n "Kiscsávó, ne szemétkedjél, mert kapsz a pofádra" - vad kamaszkorunk ismerős fordulata, némi nosztalgikus bizsergés fut át az ember testin most, mikor újra találkozik vele - ott, ahol nem várná.
Vezető napilapjaink tanúsága szerint a múlt csütörtökön sajtótájékoztatót tartott az SZDSZ, melyen bejelentették, startol az uniós csatlakozást népszerűsítő kampányuk. Az egyik újság szerint február 15-én, a másik szerint március elején, így szerencsére maradt még néhány napunk szemetelni és fölrúgni minden szembejövő négylábút.
Az uniós csatlakozás támogatottsága felől az utóbbi időben baljóslatú hírek szállingóztak, állítván, hogy csökken az erősen. Meglátjuk, mi lesz most, hisz időközben maga Orbán Viktor is zöldre váltott, de ez részletkérdés, az Európai Unióhoz tartozni szerintünk is jó dolog, ezért kampányolni pedig szép elhatározás. De nekünk ne mondja azt senki, hogy ne lopjunk, meg ne cigányozzunk.
A mondott sajtótájékoztatón a Szabad Demokraták Szövetsége a nyilvánosság elé terjesztette uniós lobbihadjáratának első komolyabb objektumát. Egy Gondolkozz Európában című, 12 pontból álló intelemgyűjteményt. Miszerint mit ne csináljunk. Ne gyűlöljük a másságot, ne verjük az asszonyt, a gyereket meg a háziállatokat, továbbá ne lopjunk, ne csaljunk (legalábbis adót, mert úgy látszik, szerintük a totómeccsek körüli élelmes helyezkedést az EU is pusztán gyerekcsínynek tartja).
A párt azt is jónak látta közölni, hogy "azért választottak negatív kijelentéseket, mert így könnyebb megfogalmazni azt, mit ne vigyen Magyarország az Európai Unióba".
1. Mi lenne, ha egyszer véletlenül nem a könnyebb megoldást választanánk?
2. Aki a fent idézett mondat értelmét meg tudja fejteni, egy hétig még zsidózhat.
Ám van, amit ennél jóval könnyebb megfejteni, az pedig a pontokba szedett tilalomfa összes virága. Tehát: ne bántsd a magyart! A. m.: eddig bántottad, vagy most éppen bántod. És így tovább: ne verd nőd, mert vered, ne verd a kölköd, mert vered, ne verd a nyálad, mert mire.
Nem, nem, nem. Mi nem verjük a családunkat, és nem csalunk adót, nem fingunk az asztalnál. Kikérjük magunknak, mindenki nevében. Tessék ezt megjegyezni! Nem kérünk az önként jelentkező tanító bácsik nádpálcájából.
Úgy tűnik, az utolsó ilyen nagyobb szabású föllépéshez képest (országgyűlési, helyhatósági választások) nagyban változott meg a szabaddemokraták kommunikációs stratégiája, aligha véletlenül. Tulajdonképpen nem kell minősítenünk, hogy akkor most milyen irányú is ez a változás. Észreveszi azt mindenki, akit érint.
Különben is, mi még a hatása alatt vagyunk, lenne is mindjárt egy ötletünk, hogy mit ne vigyünk Európába: az ilyen rossz dumákat.
