Bernard Guetta: Engedni kell Ukrajnának, hogy nyugati fegyverekkel támadja Oroszországot

Publicisztika

Meg lehet és meg kell engedni az ukránoknak, hogy nyugati fegyverekkel támadják Oroszországot a saját területén – írja Bernard Guetta EP-képviselő. Szerinte ezzel a Nyugat nem válna háborús féllé, viszont megmutatnák Putyinnak, hogy nem csak a szájukat járatják, amikor azt mondják, hogy nem hagyják őt győzni.

Az első feltevés szerint Harkivot akarja elfoglalni. Olyan módszeresen halad előre, városrészről városrészre, hogy nem zárhatjuk ki, hogy valóban ez Vlagyimir Putyin célja, még ha azt is állítja, hogy nem ez a cél. 

De lehet, hogy nem hazudik. Lehet, hogy emlékszik arra, hogy Groznijnál majdnem kilenc évébe telt, mire megszerezte a város felett az ellenőrzést. Lehet, hogy megértette, hogy Ukrajna második legnépesebb városát és másfél millió lakosát még ennél is nehezebb lenne letarolni. Talán igazat mond, amikor azt mondja, hogy csak egy „biztonsági övezetet” akar létrehozni Oroszország és Harkiv között. Ez annál is inkább hihető, mivel ezt az „övezetet” Oroszország gyorsan elcsatolhatná, hozzátehetné a Donbasszhoz, és ezzel olyan helyzetet hozna létre, ami már kezdene hasonlítani egy győzelemre. 

Ez a második feltevés, de az is lehet Vlagyimir Putyin célja, hogy fegyver- és emberelőnyét kihasználva elnyújtsa a frontot, csapást mérjen Odesszára, Ukrajnát leszűkítse az ország nyugati felére, majd tárgyalásokat javasoljon az ország felosztásáról.

Nem tudjuk, egy dolog viszont világos.

Ha a demokráciák nem akarják hagyni, hogy Vlagyimir Putyin győzzön, nem elég, ha csak felgyorsítják a Kijevbe irányuló fegyverszállításokat. Ezt nyilvánvalóan meg kell tenniük, a lehető leggyorsabban, mert esztelenség, hogy az ukránok még mindig nem kapták meg az ígért vadászgépeket, botrányos, hogy spórolniuk kell a lőszerrel az orosz támadásokkal szemben, és hihetetlen, hogy csak a fővárosuk védett a légicsapásoktól, miközben az ország többi része védtelenül áll a pusztítással szemben.

A fő vétkesek az amerikai képviselőházban ülő trumpisták, de az európai fővárosokat is terheli felelősség ezekért a késedelmekért, amelyekért az ukránok a vérükkel fizetnek. Ennek véget kell vetni, de még mielőtt elkezdenék behozni az elvesztegetett időt, van valami, amit a demokráciák azonnal megtehetnek: feloldhatnak és fel is kell oldaniuk egy Ukrajnát gúzsba kötő tilalmat.

Bármilyen hihetetlennek is tűnik,

az amerikaiak és az európaiak a mai napig nem hajlandók engedélyezni az ukránoknak, hogy nyugati fegyverekkel csapást mérjenek az orosz hadseregre Oroszországban.

Az európaiak és az amerikaiak ezzel valójában az orosz égboltot védik az orosz területen végrehajtott ukrán megtorlástól. Ez többé nem elfogadható. Tűrhetetlen, hogy az ukránok csak drónok segítségével érhetik el az orosz lőszer- és üzemanyagraktárakat. Az európaiak és az amerikaiak nem ragaszkodhatnak tovább ehhez az állásponthoz, annál is inkább, mivel abba sem egyeztek bele soha, hogy az orosz vadászgépeket és bombázókat kitiltsák az ukrán égboltról. Tartoznak annyival az ukránoknak, hogy most már eloldozzák a kezüket, és hagyják őket harcolni. Nem, ez nem jelentené azt, hogy a Nyugat is háborúba lép Oroszországgal.

Ez nem lenne több, mint Ukrajna felfegyverzése, valódi, nem csak félig-meddig való fegyverzése, ami segítené Ukrajnát, hogy visszaverhesse az agressziót, és megmutatná Vlagyimir Putyinnak, hogy nem csak a szánkat jártatjuk, amikor azt mondjuk, hogy nem hagyjuk őt győzni.

Ukrajna összeomolhat. Nyissuk ki a szemünket. Ukrajna összeroskad a bombák alatt, és ha hagyjuk, hogy Oroszország győzzön, akkor könnyedén megfélemlítheti a határaihoz legközelebb eső országokat, megoszthatja az Európai Uniót, és többé már nem is kell fegyvert használnia ahhoz, hogy domináns hatalomként ráerőltesse magát Európára.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.