A kétéves terv (máshol: költségvetés) parlamenti elfogadásának voltak kevésbé látványos, ám roppant érdekes elemei. Az utóbbiak közé tartozott három koalíciós képviselő (a Marx testvérek, alighanem Mádi Harpo László, Font Graucho Sándor és Kékkői Chico Zoltán) módosító indítványa, mely szerint a Mozgókép Közalapítvány (MMKA) egymilliárd forint körüli támogatásából a játékfilmek finanszírozására szánt 400 millió HUF-ot tartsák vissza egy majdan létrehozandó Filmközpont számára. Csupa öröm az élet, nemdebár. Itt vannak ezek a fiúk és kiderül, mennyi mindenhez értenek. Föld, pénz, film, mind forgatva jó, hogy a köpönyegről már ne is szóljunk, pedig a javaslattevők nemcsak sokoldalúak, de rugalmasak is, hisz a vita napjának rigófüttyös reggelén úgy vonták vissza kisded javaslatukat, mint a pinty. (Mi mozit?)
Történetünk persze csak látszólag szól arról, hogy pár mindenre kapható szakszenátorral mindenféle dolgot (és annak az ellenkezőjét is) le lehet játszatni. Történetünk természetesen erről az akkor még igen-igen éterien hangzó Filmközpontról szólott, melynek ügyében december 20-án állt be a tisztánlátás. E napon a jótollú Várhegyi Attila (kult. min. áll. titk.) a Magyar Nemzet hasábjain elmélkedett "a nemzeti filmművészet megújításáról", némileg eklektikus dolgozatának hangsúlyos részét a hamarosan (értesüléseink szerint februárban) felálló Filmközpont Részvénytársaságnak szentelve. E szerint a teljes egészében állami tulajdonú társaság, mely a kultusztárca 200 millió forintjával startolna, elsősorban azért jönne létre, hogy a játékfilmek készítésére fordítható, ám az utóbbi években sajnálatosan "atomizálódott" kis HUF-okat, akik "koordinálatlanul" kallódnak erre-arra (az ORTT-nél, a millenniumi alapoknál, az NKA-nál), jól összegereblyézze, és viszonylag szolid adminisztráció mellett, teljesen mellőzve mindenféle büdös politikai szempontot, oda juttassa, ahol a legjobb filmek készülnek majd belőlük.
Tény, hogy a játékfilmek finanszírozásával foglalkozó intézmények között valamiféle együttműködés szükségesnek tűnik, hiszen egyetlen forrásból ma lényegében lehetetlen befejezni egy forgatást. De hogy ez a koordinációs csúcsizé miért nem lehet éppenséggel az MMKA vagy bármely más széles, alulról építkező szakmai szervezet, arra nehéz lesz elfogadható választ adniuk azoknak a legfelsőbb kormányköröknek, akiknek fejéből az ötlet kipattant. És innentől már csak üldözési mánia kérdése minden értelmezés. Hiszen az MMKA-nál lapuló kóbor 400 millió csak nagyon karcsú része lett volna a forgatókönyvnek: a Filmközpont a hírek szerint 3-3,5 milliárd fölött rendelkezhet majd. Mi összeszedjük a lét, aztán odaadjuk annak, aki megérdemli. Hisz úgyis elég kevés emberünk van "azok" között: nosza, vásároljunk belőlük párat a filmrendező-Sonderangeboton!
Lesz filmtörvény, lesznek vidéken mozik, lesz jól működő filmgyár, korszerű infrastruktúrával, lesz minden. Minden a miénk lesz, figyelhetünk majd végre másra is, mi történik azon a bizonyos egész pályán. Az MMKA meg csináljon - még két évig - a maradék pénzével, amit akar, hisz amit az egy reménybeli produkciónak adni bír, csak annyira elég, hogy fölragasszák az okmánybélyeget a Filmközponthoz írott pályázatukra.
