Aztán, ha ez a megbántottságérzés elpárolog, érdemes lenne Trump hibáztatása helyett vagy mellett Európának a tükörbe néznie.
Fogalmam sincs, mi lehet Trump fejében. Senki sem tudja, talán még ő maga sem. De a válaszért arra a kérdésre, hogy miért hagyta ki az EU-t a tárgyalásokból, nem az amerikai elnök gondolatait kell találgatni.
Másra ment a pénz
Trump azért hagyja ki az EU-t, mert megteheti. Megteheti, mert a Pax Americana védőernyője alatt az európai szövetségesek az európai jólét, a szociális háló, a zöld átállás és a megannyi szép európai politika miatt nem költöttek eleget a védelemre. Ezt Amerikára hagyták. Ahogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter azt a Fox Newsnak – joggal – magyarázta, eddig az volt, hogy az európaiak a tárgyalásaik során védték a nemzeti érdekeiket, ők pedig védték a globális béke érdekeit. Európa komoly pénzeket áldozott mindazért, amire európaiként valóban büszkék lehetünk, de mint az életben mindennek, ennek is komoly ára volt. Európa a kontinens védelmét rábízta az Egyesült Államokra, amely évtizedekig becsülettel végezte is eme feladatát. Csakhogy ennek nem csupán az lett a következménye, hogy az Egyesült Államok a világ legerősebb katonai hatalma maradt, hanem az is, hogy a katonai védelem területén Európa méltatlanul alulteljesített. Az a szomorú helyzet állt elő, hogy ha az EU-nak lehet is szerepe az Ukrajna és Európa számára is elfogadható megállapodás végrehajtásában, annak megszületéséhez nincs rá szükség. Az EU hibája is az, hogy egyszerűen elküldhették az asztaltól.
Bár az imént azt írtam, hogy érthető az európaiak sokkja, de most ezt visszavonom. Cseppet sem érthető, mert az európaiak ezt előre tudhatták volna, és vezetőiknek módjukban állt volna felkészülni erre a fordulatra – de ezt nem tették meg. Aligha hiszem, hogy elfelejtették volna – nem volt olyan régen – például a szíriai polgárháború lezárását célzó békekonferenciákat. Ezeken az Egyesült Államok, Oroszország és Törökország képviselői vettek részt, míg az unió meghívást sem kapott. Ott volt Putyin Oroszországa, Trump, majd Obama Amerikája és Erdoğan Törökországa, egytől egyig olyan résztvevők, amelyek a legkevésbé az EU érdekeit tartották szem előtt. Hogyan reagált erre az Európai Unió? Hiszen látjuk: sehogy, hacsak úgy nem, hogy amikor ismét kihagyják, akkor újból sokkot kap. De hány sokk kell ahhoz, hogy az EU saját magát megkerülhetetlenné tegye?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
