Orbán Viktor bejelentette, hogy október-novemberben jön a járvány második hulláma. Még az elsőnek sincs vége, de a magyar miniszterelnök már tudja, és már közhírré is teszi, hogy fél év múlva jön a második. Mondja mindezt távol-keleti sejtésekre hivatkozva, csakis azért, mert fenn kell tartani a vészhelyzetet, a rendeleti kormányzást, a korlátlan idejű teljes felhatalmazást, hisz még aggasztóan messze van a választás, melyet úgy kell majd megnyerniük, hogy megvalósulhasson Orbán nagy terve: az egypártrendszer visszaállítása.
"Csak a Fidesz" – volt már ez a szlogen, de most lesz csak igazán érvényben. Az ellenzék nem a nemzet része – jelentette ki a minap Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke. A direktíva világos: meg kell tisztítani a nemzetet azoktól, akik nem tartoznak bele. És persze, hogy majd ők, majd Orbán Viktor dönti el, hogy ki tartozik, ki tartozhat a nemzet egészébe, pont úgy, ahogy a diktatúrákban teszik ezt a saját hatalmuktól megrészegült, tudatmódosult, tudatvesztett diktátorok.
Mindeközben a kórházak után már az idősotthonok élére (!!!) is katonai vezetők lettek kinevezve. Kíváncsi vagyok,
melyek lesznek a következő polgári intézmények, amelyeket megszállnak Orbán katonái,
erőszakszervezetének végrehajtói. Nem lennék meglepve, ha következőkben az iskolák, majd a nagyobb üzletek, élelmiszer láncok élére masíroznának be a csizmatalpak. És így masírozunk majd szép csendben, nem is olyan lassan – egy láthatatlan vírustól rettegve – a ravaszul kiépülő és egyre láthatóbbá váló katonai erejű hatalomgyakorlás felé. És mindez az EU-n belül, a tűrt kategória politikai kényelmében, majdhogynem zavartalanul.
A koronavírus veszélyes, de ez a szemlélet, ez a gátlástalanság, ez az alattomos politikai irányvonal, amelynek mi, józan gondolkodású, de most sok szempontból is tehetetlenségre kényszerülő magyar állampolgárok a tanúi lehetünk a saját országunkban, az ijesztőbb és veszélyesebb, mint bármilyen vírus, bármilyen járvány.
