Bernard Guetta: Donald Putyin és Vlagyimir Trump

Publicisztika

Hogyan lehet felvenni a küzdelmet az amerikai és az orosz elnök által képviselt elvekkel, a demokrácia leépítőivel szemben? Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő írása. 

Amerika demokrácia. Ettől lesz Donald Trump más, mint Vlagyimir Putyin. Attól, hogy az orosz elnökkel ellentétben ő előbb-utóbb bele fog ütközni a többi hatalmi ág: az igazságszolgáltatás, a Kongresszus, a sajtó, a kormányzók és a jegybank ellenállásába.

Donald Trump hatalmának vannak ilyen korlátai, Vlagyimir Putyinénak nincsenek. A politikai különbségek kettejük között ebben nagyjából ki is merülnek, a hasonlóságok viszont émelyítőek.

Mindketten mesterei annak, hogy egy hazugságot addig sulykoljanak a köztudatba, amíg igazsággá válik. Ténnyé, amit az emberek komolyan elkezdenek megvitatni. Nem is lehet eldönteni, melyikük a nagyobb hazudozó: amelyik azt állítja, hogy „nácik” vannak hatalmon Ukrajnában, vagy amelyik ragaszkodik ahhoz, hogy Joe Biden „ellopta” előle a 2020. novemberi újraválasztását.

Mindketten gyűlölik a sajtószabadságot. Vlagyimir Putyin véget vetett neki, Donald Trump pedig mindent megtesz, hogy meggyengítse. Ezért ismételgeti, hogy a sajtó nem más, mint eszköz egy okkult háttérhatalom kezében, amelyik le akarja igázni Amerikát.

Mindketten úgy látják, hogy az igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalom egyik kelléke. Putyin az ellenfelei bezárására szolgáló gépezetté alakította, Trump pedig megpróbálta az ellenőrzése alá vonni azzal, hogy bebiztosította magának a Legfelsőbb Bíróság támogatását.

Mindketten úgy kormányoznak, hogy elmossák az üzleti és az államhatalom közötti határokat egy olyan oligarchikus rendszerben, amelyet a posztkommunista Oroszország talált fel újra, harminc évvel azelőtt, hogy Donald Trump újabban importálta az Egyesült Államokba.

Mindketten el akarják temetni a nemzetek együttműködésének és a nemzetközi jog uralmának az eszméjét, hogy visszaállítsák a nagyhatalmi érdekek elsőbbségét a világpolitikában, és hogy kiélhessék a területfoglalási vágyukat Grönlandon és Ukrajnában.

Végül mindketten azzal állítják maguk mögé a népüket, hogy azt mondják magukról: ők azok, akik védik az erkölcsöt, a vallást, a férfiak és a nők közötti szerepmegosztást (amely szerint a férfi vadászik, a nő a háztartást vezeti), és az összes múltbéli nemzeti, kulturális hagyományt, amelyeknek a hanyatlása valóban aggasztja az öt földrész társadalmainak igen nagy részét.

E konzervatív álarc mögött Donald Trump és Vlagyimir Putyin valójában a dzsungel törvényéhez való visszatérést testesítik meg. Hiszen elutasítják a jövedelem-újraelosztás, az erkölcsös külpolitika és a döntőbíró-állam elvét, a jogot pedig leépítendő „szabályozásnak” keresztelik át. Az ő céljuk, ahogy Hszi Csin-pingé, Narendra Modié, Orbán Viktoré és sokan másoké, az, hogy visszatérjünk a pénz mindenhatóságához, és ahhoz a kegyetlen társadalmi rendhez és világrendhez, amelyik az első világháború végéig és a nácizmus legyőzéséig uralta a világot.

Ez a „reakciós internacionálé”, ahogy Emmanuel Macron nevezte, abból meríti az erejét, hogy a világot a háború után újjáépítő nagy politikai pártok szellemileg kimerültek. Mivel vákuumot tölt be, nem fog egyhamar meggyengülni.

Úgy lehet felvenni vele a harcot, ha – mint a háború alatt – jobb- és baloldali demokraták mindenütt összefognak az oligarchiával szemben, néhány gazdag és erős ember hatalmával szemben, akik a demokrácia végét kívánják, és már nem is félnek ezt kimondani.

Minél előbb össze kell fogni ellenük, hogy az Európai Unió, a jogállamiság bástyája ne kerüljön Donald Putyin és Vlagyimir Trump csodálóinak a kezébe.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja, az EP izraeli-palesztin kétállami megoldásért dolgozó munkacsoportjának elnöke. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.