Bernard Guetta: A vesztes Putyin magára marad

Publicisztika

Ahogy romlanak Oroszország kilátásai az ukrajnai háborúban, mintha egyre látványosabban távolodnának tőle azok az országok, amelyeket sokan Moszkva szövetségeseinek hittek.

Elfogytak Oroszország szövetségesei. Persze ott van még Szíria, Nicaragua, Belarusz, Kuba, Eritrea és Észak-Korea, akik vele együtt megpróbálták megakadályozni, hogy az ukrán elnök videóhívásban felszólaljon az ENSZ közgyűlésén, de mi a helyzet Kínával? Indiával? Törökországgal? Kazahsztánnal és a többi közép-ázsiai állammal?

Sokan azt gondolták, hogy ezek az országok, amelyek a világ népességének több mint 40 százalékát teszik ki, ki fognak állni Moszkva mellett a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóján. Szerintük a múlt heti szamarkandi összejövetelnek a hidegháborúhoz való visszatérésről, a két blokk és az el nem kötelezettek mozgalmának újraalakulásáról kellett volna szólnia. Katonai kudarc ide vagy oda, mondták, Vlagyimir Putyin még messze van a vereségtől, de maga Putyin hazudtolta meg a csodálóit, amikor már a találkozó elején kijelentette, hogy kész válaszolni az ukrajnai háborúval kapcsolatos kínai „kérdésekre és aggodalmakra”.

Aggodalmakból akad elég Pekingben, és úgy tűnik, hogy Ankara és Újdelhi is osztja őket, hiszen Recep Erdoğan felszólította az orosz elnököt, hogy „a lehető leghamarabb és diplomáciai eszközökkel” vessen véget ennek a háborúnak, míg Narendra Modi megerősítette, hogy „most nem a háborúnak van itt az ideje”. A kis Vlagyimirt, mint egy rendetlenkedő iskolásfiút, Szamarkandba küldték a fegyelmi bizottság elé, és könnyen belátható, hogy miért.

Hszi Csin-pingnek jól jött volna, ha orosz barátja gyorsan győz Ukrajnában. A világ felismerte volna, hogy Európa és az Egyesült Államok hatalma leáldozóban van, és az új évszázadban a felemelkedő Kína fogja átvenni a világ vezetését. Ezzel az erődemonstrációval Hszi arra kényszeríthette volna Tajvant, hogy válasszon az önkéntes behódolás és egy vesztes háború között. Az életre szóló elnöki ambíciókkal rendelkező, de egyre nagyobb belpolitikai nehézségekkel küzdő kínai elnök számára Ukrajna veresége fényes kilátásokkal kecsegtetett, az ukránok győztes ellenállása viszont számára felér egy katasztrófával.

 

Ez ugyanis azt mutatja, hogy a demokráciák támogatásával az olyan országok, mint Tajvan és Ukrajna képesek ellenállni Kínának és Oroszországnak, ráadásul minél tovább tart ez a háború, annál inkább megsínyli a nemzetközi kereskedelem.

Éppen a demokráciák felemelkedésének köszönhető, hogy Kína harminc éve ismét felkerült a világ térképére. Talán egy napon képes lesz nélkülük is elboldogulni, köszönhetően a belföldi piacának és az Ázsián belüli kereskedelemnek. Hszi erre számít, de ma még nem tart itt Kína, és Vlagyimir Putyin ukrajnai kudarca annyira aggasztani kezdte, hogy már Moszkvának is tudtára adta az aggályait.

Erdoğan a maga részéről úgy véli, hogy az ukrán ellentámadás sikerével Vlagyimir Putyin túlságosan nagy súlyt veszít a nemzetközi színtéren ahhoz, hogy Törökország továbbra is kijátszhassa a Kremlt az atlanti szövetséggel szemben, és fordítva. Oroszországnak ki kell jutnia abból a mocsárból, amelybe Ukrajnában beleragadt, különben minden értékét elveszíti Törökország szemében. Ami Narendra Modit illeti, neki is minden oka megvan arra, hogy ne akarja, hogy Oroszország még jobban meggyengüljön ebben a kalandban, hiszen Oroszország az, amely fegyverekkel és olajjal látja el Indiát, és lehetővé teszi számára, hogy sakkban tartsa az Egyesült Államokat, valamint szembenézzen két történelmi ellenségével: Kínával és Pakisztánnal. India nem akar elesni az orosz támogatásától, hogy aztán máshol kelljen segítség után néznie, amit egyébként Franciaország és más uniós országok már tűkön ülve várnak. Oroszországot az a veszély fenyegeti, hogy az önbizalmával együtt Indiát is elveszíti, és ami még súlyosabb számára, Közép-Ázsia kezdi elhinni, hogy az ukrajnai háború nem remélt lehetőség arra, hogy kikerüljön a Kreml befolyása alól.

Az azerbajdzsániak voltak az elsők, akik ezt megértették. Ezért kezdték újra támadni Örményországot, megmutatva, az orosz védelem nem sokat ér. Üzbegisztán és Kazahsztán már az Európai Unióval kacérkodik. Kirgizisztán és Tádzsikisztán ismét fegyvert ragadott, hogy – Moszkva véleményének kikérése nélkül – megpróbálják rendezni határvitáikat. Mintha Közép-Ázsia a szabadságot választotta volna.

Az egykori birodalomnak már a keleti és a nyugati végében is tátong a szakadék, amelybe Vlagyimir Putyin Oroszországot taszította.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.