Bernard Guetta: K***ra elég legyen most már!

Publicisztika

Európa talán épp most vág bele történetének egy új, sorsdöntő szakaszába.

Azzal kezdődött, hogy az Európai Központi Bank egy pillanat alatt rövidre zárta a piaci pánikot. Figyelemre méltó lépés volt, mégis csak az áhítatos EU-hívők tudtak neki örülni. Ugye? Azt is csak ők voltak képesek megtapsolni, hogy az Európai Unió vezetői felfüggesztették a maastrichti szabályokat.

Bevallom, én tapsoltam, mert az Unió súlyos politikai hibája volt, hogy megszabta, milyen nagyra nőhet a tagországok költségvetési hiánya és államadóssága. Már amennyibben igaz, hogy beruházás nélkül nincs növekedés, kiadások nélkül nincs beruházás, az adósság pedig tulajdonképpen a kiegyensúlyozott költségvetési mérleg egyik feltétele – merthogy serkenti a gazdaságot és növeli az adóbevételeket.

Amekkora „rajongója” vagyok a maastrichti kritériumoknak, örömtáncot jártam, hogy megszabadultunk a vallásként imádott költségvetési egyensúlytól és a szerződések kőbe vésett szigorától. Viszont a hülye is látta, hogy ezeket a szabályokat mindössze felfüggesztették, és alapvetően semmi nem változott.

Az a százmilliárd euró is alig kapott figyelmet, amit az Európai Bizottság a tagállamok fizetéskiegészítő segélyeire szabadított föl. Az sem érdekelt senkit, hogy az Európai Tanács és a Bizottság elnökei olyan kifejezéseket használtak, mint „európai iparpolitika” vagy a stratégiai iparágak „európai szuverenitása”.

Ezek nyilván csak retorikai fogások voltak, igaz?

Csak a súlyos föderalizmusfüggők hagyhatták magukat félrevezetni, hogy szociális fordulat következik, hiszen köztudott, hogy a hagymázas képzelgéseken túl "az Unió szétesőben van"! A huszonhét állami vezető múlt csütörtökön elfogadta azt az ötletet, hogy közösen fölvett kölcsönből lendítsék föl az európai gazdaságot.

És mi maradt meg az emberekben abból a találkozóból?

Nem az, hogy a terv – ha sikerül – legalább ezermilliárd eurót fog rendelkezésre bocsátani. Nem. Az maradt meg, hogy a 27 ország továbbra sem tud megegyezni róla, hogy milyen feltételekkel fogják visszafizetni ezt az ezermilliárdot.

false

 

Fotó: Lara Szpiro, ©Renew Europe Group

 

Na ne már! Elég ebből.

Mindenkinek vannak kétségei, nekem is. Múlthét csütörtökig gyötrődtem. Annyira féltem attól, hogy a vezetők túl keveset fognak tenni, és túl későn. De mi történt? Az Unió arra készül, hogy ezermilliárd eurónyi kölcsönt vesz föl, és beruházza közös projektekbe. Ez volna a haldoklás jele?

Az unió végre szakít a költségvetési hiányra és az államadósságra szabott abszurd, önkényes korlátozásokkal. Az unió kölcsönt fog fölvenni, miközben elvileg a szerződések ezt megtiltják neki. Az unió százmilliárd eurót tesz bele egy páneurópai, munkanélkülieket támogató alapba. Ezzel gyakorlatilag megszületett a szociális Európa, amit olyan sok tagállam nem akart és amiben már nem is reménykedtünk, hogy egyszer megvalósul. Az unió tehát reagál, gyorsan reagál, nemzeti és európai szinten egyaránt.

Az unió – nyissák már ki a szemüket a kétkedők – belevág történetének harmadik nagy fejezetébe: a közös piac és a közös fizetőeszköz után a közös kölcsönök és beruházások fejezetébe.

Az unió – ne tagadják a nyilvánvalót csak azért, mert zavarja önöket, kedves eurofóbok! – bebizonyítja, hogy képes szembenézni egy veszélyes és váratlan kihívással. És ez úgy csapódik le a közvéleményben, hogy nincs miről beszámolni, nem történik semmi. Az unió – mint annyi más bukott elképzelés – haldoklik?

K***ra elég legyen most már!

Ha sajnálkozni és kritizálni szeretnénk, válogathatunk az okok között. A közös gazdasági fellendítés szószólói például nem tudták időben elfogadtatni azt az ötletet, hogy nem a nemzeti adósságokat kell közös kezelésbe átvenni, hanem a nagyberuházásokat, amelyekről aztán együtt dönthetünk.

Ez ahhoz vezetett, hogy értékes időt veszítünk a régi csaták felélesztésével a tücskök és a hangyák között, a sör és a bor Európája között, keynesiánusok és thatcheristák között.
Ugyanezek a szószólók, Franciaországgal az élen, nem voltak képesek lezárni ezt a vitát. Pedig előállhattak volna egy listával olyan sürgős beruházásokról, amelyekben mindenki egyetért.

Már most meg lehetett volna egyezni arról, hogy egyik tagállam sem kell fizessen semelyik másiknak, hanem közösen, huszonheten kezdünk el beruházni – mindannyiunk hasznára.

Végül: az is baj, hogy túlságosan udvarias mindenki.

Nem volna haszontalan emlékeztetni a holland vezetőket, akik az erény bajnokainak tartják magukat, és élből elutasítják a tárgyalást, hogy a jólétüket nagyon is a közös piacnak köszönhetik. És emlékeztethetnénk őket arra is, hogy az adókedvezményeik csökkentik a többi tagállam bevételeit, akiknek így Hollandia is tetézi a gondjait. Az udvariasság szép dolog, de az álszent finomkodásnál sokkal jobb a nyílt és világos beszéd.

A csata még nem dőlt el.

Épp ellenkezőleg. Olyan súlyos lesz a gazdasági válság, hogy bármikor fejvesztett menekülésbe torkollhat, amit az egységünk nem élne túl.

Tagállamok nélkül nincs unió, és lehet, hogy az elharapózó társadalmi válság demagóg vezetőket ültet a tagállamok élére. A vihar csak most közeledik, és azok, akik nem látják és nem hallják, hogy mi történik körülöttük, nem az európai egység védelmezői.

Az európai egység ellenségei ők, akik nem akarják látni, hogy a pohárban gyűlik a víz, és a háromnegyedéig már betelt.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.