December 4-én Dornbach Alajos országgyűlési képviselő (SZDSZ) levelet intézett Polt Péter legfőbb ügyészhez. A honatya - miután a rendőrség megállapította: ál-Josip Totok vásárolták meg a köztartozásokat felhalmozott, legendás, Fidesz közeli cégek egy részét Schlecht Csabától, majd beszüntette a nyomozást - arra kért választ Polttól, hogy a Josip Tot- és Kaya Ibrahim-féle cégvásárlási ügyekben a legfőbb ügyészség kiterjeszti-e a nyomozást más bűncselekményekre is. Ezek a vizsgálatok az eladó felelősségét is firtathatnák; például azt, hogy nincs-e a geseftnek egy kis adócsalás- vagy ippeg közokirathamisítás-illata.
A legfőbb ügyész válasza még szenteste előtt megérkezett a nyugalomra vágyó polgárok karácsonyfája alá, és tartalma többé-kevésbé annyiban foglalható össze: nem, nincs neki.
Ez kitűnő válasz minden szempontból. Hisz nem csak a nyomozó hatóságokba vetett, és az utóbbi időben, mi tagadás, kissé megrendült közbizalmat állítja vissza, de megszabadít minket attól a szerfelett kellemetlen kérdéstől is, hogy mi történik a magyar demokráciával akkor, ha magas állású kormányférfiakról bizonyosodik be a törvény előtt, hogy ők (vagy hozzátartozóik) még kormányférfiúi státusba kerülésük előtt, khm, megbotlottak egy kicsit?
Polt Péter szerint azonban az effajta aggodalmak indokolatlanok. A legfőbb ügyész levelében helytállónak találja a "Josip Tot" elleni nyomozás lezárásáról szóló fővárosi főügyészségi határozatot, valamint kifejti azt is: a Schlecht Csaba által "Josip Totnak" eladott cégek közül csak kettőnek volt köztartozása, és azoknak is mindösszesen pimf nyolcmillió forint. Ám mivel az adóhatóság a "behajtás érdekében nem tett semmit", adócsalás ezekben az esetekben sem valósult meg; ráadásul az adásvétellel érintett cégek gazdálkodásának vizsgálatára a társasági iratok hiányában nem volt mód. (A szintén köztartozásokkal terhelt Kaya Ibrahim-féle cégek ügyében a nyomozás még folyamatban van.) Polt továbbá összegszerűsíti a Schlecht-cégek köztartozásait a cégek eladásának pillanatában, és megállapítja, hogy "a ... feltételezett ... több százmillió forint adó- és társadalombiztosítási járulék tartozás meglétét a nyomozás nem igazolta".
Adó- és tb-hátralékok tehát vannak (voltak), de úgyszólván csekély mennyiségben, és azokat sem lehet (lehetett) beszedni, mert az APEH elbénázta; hogy pontosan kik csinálták ezeket az adósságokat, nem tudni, hisz nincsenek papírok (jó hogy, hisz elvitte őket a Tot meg a Kaya), okirat-hamisítás meg végképp nem történt, hisz Schlecht nem tudta, hogy Tot nem is Tot, hanem ál-Tot, és abból is három. A pénz elhussant, elkövetők nincsenek, a legjobb, amit tehetünk, hogy elfelejtjük az egészet.
Na ja.
Akarja a franc azt feltételezni, hogy Polt Péter nem a törvény betűje, hanem politikai szempontok alapján jutott ezekre a következtetésekre. Polt azt írja: ő abból az anyagból dolgozott, amit a cégbíróságtól meg az adóhivataltól kapott, és ez biztos így is van. Csakhogy a Magyar Hírlap szerint az egyik olyan cég, amelyik Kaya Ibrahim birtokába került, nem 1,6 milliós tb-tartozást halmozott föl (amint azt Polt állítja), hanem a kamatterhekkel együtt 53 milliósat. Ami tangenciálisan felveti azt a kérdést, hogy vajon stimmel-e a legfőbb ügyész többi száma és időpontja; valamint azt is, hogy ha ezek az adatok netán mégsem helytállók, ugyan ki vezette meg Poltot? És ha már itt tartunk, Polt azt írja: "a hatóságok a rendelkezésükre álló iratokat megküldték" a nyomozó hatóságnak (kiemelés tőle) - de hová tűntek a rendelkezésre nem álló dokumentumok az adóhatóságtól? Mi történt a dél-budai APEH épületében 1998. november 1-jén, amikor a munkatársakat Simicska Lajos akkori APEH-elnök rendkívüli szabadsággal ajándékozta meg? Ki lopja a túrót? Mi kell ma Magyarországon a tökéletes bűntényhez?
