Idén április 18-e és 21-e között ünnepli a keresztény világ a húsvétot. Az addig tartó két hónapnyi időt szabta maguknak Orbán arra, hogy elvégezzék a „húsvéti nagytakarítást”. Úgynevezett évértékelőjében azt mondta, sürgősen megteremtik az alkotmányos és jogi feltételeit annak, „hogy ne kelljen tétlenül nézni, ahogy álcivil szervezetek kiszolgálják a külföldi érdekeket és politikai akciókat szerveznek”, zsebre vágják zsoldjukat és a nemzetközi védelemben bíznak. Az amerikai nagykövet elment, „a nemzetközi védelemnek vége”, ezért legyen új törvény az amerikai Magnyickij-törvény mintájára, zárják el a Soros-pénzcsapot, az állami szervek járjanak el a szuverenitásvédelem jegyében, „nyugatról engedjük be a friss levegőt”. „A birodalom budapesti lerakatával húsvétra végezhetünk is”, az ellenzék csak „a birodalmi akaratot” szolgálja ki, „megvett, kitartott, birodalmi udvarokban csicskáztatott lakájok”, nem hazafiak, hanem kiszolgálják a brüsszeli érdekeket és az a cél, hogy kifosszák az országot.
Fele se tréfa
Jómagam hosszú ideje óvok mindenkit attól, hogy félvállról vegye az egyre fenyegetőbb kirohanásokat mindazokkal szemben, akik másképpen szeretnék berendezni az országot, védik a kétszáz éves demokratikus alapelveket. Az kétségtelen, hogy Orbán tartja magát ahhoz, amit a sokak előtt ismert, ún. Vincent törvényei közül a második ír le: „A Fidesz mindent disznóságát előre bejelenti, csak tudni kell olvasni a jelekből. Ha szeretnéd tudni, mi fog történni, gondolj a lehető legnagyobb szemétségre, amit ki tudsz nézni belőlük, szorozd meg kettővel, és még így is csodálkozni fogsz.” Néhány napja a parlamenti frakció zárt ülésén arra kérte képviselőit, hozzanak szigorú törvényeket, tiltsák ki Magyarországról azokat, akik kaptak amerikai támogatást. Magyarországnak rá kell csatlakoznia az amerikai tényfeltárásra, és „pontosan azt kell csinálnunk, amit Amerikában csinálnak, nemcsak a tényfeltárásban, hanem a védekezésben is”. Még leplezetlenebbül beszélt egy korábbi megnyilatkozásában Orbán, miszerint akik pénzt kaptak, ideértve a magyarokat is, kétfajta pénzt kaptak: akik kaptak lóvét Sorostól, kaptak pénzt a hivatalos kormányzati költségvetésből is. Magyarországon harmadik pénz is beesett ezekhez a civil szervezetekhez, Brüsszelből. Ők kormánybuktató céllal kapták ezeket a pénzeket, ebből éltek és élnek, a magyar nyelv az ügynök szót elhasználta a komcsi időkben, de ezek az emberek ügynökök. „Amit Trump elnök csinál, amit mi a Fideszben csak Trump-tornádónak nevezünk, a tisztító szél söpör végig.” „Hogy mit fog tenni a magyar kormány? Ki kell őket söpörni, most, hogy az amerikai elnök megindult, az Amerikából érkező összes pénzt nyilvánosságra kell hozni, és akik elfogadják, azokat szankcionálni kell, nem lehet elfogadni külföldről érkező pénzt a magyar politika befolyásolása érdekében, ennek jogilag érvényt fogunk szerezni.” „Most van az a pillanat, mikor ezeket a nemzetközi hálózatokat ki kell söpörni, jogilag lehetetlenné kell tenni létezésüket, nagy sivítozás, sipákolás lesz, de ezt a munkát el kell végezni.” A Szuverenitásvédelmi Hivatal azonnal tudatta is, hogy tisztában van a Párt által ráruházott feladattal. „Egy éves fennállása óta kiemelt figyelmet fordít a külföldről finanszírozott magyarországi politikai nyomásgyakorló szervezetek beazonosítására, hálózatainak feltérképezésére, finanszírozásuk átláthatóvá tételére. megteszi a szükséges javaslatokat, melyek a mainál hatékonyabb fellépést tesznek lehetővé a külföldről finanszírozott politikai nyomásgyakorló szervezetekkel szemben.” A megelőző hónapokban közzétett „jelentései” pedig már pontosan megrajzolták azt a kört, amelyben a kisöprendő ügynökök találhatók. Már jól ismert a Transparency International Magyarország, az Átlátszó és az Ökotárs tevékenységét támadó eljárása, valamint a „debreceni hálózat” ügye, vagyis hogy zajlik a „külföldről finanszírozott hálózatépítés Magyarország második legnépesebb városában. 2010 után kiemelt célpontjává vált a Soros-hálózat befolyásszerző és nyomásgyakorló szervezeteinek”, amelyek kísérlete illeszkedik a Soros-struktúrának az ellenzéki pártokkal közös, 2014 után általánossá váló törekvéséhez, arra épül, hogy a külföldi finanszírozók érdekeivel ellentétesnek ítélt kormányzat legyőzése csak a vidéki nagyvárosokon és vonzáskörzetükön keresztül valósulhat meg. A másik csapásirány természetesen a sajtó, például a brüsszeli pénzből politikai nyomásgyakorlást végző, a 444 által vezetett nemzetközi médiaprojekt.
A hosszúra nyúlt felvezetés arra int, hogy tudatosuljon mindenkiben: ennek a fele sem tréfa. A sokszoros amerikai utalások azt bizonyítják, hogy Orbán tényleg úgy látja, „a nemzetközi védelemnek vége”, a trumpi szövetség Putyinnal kellő felhatalmazást és védelmet nyújt neki arra, hogy szabad kezet kapjon. Amikor a két imperializmus fog össze, hogy újra felossza a világot, és amelyben Európának nem készülnek lapot osztani,
megengedi neki, hogy már nem sub rosa kényszerüljön végletekig kitágítani hatalmát, hanem büszkén odavesse: önkényuralmat vezet be.
A jól előkészített és elosztott nyilatkozatokból egyértelmű, hogy szándéka szerint mindenki belekerül a szórásba, aki „politikai nyomásgyakorló” szervezet, ennek tagja.
Nem előzmény nélküli
A jogi fellépés egyik lehetséges módja szűk másfél évtizede ismert. Az egyházi törvény 2011-ben a bíróságokat kikapcsolva a parlament kezébe helyezte az elismert egyházak meghatározásának jogát, ebből eredeztetve a nekik adható kedvezményeket. Már ez sértette az alapvető jogok nemzetközileg elismert egyik előírását, azt, hogy egyházak alapítása és állami elismertetése normatív alapon mindenki(k) joga, s működésük felett az egyik önálló hatalmi ág, a bíróság őrködik. Ennek felrúgása tette lehetővé az Iványi Gábor vezette egyház jogfosztását és az ellene zajló hadjáratot, amelynek célja a feloszlás kikényszerítése. Nem kell tehát mást tenni, mint a „a politikai nyomásgyakorló szervezeteket” törvényben parlamenti regisztráció alá rendelni, függetlenül azok működési módjától (társadalmi szervezet, alapítvány, gazdasági társaság), akár minden kiszemeltet, és kivenni a különböző bíróságok hatálya alól. Ekkor pedig már csak az Alkotmánybíróság szűrőjén múlhat (vajon múlhat?), hogy kényük-kedvük szerint vonják meg tőlük a közhasznú jogállást, lehetetlenné téve a működésükhöz elengedhetetlen adománygyűjtés, egyszázalékos szja-felajánlás lehetőségét. Sőt, innen az se akadály, ha a támogatás az EU-tól érkezik: Orbán szavaiból kiviláglik az az eltökéltség, hogy nem érdekli, ha pár év múlva az Európai Bíróság elkaszálja ezt (mint történt ez az úgynevezett Stop, Soros!-törvénnyel). Mert hogy ugyanez vár két másik (uniós) alapjogra is. A kijelentő módban belengetett Pride-betiltás és a kiskereskedelmi láncok nyereségének korlátozása semmilyen alapjogi normának nem felel meg. Ráadásul
előbbi lényegében bármilyen utcai tömegrendezvény (például a Tisza Párt március 15-i nagygyűlése) betiltására is módot nyújt – például a „fokozódó” ukrajnai háborús veszélyhelyzetre alapozva.
Mindez pedig arra utal, hogy a gát nélküli repressziónak aligha lesz határa. Az idézett minősítésekből logikusan következhet korábbi írásunkban jelzetten a büntető jogszabályok alkalmazása, a hazaárulás és a kémkedés tényállásának bevetése. Nem mellékesen ezen a gondolati íven haladva Orbán lényegében üzent az épp akkor tüntető bíráknak is, hogy „nix ugribugri”, maradjanak csendben. Ahogyan üzent évértékelőjén Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök Tisza párti fellépése kapcsán a honvédségnek is, hogy „a hadseregből a politikát elvinni kell, elvárja Szalay-Bobrovniczky Kristóf hadügyminisztertől, hogy a hadseregben mindenki tegye a dolgát”. Ami annak megerősítése is lehet, hogy tartanak a nyugállományú tábornok ellenzéki felbukkanásától.
Áttör, de hová?
Azt azért mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy mindez részben gondolatkísérlet, a lehetőségek számba vétele. Az viszont nem az, hogy a tervezett (bármilyen tartalmú) jogszabályalkotás a kilátásba helyezett célok elérése érdekében csak visszamenőleges lehet – legalábbis húsvéti eredményig –, ami pedig úgyszintén alapvető jogot sértene.
Orbán az „áttörés évének” jegyében hirdette meg a represszív tervet. Jól ismert munkásmozgalmi fordulattal ez a harc lesz a végső, kérdés, hogy milyen kimenetellel. Az világos, hogy az Ukrajnát valószínűleg elveszejtő amerikai-újszovjet birodalmi alku Trump-tornádójának forgószelébe kíván belecsimpaszkodni Orbán, megfelelőnek látva az alkalmat, hogy a figyelem másra terelődését kihasználva örökös hatalmat nyerjen magának. Nem biztos azonban, hogy Európa és az EU – ahogyan Trump, Putyin és Orbán szeretné – megroppan a nyomás alatt. Éppenséggel most a britek közeledése látható az unióhoz. Ha a kontinens összezár és összerázódik, akkor kiveti magából hazánkat, és Trump nem fog segédkezet nyújtani, mert számára nem tétel ez az ország. Ha bekövetkezik Orbán jóslata, „nem kell az EU-ból kilépni, szétesik magától”, akkor Magyarország a sötét semmibe hullik bele. Ahogyan az egyszeri lókupec mondta az érdeklődőnek, nem vak ez a ló, csak bátor.
