Várhegyi Éva

A nemzet vagy a kormány szolgálatában?

100 éves a Magyar Nemzeti Bank

Publicisztika

Matolcsy György, az MNB elnöke az év elején szép szavakkal köszöntötte az általa vezetett intézmény centenáriumát: „A Magyar Nemzeti Bank száz esztendeje a helytállás évszázada, a nemzet szolgálata és a töretlen munka Magyarország gyarapodásáért. (…) Az 1924-ben életre hívott, a pénzügyeket szabályozó és felügyelő önálló MNB hazánk egyik legstabilabb és legnagyobb tekintéllyel bíró nemzeti intézményévé vált.”

Az elnök saját maga dicséretét is beleszőtte beszédébe: „Ahogy az MNB első tíz éve megalapozta az azt követő évtizedet, úgy az utolsó, mögöttünk álló évtized is a jegybankkal válhatott sikeressé.”

Nos, utánaszámoltam, hogy fennállása során mennyi ideig működött az MNB valóban a saját, jegybanki feladatainak alárendelten, és hány évig szolgálta ki önként vagy kényszerűségből az aktuális kormányt. Lesújtó kép rajzolódik ki: a száz év legfeljebb negyedét tekinthetjük olyannak, amikor a magyar jegybank a kormány befolyásától többé-kevésbé mentes, önálló politikát folytatott. S ebbe a nagyjából 25 évbe a Matolcsy-éra túlnyomó része sem tartozik bele. 

A kezdet: a Népszövetség kívánságára

Pedig már az MNB születését is az a felismerés inspirálta, hogy csak a mindenkori kormánytól független jegybank biztosíthatja a nemzeti valuta értékállóságát. Az önálló nemzeti bank felállítását – ami egyébként már az 1848-as 12 pont függetlenségi követeléseinek egyike volt – a Népszövetség szorgalmazta, amelyhez 1922-ben azzal a céllal csatlakozott Magyarország, hogy annak hiteleivel konszolidálják a válságba került gazdaságot, és stabilizálják az Osztrák–Magyar Monarchiából megörökölt, ám elértéktelenedett fizetőeszközt, a koronát. A Népszövetség kölcsönei nélkül aligha állhatott volna talpra az ország, amely már az I. világháború során megroggyant, azt követően pedig – amikor a trianoni döntéssel harmadára apadt államot a korábbi hadi kiadásokat finanszírozó hitelek visszafizetésén túl a vesztesre rótt jóvátételi kötelezettség is terhelte – egyenesen az államcsőd felé tartott.

A korábbi közös jegybank utódául felállított Magyar Királyi Állami Jegyintézet nem tudta megfékezni a hiperinflációhoz (ezerszeres ár­emelkedéshez) vezető, fedezetlen állampapír-kibocsátásokat. A kormány ugyanis „az infláció eszközeivel kívánta levezetni a belső társadalmi, politikai feszültségeket: kezelni a hadsereg méltatlankodását a fejlesztési források hiánya miatt, finanszírozni az elszakított területekről beáramló mintegy 400 000 menekült szociális és foglalkoztatási gondjait, fedezni elhelyezésük, nyugdíjuk költségeit, segélyezni a háborús rokkantakat, továbbá eltartani a túlzott méretű köztisztviselői réteget és a túlburjánzó intézményrendszert” – állapította meg a korszak pénztörténetét feldolgozó Botos János.

A Népszövetség az ország pénzügyi szanálásának feltételéül szabta a kormánytól független jegybank létrehozását, amely ellent tud állni a kormányzati befolyásnak, hogy a stabilizáláshoz nyújtott kölcsönök ne feneketlen zsákba ömöljenek. Az MNB megalapításáról rendelkező 1924. évi V. törvény ezért előírta, hogy „az állam, a törvényhatóságok, a városok és a községek a bank eszközeit (…) sem közvetve, sem közvetlenül, nem vehetik igénybe saját céljaikra a nélkül, hogy a felvett bankjegyek ellenértékét aranyban vagy devizákban egyidejűleg nem szolgáltatják”. A jegybank függetlenségét biztosította az is, hogy részvényesi köréből kizárták az államot, bár a bank nyereségének meghatározott részét az államadósság törlesztésére kellett fordítani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.