Azért nem jár díszpolgárság, mert valaki elvégzi a munkáját, amiért fizetést kap

  • Haskó László
  • 2019. október 19.

Publicisztika

A szimbólumok ereje nagyobb, mint gondolnánk.

Az új főpolgármester helyesen teszi, hogy szimbolikus gesztusokkal indítja működését. Azonban még a későbbi hatékony városvezetés sem könnyen feledteti az ügyetlenül választott belépőket.

Karácsony Gergely nem nagyon fogott mellé, de azt sem lehet állítani, hogy elsőre leadott névjegye mindenkit egyformán széles mosolyra derítene. Vegyük előre

a kerékpáros, hátizsákos érkezést.

A hátizsák egy fideszes ékszer emlékét idézi. Viszont Budapest legégetőbb közlekedési problémája ma a kétkerekűek helyének meghatározatlansága. Éles az ellentét gyalogosok és biciklisták, illetve biciklisták és autósok között. Sokan gondoljuk úgy,hogy a kerékpárosok ne csak követeljenek helyet (az úttesten és a járdán), de járuljanak hozzá a kerékpárutak építéséhez, vagyis adózzanak.

Aztán a két díszpolgár jelölés. Karácsonynak jogosan van rossz véleménye elődeiről, amit nem is titkol. De ha elfogadjuk is azt az indoklást, hogy annak ellenére, amit tettek (és amit elmulasztottak megtenni), hosszan ültek a budapestiek nyakán, illetve álltak a városélén. Nos, még ha hibátlanul tevékenykedtek volna is, azért nem jár díszpolgárság, mert valaki elvégzi a munkáját, amiért fizetést kap. Ráadásul Tarlósról még ennyi sem állítható. A díszpolgársághoz valami plusz teljesítmény kellene. Olyasmi, mint amit Iványi Gábort tesz a városért – több évtizede.

Az igazi nagy szimbólum bökkenő a szobrokkal és az épületekkel van.

A Fidesz szobrainak mindegyike történelemhamisító és ronda. Az épületek csak rondák. A Szabadság térre állított Magyar Gábriel esete a német turullal című és tartalmú förmedvény az Orbán-rendszerkiáltó szimbóluma. Karácsony Gergely nem tudja eldönteni, hogy mi volna a jobb megoldás. Lerombolni vagy mementóként helyben hagyni. Egyik sem. Csak óvatosan, mint a hímes tojást, ki kell telepíteni Pestről, mondjuk, Felcsútra. A Kossuth tér és a Vár már menthetetlennek tűnik, mert ha minden így marad, illetve az orbáni hagymáz mentén épül tovább, akkor már csak kiüríteni és panoptikummá alakítani lehet őket. Különben az olyan esztétikai borzalmak, mint a Trianon-pince unokáinkat is hülyítik, vagy elborzasztják majd.

 

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).