Savazópolgárok

Publicisztika

Voltaképpen e felszólalás tartozhatna lapunk választásokkal foglalkozó traktusába is, amennyiben a sztoriból levonható következtetések egy jelentős része elfogadható indoklásul szolgál a Fidesz most (de akár négy éve is) elért eredményére. A vereségre. Pedig csak Fábry Sándor történetéről van szó.

Voltaképpen e felszólalás tartozhatna lapunk választásokkal foglalkozó traktusába is, amennyiben a sztoriból levonható következtetések egy jelentős része elfogadható indoklásul szolgál a Fidesz most (de akár négy éve is) elért eredményére. A vereségre.

Pedig csak Fábry Sándor történetéről van szó. Első megközelítésben - talán túlságosan könnyen is - mindez úgy kapcsolható a mondott párthoz (ah, bocsánat: szövetséghez), hogy annak kétségkívül egyik prominens képviselője az érdemes művész (ha van tagkönyve, ha nincs). Tehát egy Fidesz közeli személy (megint) csinált valami penetráns marhaságot, aztán a maga módján megmagyarázta. Természetesen ebben a "maga módjában" nyugszik az eb, de előbb - aligha jó szívvel - kénytelenek vagyunk felidézni magát az esetet. Fábry tévéshow-jának többször játszott előzetesében lenyomott egy húsvéti locsolóverset, melyben a zöld erdőben talált ibolyát, mert nem akar szavazni, le kéne savazni...

A mű (engedjük meg, ellenérdekelt) értelmezőinek megfejtése szerint nyílt felszólítás esett Dávid Ibolya "fizikai megsemmisítésére". Magunk közt szólva, épérzésű ember eleve "ellenérdekeltté" válik egy ilyen csasztuska hallatán. Fábry szerint azonban mindez rosszindulatú inszinuáció, ő csak a "meglehetősen eldurvult kampányra" hívta fel a figyelmet, meg arra, "hogy nem szavazni is állampolgári jog" - oh, persze, de ki is járna érte a lesavazás...

Ez nem magyarázat. Ez megfutamodás a felelősség elől. Szimpla, piti gyávaság. Vagy olyan léptékű személyiségzavar, ami már aggodalomra ad okot, lévén aki előtt a lesavazás említésekor nem képzik meg annak a fizikai, naturális megvalósulása, s e képzet nem borzasztja el és tartja, riasztja vissza a kimondástól - nos, az túllépett egy emberi határon. 'benne már csak a vak gyűlölet munkál. Nyilván akkor sem ölelte volna senki a keblére Fábryt, ha azt mondja: "otromba tahó voltam, megesik néha velem, elnézést kérek", de akkor nem kell legalább sunyiságról beszélni. Amit pedig a tévésztár még hozzáfűz, Herényi és a "tojás" szó összefüggéseit felvillantva, az már kommentárt is alig igényel. Egyszerűen undorító.

Mindebből viszont az is kitetszik, hogy nem pusztán egy rosszízű elszólásról van szó, hanem egy magatartási mintáról. Mely éppenséggel - minő véletlen - a Fidesznél használatos (s melynek gyakorlata jelentős mértékben vezetett a formáció soros kudarcához). A teljes hasonulás napnál is világosabb esete. Szövetségbe forrottak - ahogy azt helyesnek vélték.

S lehet, hogy mindössze egy aprócska tévedés vezetett idáig, miszerint a harcos antikommunizmus ("a piszkos tolvaj bolsikat gyűlölni kell") a 21. században még lehet érvényes üzenet, társadalmi program. Fábry fellépésének is ez az alapvető mozgatórugója. Minden ebből fakad, hogy a kommunistáktól meg kell védeni... a kiket is, ja, a nemzetet - például őneki. De ez csak rossz lépésekhez, helytelen döntésekhez, illetve ezek sorozatához vezethet. Vereséghez. Nem lehet zsigerből gyűlölni a fél országot - büntetlenül (oh, hányszor mondtuk már). De még azt sem lehet, hogy ennek a félnek (fogadjuk el) nagyobb részére úgy tekintsünk, mint elbitangolt jószágra, akit bizonyos megszorításokkal (mit mondjunk? például lesavazással) még vissza lehet téríteni a helyes útra.

Fábry Sándor pályafutása véget ért. Nem a mi szemünkben, hisz mi már hosszú ideje így vagyunk vele. És nem is miattunk - mert mi most ezt mondjuk. Fábry maga írta meg sírfeliratát, savazás, ibolya, Herényi, tojás..., ilyenek állnak rajta. Maga mondta fel a párbeszédet. Önként (vagy - és ez sem a jobbik eset - cselekedetei súlyának tudatán kívül) iratkozott ki - végső soron a társadalomból. Tökmindegy, hogy csinál-e ezután valamit vagy nem, hogy hány haknija lesz még, és hány kiadást és újabb folytatást ér meg méltán népszerű Dizájncentere. Fog még, bár keveset, ha szabad jósolni, és persze, a lejtőn is van megállás.

Az alján.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.