Publicisztika

Szó, ami szó, a magyar polgárok alaposan elszokhattak attól, hogy a kormányzati propaganda az Európai Unióról esetleg pozitív dolgokat mondjon. Márpedig mostantól egy fél éven át még ilyen szörnyűség is előfordulhat.

2024 tavaszán Pesten körbeért az éruv. Hála egy, a rabbinátus által rendszeresen ellenőrzött, diszkréten a közművek mellé telepített, semmilyen más funkciót nem szolgáló, több tíz kilométeres, körben futó városi damilnak, a pesti ortodox zsidók immár eltolhatják szombaton a gyerekkocsijukat a Népligetig. Betartva a parancsolatait, kemény közösségi alkotómunkával kicselezték saját, szigorú Úristenüket, hogy élhetőbb legyen a szombat.

Rendes körülmények között nem kéne nagyobb jelentőséget tulajdonítani nemzeti ünnepen elhangzott nagyköveti beszédeknek. Ha a magyar kormány decens párbeszédet tartana fenn legfontosabb szövetségeseivel, akkor nem kéne így rászólni a t. kormányzatra, mint az ünnepi asztalnál neveletlenkedő gyerekre. 

Békés úton is kikényszeríthetők radikális változások. A gazdasági és hétköznapi életet megbénító általános politikai sztrájk ilyen.

A francia publicista, európai parlamenti képviselő úgy látja, Macron elnök döntése, a nemzetgyűlés feloszlatása minden politikai erőt radikális változtatásokra kényszerített. Kérdés, megakadályozható-e a szélsőjobb hatalomra jutása.

Az új európai uniós médiatörvényről, az EMFA-ról (European Media Freedom Act), s arról, hogy hozhat-e az elfogadása bármi jót Magyarország számára, e lap hasábjain nemrég Polyák Gábor írt figyelemfelkeltő, de lemondó hangvételű cikket. 

Biankó csekknek tűnik a Tisza Párt választási sikere, pedig annyira nem az: ha valahol olyan állapotok uralkodnak, mint nálunk, akkor a legegyszerűbb dolgok is víziókká válhatak.

Ám ez lehetőséget kínál arra, hogy végre új eszméket, programot és célokat adjunk a demokráciáért folytatott harcnak.

Magyar Péter az akár érthetően is kételyt és bizonytalanságot okozó kettős beszédeivel együtt is az egyedüli lehetőség Orbán megfékezésére, távlati leváltására.

Brüsszel öt éve… Emlékszünk még egyáltalán, mi is történt velünk ezalatt? Nos, 2018 végén, 2019 elején az EU egy hosszabb, hét-nyolc éves növekedési ciklus vége felé járt. Általános volt a várakozás, hogy a pénzbőség, az alacsony kamatok és a stabil növekedés korszakának hamarosan vége lehet.

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”