Savazópolgárok

Publicisztika

Voltaképpen e felszólalás tartozhatna lapunk választásokkal foglalkozó traktusába is, amennyiben a sztoriból levonható következtetések egy jelentős része elfogadható indoklásul szolgál a Fidesz most (de akár négy éve is) elért eredményére. A vereségre. Pedig csak Fábry Sándor történetéről van szó.

Voltaképpen e felszólalás tartozhatna lapunk választásokkal foglalkozó traktusába is, amennyiben a sztoriból levonható következtetések egy jelentős része elfogadható indoklásul szolgál a Fidesz most (de akár négy éve is) elért eredményére. A vereségre.

Pedig csak Fábry Sándor történetéről van szó. Első megközelítésben - talán túlságosan könnyen is - mindez úgy kapcsolható a mondott párthoz (ah, bocsánat: szövetséghez), hogy annak kétségkívül egyik prominens képviselője az érdemes művész (ha van tagkönyve, ha nincs). Tehát egy Fidesz közeli személy (megint) csinált valami penetráns marhaságot, aztán a maga módján megmagyarázta. Természetesen ebben a "maga módjában" nyugszik az eb, de előbb - aligha jó szívvel - kénytelenek vagyunk felidézni magát az esetet. Fábry tévéshow-jának többször játszott előzetesében lenyomott egy húsvéti locsolóverset, melyben a zöld erdőben talált ibolyát, mert nem akar szavazni, le kéne savazni...

A mű (engedjük meg, ellenérdekelt) értelmezőinek megfejtése szerint nyílt felszólítás esett Dávid Ibolya "fizikai megsemmisítésére". Magunk közt szólva, épérzésű ember eleve "ellenérdekeltté" válik egy ilyen csasztuska hallatán. Fábry szerint azonban mindez rosszindulatú inszinuáció, ő csak a "meglehetősen eldurvult kampányra" hívta fel a figyelmet, meg arra, "hogy nem szavazni is állampolgári jog" - oh, persze, de ki is járna érte a lesavazás...

Ez nem magyarázat. Ez megfutamodás a felelősség elől. Szimpla, piti gyávaság. Vagy olyan léptékű személyiségzavar, ami már aggodalomra ad okot, lévén aki előtt a lesavazás említésekor nem képzik meg annak a fizikai, naturális megvalósulása, s e képzet nem borzasztja el és tartja, riasztja vissza a kimondástól - nos, az túllépett egy emberi határon. 'benne már csak a vak gyűlölet munkál. Nyilván akkor sem ölelte volna senki a keblére Fábryt, ha azt mondja: "otromba tahó voltam, megesik néha velem, elnézést kérek", de akkor nem kell legalább sunyiságról beszélni. Amit pedig a tévésztár még hozzáfűz, Herényi és a "tojás" szó összefüggéseit felvillantva, az már kommentárt is alig igényel. Egyszerűen undorító.

Mindebből viszont az is kitetszik, hogy nem pusztán egy rosszízű elszólásról van szó, hanem egy magatartási mintáról. Mely éppenséggel - minő véletlen - a Fidesznél használatos (s melynek gyakorlata jelentős mértékben vezetett a formáció soros kudarcához). A teljes hasonulás napnál is világosabb esete. Szövetségbe forrottak - ahogy azt helyesnek vélték.

S lehet, hogy mindössze egy aprócska tévedés vezetett idáig, miszerint a harcos antikommunizmus ("a piszkos tolvaj bolsikat gyűlölni kell") a 21. században még lehet érvényes üzenet, társadalmi program. Fábry fellépésének is ez az alapvető mozgatórugója. Minden ebből fakad, hogy a kommunistáktól meg kell védeni... a kiket is, ja, a nemzetet - például őneki. De ez csak rossz lépésekhez, helytelen döntésekhez, illetve ezek sorozatához vezethet. Vereséghez. Nem lehet zsigerből gyűlölni a fél országot - büntetlenül (oh, hányszor mondtuk már). De még azt sem lehet, hogy ennek a félnek (fogadjuk el) nagyobb részére úgy tekintsünk, mint elbitangolt jószágra, akit bizonyos megszorításokkal (mit mondjunk? például lesavazással) még vissza lehet téríteni a helyes útra.

Fábry Sándor pályafutása véget ért. Nem a mi szemünkben, hisz mi már hosszú ideje így vagyunk vele. És nem is miattunk - mert mi most ezt mondjuk. Fábry maga írta meg sírfeliratát, savazás, ibolya, Herényi, tojás..., ilyenek állnak rajta. Maga mondta fel a párbeszédet. Önként (vagy - és ez sem a jobbik eset - cselekedetei súlyának tudatán kívül) iratkozott ki - végső soron a társadalomból. Tökmindegy, hogy csinál-e ezután valamit vagy nem, hogy hány haknija lesz még, és hány kiadást és újabb folytatást ér meg méltán népszerű Dizájncentere. Fog még, bár keveset, ha szabad jósolni, és persze, a lejtőn is van megállás.

Az alján.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.