"Baloldali" anyukák igazították el a fideszes polgármestert

Publicisztika

A baloldalt tette felelőssé a szolnoki kórház körül kialakult botrányért Szalay Ferenc. A szolnoki polgármester szerint lapunk írása kapcsán szabadult el a pokol, és derült ki, hogy nagyon nincs rendben a szolnoki megyei kórházban a szülészeti ellátás (sem).

Persze mi más várható el egy fideszes polgármestertől, egy kormánypárti politikustól, aki nem szeret mást, csak a maga igazságát hangsúlyozni. Már azt is gyűlöli, ha kérdezik, nemhogy azt, ha valaki feltár valamit az igazságból. Közösségi oldalán közölte, szerinte a valóság távol áll attól, amit írtunk.

A dolog ellentmondása, hogy ugyanazt "megénekelte" más médium is, egyebek mellett a város felügyelete alatt álló helyi televízió. Ezekben az anyagokban ráadásul magas hivatalok erősítették meg azt, amit mi is közöltünk. 

Szalay Ferenc közleményében természetesen mindjárt előhúzta a fiókjából Piroska Miklós főigazgatót, aki szerint a kórházban minden nap szülhetnek a kismamák. Majd gyorsan lehegesztette, az az állítás, hogy hétfőn és szerdán tudnak csak szülni Szolnokon, egész egyszerűen hazugság. Valami huncutság a dologban lehet azonban, hiszen maga is elismerte, az elmúlt hetekben tárgyaltak a Szolnokot is érintő szakemberhiányról az illetékes kórházi igazgatósággal. Hozzátette, mindenki azon dolgozik, hogy a lehető leghamarabb megoldódjanak a problémák.

Kérdezzük, ezek szerint vannak problémák?

Szalay ezután felszólította a baloldali politikusokat és a baloldali újságírókat, hogy ne keltsenek pánikot. Vagyis a polgármester szerint a tény egyenlő a pánikkeltéssel.

Közösségi oldalát ezek után elözönlötték a hozzászólók. "Baloldali" anyukák "keltettek további pánikot" azzal, hogy megírták tapasztalataikat. Az igazságot, ami egészen más, mint amit Szalay állít.

Ilyeneket írtak többek között egy "baloldali" anyukák: "Sok idő kellett a propagandaminisztériumnak, hogy kitalálja azt, mit mondjon a polgármester."  "Az ott dolgozó orvosok, szülésznők egészen mást mondanak." "A kommentekből nagyon úgy néz ki, egészen másképp néz ki a valóság, mint amit ön próbál elhitetni a rajongótáborral..." "Az ön állítása messze van a valóságtól, nem csak a szülészeten van baj, hanem más osztályon is... Kedves polgármester, fáj az igazság, igaz?"

Magyarországon tizenkét éve nemhogy javulna, de rosszabbodik az egészségügy helyzete. Kásler Miklós fontosabbnak tartotta Mátyás csontjait és a magyarság eredetét kutatni, mint az egészségügyet rendbe tenni. Most pedig egy rendfenntartóhoz került a tárca, de hogy mit várhatunk tőle, az eléggé kétséges.

Hiába erőlködik a szolnoki polgármester, az egészségügy szenved. Nem csak Szolnokon, más városban is. Lehet sértődötten baloldalizni, de ettől még nem lesz több orvos meg ápoló. 

Nem lenne teljes írásunk, ha kihagynánk belőle, hogy később maga Szalay is pontosította mondandóját. A slusszpoént azonban Kunetz Zsombor írása jelenti, amiből kiderül, más gondok is vannak a szolnoki Hetényi kórházban.

Nemcsak a neurológiai, a STROKE és a szülészeti ellátás akadályozott a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza...

Posted by Dr. Kunetz Zsombor MBA on Wednesday, June 8, 2022

Ezek után is jön majd Szalay Ferenc újabb, a baloldalt földbe döngölő posztja? Előre szólunk, ne fáradjon, a tényekkel nem hadakozhat.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.