Várhegyi Éva

A nemzet vagy a kormány szolgálatában?

100 éves a Magyar Nemzeti Bank

Publicisztika

Matolcsy György, az MNB elnöke az év elején szép szavakkal köszöntötte az általa vezetett intézmény centenáriumát: „A Magyar Nemzeti Bank száz esztendeje a helytállás évszázada, a nemzet szolgálata és a töretlen munka Magyarország gyarapodásáért. (…) Az 1924-ben életre hívott, a pénzügyeket szabályozó és felügyelő önálló MNB hazánk egyik legstabilabb és legnagyobb tekintéllyel bíró nemzeti intézményévé vált.”

Az elnök saját maga dicséretét is beleszőtte beszédébe: „Ahogy az MNB első tíz éve megalapozta az azt követő évtizedet, úgy az utolsó, mögöttünk álló évtized is a jegybankkal válhatott sikeressé.”

Nos, utánaszámoltam, hogy fennállása során mennyi ideig működött az MNB valóban a saját, jegybanki feladatainak alárendelten, és hány évig szolgálta ki önként vagy kényszerűségből az aktuális kormányt. Lesújtó kép rajzolódik ki: a száz év legfeljebb negyedét tekinthetjük olyannak, amikor a magyar jegybank a kormány befolyásától többé-kevésbé mentes, önálló politikát folytatott. S ebbe a nagyjából 25 évbe a Matolcsy-éra túlnyomó része sem tartozik bele. 

A kezdet: a Népszövetség kívánságára

Pedig már az MNB születését is az a felismerés inspirálta, hogy csak a mindenkori kormánytól független jegybank biztosíthatja a nemzeti valuta értékállóságát. Az önálló nemzeti bank felállítását – ami egyébként már az 1848-as 12 pont függetlenségi követeléseinek egyike volt – a Népszövetség szorgalmazta, amelyhez 1922-ben azzal a céllal csatlakozott Magyarország, hogy annak hiteleivel konszolidálják a válságba került gazdaságot, és stabilizálják az Osztrák–Magyar Monarchiából megörökölt, ám elértéktelenedett fizetőeszközt, a koronát. A Népszövetség kölcsönei nélkül aligha állhatott volna talpra az ország, amely már az I. világháború során megroggyant, azt követően pedig – amikor a trianoni döntéssel harmadára apadt államot a korábbi hadi kiadásokat finanszírozó hitelek visszafizetésén túl a vesztesre rótt jóvátételi kötelezettség is terhelte – egyenesen az államcsőd felé tartott.

A korábbi közös jegybank utódául felállított Magyar Királyi Állami Jegyintézet nem tudta megfékezni a hiperinflációhoz (ezerszeres ár­emelkedéshez) vezető, fedezetlen állampapír-kibocsátásokat. A kormány ugyanis „az infláció eszközeivel kívánta levezetni a belső társadalmi, politikai feszültségeket: kezelni a hadsereg méltatlankodását a fejlesztési források hiánya miatt, finanszírozni az elszakított területekről beáramló mintegy 400 000 menekült szociális és foglalkoztatási gondjait, fedezni elhelyezésük, nyugdíjuk költségeit, segélyezni a háborús rokkantakat, továbbá eltartani a túlzott méretű köztisztviselői réteget és a túlburjánzó intézményrendszert” – állapította meg a korszak pénztörténetét feldolgozó Botos János.

A Népszövetség az ország pénzügyi szanálásának feltételéül szabta a kormánytól független jegybank létrehozását, amely ellent tud állni a kormányzati befolyásnak, hogy a stabilizáláshoz nyújtott kölcsönök ne feneketlen zsákba ömöljenek. Az MNB megalapításáról rendelkező 1924. évi V. törvény ezért előírta, hogy „az állam, a törvényhatóságok, a városok és a községek a bank eszközeit (…) sem közvetve, sem közvetlenül, nem vehetik igénybe saját céljaikra a nélkül, hogy a felvett bankjegyek ellenértékét aranyban vagy devizákban egyidejűleg nem szolgáltatják”. A jegybank függetlenségét biztosította az is, hogy részvényesi köréből kizárták az államot, bár a bank nyereségének meghatározott részét az államadósság törlesztésére kellett fordítani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.