2019-ben az önkormányzati választás földcsuszamlásszerű ellenzéki győzelmet hozott egy sor településen, a kerületekben és a fővárosban. Az összefogás szimpatizánsai azt gondolhatták, hogy az ország elindult a NER-ből való kilábalás útján. Azóta kiderült, hogy nem mindenhol ez a győztes recept. Ezzel együttúgy tűnik, is az öt évvel ezelőtti választás nem csak egy ciklusra érvényes változtatásokat eredményezett.
Az elmúlt hetekben több agglomerációs település választási esélyeivel foglalkoztunk. A főváros vonzáskörzete azért érdekes, mert egyszerre található meg benne az urbánus jelleg, a friss és a többgenerációs kiköltözők, valamint az ingázók miatt, illetve a falusias, kisvárosias szemlélet, ezért nincsenek eleve elrendeltetett, lefutott mérkőzések a választáson.
2019-ben a budapesti agglomeráció több városában sikerült fordítania az ellenzéknek, viszont nem mindenhol élte meg az összefogás a ciklus végét. Több ellenzéki párt az országos politikának köszönhetően erodálódott. Ahogyan a Fidesz is mélypontra süllyedt az elmúlt hónapok politikai eseményei miatt. A „Magyar Péter-jelenség” is bekavar, ezért nehéz megjósolni, hogy milyen kimenetele lehet a választásnak, mégis úgy tűnik, pár tanulságot le lehet vonni; olyanokat, melyek nem csak Pest megyére jellemzőek.
A Fidesz tanult a hibából
Vácon, Gödön és Szentendrén is egyértelmű vereséget mért az ellenzék az addigi kormánypárti vezetésre, ahogyan ez más, nem agglomerációs településeken is megtörtént. Nehéz megítélni, hogy ennek a Borkai-botrányhoz volt-e köze, ahogyan azt sokan magyarázzák, vagy a városok vezetésével szemben mutatkozott ekkora elégedetlenség. Valószínűleg mindkettőben van igazság. A győri polgármester balhéja sehol sem tett jót a Fidesznek, de Vácon a legendásan rossz megítélésű helyi politikusok hoztak meghatározó döntéseket, Gödön a várost kiárusították a Samsung SDI akkumulátorgyárnak, Szentendrén pedig belső feszültségek mélyítették a helyi Fidesz-szervezetet, több ismert politikusukat nem is indították jelöltként.
A Fidesz közel tízéves politizálása során számos korrupciós ügy került napvilágra, melyekben önkormányzatok is érintettek voltak, ezért a választókban megszülethetett a jogos igény arra, hogy ezeket a vezetőket eltakarítsák. Azóta is úgy él az emberek emlékezetében egy-egy korábbi polgármester, mint aki nem ugrott el a visszaélések elől.
Ezt ismerhette fel a pártvezetés, ezért több helyen stratégiát váltott: Gödön a minden elemében függetlennek tűnni akaró Kammerer Zoltán indul (tavaly májusban már időközin elnyerte a polgármesteri címet) csapatával. A volt olimpikont a Fidesz nem jelöli, de vannak korábbi kormánypárti képviselők a jelöltjei között, illetve köztudottan a párt emberei mozognak körülötte. Kissé hasonló a helyzet a szomszédos Sződligeten, ahol a korábbi fideszes jelöltek által vezetett civil szervezet is támogatja az egyébként baloldali érzelmű polgármesterjelöltet.
Szentendrén és Dunakeszin (ahol nem történt fordulat 2019-ben) civil köntösben indulnak a Fidesz által támogatott jelöltek, nem is a narancs szín dominál, de a kormánypártok logói feltűnnek a plakátokon, illetve jelölőszervezetként is. A polgármesterjelöltek is ismert pártpolitikusok, de ezzel a formációval értelemszerűen távolságot tartanak a Fidesztől. Az üzenetekben az együttműködés és a lokálpatriotizmus dominál.
Vácon a Fidesz felvállalta magát, de az öt évvel ezelőtti jelöltjeiket szinte teljesen lecserélte, a problémás képviselőket kijjebb rugdalták, és új arcokkal indulnak, akik mindenféle cégvezetők, hivatali dolgozók és hasonlók – mégha nem is túl bizalomgerjesztőek. Furcsa is lett volna, ha civilkednek, ugyanis a médiájukon keresztül országos szinten is kiemelkedő lejáratást vittek véghez a váci városvezetést érintően az elmúlt öt évben – ezek után az a minimum, hogy pártszinekben indulnak, nem mismásolnak. De legalább a régi, kompromittálódott arcokat többnyire kitették a soraikból.
Az ellenzék nem változott
Nem véletlenül népszerű Magyar Péter az ellenzéki szavazók körében. Szinte nincs olyan választási szakértő, elemző, politológus, aki ne mondta volna el, hogy a Magyar-szimpatizánsoknak elege van a balhékból, áskálódásokból, egymásra indulásokból. A választási rendszert a Fidesz úgy alakította, hogy akkor van esélye bármilyen formációnak ellene, ha egyedüliként indul, nincsenek párhuzamos jelöltek. Nem véletlenül verbuvál a kormánypárt mindenhol kamujelölteket, illetve próbálja szétzilálni, leszalámizni az ellenzéki összefogást.
Ezt mindenki tudja, ennek ellenére több olyan településen egymásra indulnak az ellenzéki szereplők, ahol egyébként abszolút lenne keresnivalójuk. Országos tendenciáról beszélünk, és igen, vannak olyan esetek, amikor a nézeteltéréseket nem lehet rendezni, de akkor is lenne rá mód (például előválasztás), hogy csak egy maradjon.
Sem Fóton, sem Dunakeszin, sem Gödön nem sikerült ezt megugrani. Utóbbi esetében még lehet némi méltányosságot tanúsítani, hiszen itt sült el a legrosszabbul az ellenzéki együttműködés, és az egyik esélyes induló civil szervezet korábban még nem mérettette meg magát, de Fóton és Dunakeszin az ellenzéki polgármester-jelöltek egója miatt nincs visszalépés az esélytelenebb jelölt részéről.
Olyan emberek részéről, akik korábban dolgoztak együtt, ismerik egymást régről, próbáltak is tárgyalni – és mégsem sikerült. (Ráadásul Fóton a polgármester lelép, helyette az alpolgármestert indítja a Fidesz, tehát személyi változást is menedzselnie kell a kormánypártnak.)
Ezért gondolják azt a pártokról, hogy valójában nem Orbán rendszerének leváltásában érdekeltek.
Dunakeszin és Fóton – két elővárosról beszélünk – még a fideszesek is azt gondolják, hogy nem lefutott a meccs. A többi településen, ahol még működik az összefogás (Vác, Szentendre, Sződliget) pedig egyértelmű ellenzéki fölényre lehet számítani.
Egyesektől elbúcsúzhatunk
Az ellenzék leszerepléséből adódik, hogy több párt tovább jelentéktelenedett. 2019-ben az MSZP-nek nem sikerült megyei listát állítania, most pedig a Jobbik bukott el, miközben a minden jel szerint a Fidesszel együttműködő Mi Hazánk Mozgalom a megyében is indul. Pedig a szebb napokat is látott pártnak voltak érdemi munkát végző képviselői a közgyűlésben, bizonyosan ez a szocialistákról is elmondható.
A megyei listáknak általában nincs különösebb jelentősége (Pest megyében egyébként pont van), de mégis jól mutatja egy párt erejét, hiszen a megyeszékhelyeken nem lehet ajánlásokat gyűjteni – vagyis két országosan még jelen levő párt körül elfogyott a levegő. Más kérdés, hogy ha erre nem képesek, akkor van-e rájuk szükség.
(Címlapképünkön: esküt tesznek a Pest megyei közgyűlés tagjai)
