Amerika demokrácia. Ettől lesz Donald Trump más, mint Vlagyimir Putyin. Attól, hogy az orosz elnökkel ellentétben ő előbb-utóbb bele fog ütközni a többi hatalmi ág: az igazságszolgáltatás, a Kongresszus, a sajtó, a kormányzók és a jegybank ellenállásába.
Donald Trump hatalmának vannak ilyen korlátai, Vlagyimir Putyinénak nincsenek. A politikai különbségek kettejük között ebben nagyjából ki is merülnek, a hasonlóságok viszont émelyítőek.
Mindketten mesterei annak, hogy egy hazugságot addig sulykoljanak a köztudatba, amíg igazsággá válik. Ténnyé, amit az emberek komolyan elkezdenek megvitatni. Nem is lehet eldönteni, melyikük a nagyobb hazudozó: amelyik azt állítja, hogy „nácik” vannak hatalmon Ukrajnában, vagy amelyik ragaszkodik ahhoz, hogy Joe Biden „ellopta” előle a 2020. novemberi újraválasztását.
Mindketten gyűlölik a sajtószabadságot. Vlagyimir Putyin véget vetett neki, Donald Trump pedig mindent megtesz, hogy meggyengítse. Ezért ismételgeti, hogy a sajtó nem más, mint eszköz egy okkult háttérhatalom kezében, amelyik le akarja igázni Amerikát.
Mindketten úgy látják, hogy az igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalom egyik kelléke. Putyin az ellenfelei bezárására szolgáló gépezetté alakította, Trump pedig megpróbálta az ellenőrzése alá vonni azzal, hogy bebiztosította magának a Legfelsőbb Bíróság támogatását.
Mindketten úgy kormányoznak, hogy elmossák az üzleti és az államhatalom közötti határokat egy olyan oligarchikus rendszerben, amelyet a posztkommunista Oroszország talált fel újra, harminc évvel azelőtt, hogy Donald Trump újabban importálta az Egyesült Államokba.
Mindketten el akarják temetni a nemzetek együttműködésének és a nemzetközi jog uralmának az eszméjét, hogy visszaállítsák a nagyhatalmi érdekek elsőbbségét a világpolitikában, és hogy kiélhessék a területfoglalási vágyukat Grönlandon és Ukrajnában.
Végül mindketten azzal állítják maguk mögé a népüket, hogy azt mondják magukról: ők azok, akik védik az erkölcsöt, a vallást, a férfiak és a nők közötti szerepmegosztást (amely szerint a férfi vadászik, a nő a háztartást vezeti), és az összes múltbéli nemzeti, kulturális hagyományt, amelyeknek a hanyatlása valóban aggasztja az öt földrész társadalmainak igen nagy részét.
E konzervatív álarc mögött Donald Trump és Vlagyimir Putyin valójában a dzsungel törvényéhez való visszatérést testesítik meg. Hiszen elutasítják a jövedelem-újraelosztás, az erkölcsös külpolitika és a döntőbíró-állam elvét, a jogot pedig leépítendő „szabályozásnak” keresztelik át. Az ő céljuk, ahogy Hszi Csin-pingé, Narendra Modié, Orbán Viktoré és sokan másoké, az, hogy visszatérjünk a pénz mindenhatóságához, és ahhoz a kegyetlen társadalmi rendhez és világrendhez, amelyik az első világháború végéig és a nácizmus legyőzéséig uralta a világot.
Ez a „reakciós internacionálé”, ahogy Emmanuel Macron nevezte, abból meríti az erejét, hogy a világot a háború után újjáépítő nagy politikai pártok szellemileg kimerültek. Mivel vákuumot tölt be, nem fog egyhamar meggyengülni.
Úgy lehet felvenni vele a harcot, ha – mint a háború alatt – jobb- és baloldali demokraták mindenütt összefognak az oligarchiával szemben, néhány gazdag és erős ember hatalmával szemben, akik a demokrácia végét kívánják, és már nem is félnek ezt kimondani.
Minél előbb össze kell fogni ellenük, hogy az Európai Unió, a jogállamiság bástyája ne kerüljön Donald Putyin és Vlagyimir Trump csodálóinak a kezébe.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja, az EP izraeli-palesztin kétállami megoldásért dolgozó munkacsoportjának elnöke. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
