Publicisztika

Már megint megmondta valaki nagyon illetékes, hogy merre hány méter - Schmitt Pál hivatalból. Tényleg, miért nincsen õ még Brüsszelben vagy Strasbourgban, hogy melegebb helyekrõl most ne is essék szó? Tán eskütétel, tán formaruha-bemutató, hogy nyolc aranyunk és ennyi meg annyi érmünk lesz az olimpián. Így megy ez már mióta - nyilván Farkas Mihály is leadta Helsinki elõtt a rendelést, s azóta minden éppen aktuális marha. Csodálkoznánk, ha Schmitt nem tette volna hozzá, hogy "merjünk nagyok lenni". Merjél, kisöreg! Nekünk nem kell.

A magyar avantgárd pápája, Kassák, ezzel a rideg mondattal hárította el a fiatal József Attila verseit: "Rímes verseket nem közlünk." Álláspontja híven tükrözi a modern költõi mozgalmak gyanakvását a rímmel szemben: az avantgardisták úgy vélték, hogy a rím korlátozza a mondandó szabadságát, felesleges cafrang, álságos köpönyeg, halálra kell ítélni.

A mögöttünk hagyott európai parlamenti választások gyõztesének a kampányából, mára mint emlékezetes szál, a különféle pénzelvonó és árdrágító intézkedésekkel, ilyen-olyan csomagokkal való riogatás maradt meg. A vesztesébõl meg az, hogy meg kell állítani a Fidesz hazugságáradatát. A választás elõtti utolsó napokban a Mûegyetem elõtti nagygyûlésen Orbán, mint valami gonosz miniszterelnök-karikatúra, a kormány nevében több száz milliárdos "megszorításokat" jelentett be; a szocialisták e pimaszságot kétségbeesetten cáfolták - de igen, de nem, de igen, de nem, végül eközött lehetett választani.

Az európai földeralista két alapvetõ állítást fogalmazott meg e hasábokon (lásd: Antal Dániel: Az európai föderalista: Az egységes alkotmány tétjérõl, 2004. május 13.; Az európai föderalista: Arról, hogy alkotmánynak tekinthetõ-e a tervezet, 2004. június 10.). Elõször, hogy az Európai Konvent megalkotta az Európai Unió közjogi értelemben vett alkotmányának szövegét, másodszor, hogy ez az alkotmány föderális berendezkedésû államot konstituál. A föderalista egyik állítása sem tartható.

Magyarországon a népszuverenitás legfõbb letéteményese, az Országgyûlés és a korlátozott felügyelete alatt lévõ kormány nyakló nélkül és rossz hatékonysággal költi a pénzünket, sõt a gyerekeink pénzét is. Szakzsargonnal élve: felelõtlen fiskális politikát folytat. A téma szakértõit, no meg az egyre több adót valóban befizetõ laikusokat mindez õszinte borzalommal tölti el.

Az MSZP eleddig elmulasztotta meglépni azt, amin legfõbb riválisa, a Fidesz már évek óta túl van - így jelenlegi állapotában joggal állítható róla, hogy egy zagyva identitású és homályos jövõképû formáció. Pedig történtek elõremutató kísérletek arra nézvést, hogy megtalálják helyüket a szimbolikus politikai térben, gondoljunk csak a jobboldal által töltelékszóként használt "a polgárok" fordulattal szembeállított "köztársaság" fogalmának bevezetésére vagy a keresztényi szósszal leöntött családmodellel kontrasztált gyermekközpontú kormányzás ötletére.

A foci Eb sajnos már a múlté, jöhetnek a dolgos hazai hétköznapok: mintha mi sem történt volna, zajlik tovább minden a maga szokott medrében. Ha valaki azt hitte, naivan, hogy idén majd valami is változik, s ezentúl nem szánalmas és kisszerû körülmények között készülhetnek a honi kedvencek az újabb, nyilván érdekfeszítõ bajnokságra, akkor súlyosan tévedett. A bornírt butaság és magyar foci továbbra is kéz a kézben haladnak a semmibe.

Az utóbbi idõben kevés olyan hatású dokumentumfilm készült Magyarországon, mint a Duna Televízió által 2001-ben bemutatott, Csáky Zoltán szerkesztõ-riporter és Marossy Géza operatõr által jegyzett Hagymakupolás honfoglalás. Az opus megmozgatta az erdélyi magyar és a magyarországi közéletet, és élénk visszhangot váltott ki a román nyilvánosságban is. A Püski Kiadó idén tavasszal piacra dobta Csáky azonos címû riportkötetét, melynek magva a három évvel ezelõtti film és visszhangja. De milyennek láttatja Csáky az erdélyi magyar társadalmat, és mibõl ered a film (és a könyv) nehezen túlbecsülhetõ jelentõsége?

Miután Bencsikrõl, a Magyar Demokrata címû kiadvány fõszerkesztõjérõl a másodfokú bíróság is kimondta, hogy bûnös, Bencsik nemcsak ártatlanságát hangoztatta, de elsiratta a sajtószabadságot is.

Az Országos Választási Bizottság (OVB) hétfõn határozott azon aláírások hitelesítésérõl, amiket a Magyarok Világszövetsége a határon túli magyarok kettõs állampolgársága ügyében kiírandó népszavazásért gyûjtött. Ha a 320 ezerbõl legalább 200 ezer valódi lesz, az Országgyûlésnek el kell rendelnie az ügydöntõ referendumot. Az OVB-nek 45 napja van erre. Ha az esetleges népszavazáson a többség (a választásra jogosult állampolgárok 25 százaléka plusz 1 szavazat) igent mondana a kettõs állampolgárság etnikai alapú bevezetésére, az beláthatatlan következményekkel járna.

Tájleírás nemcsak regényekben fordul elõ, hiszen létezik jelentõs tájleíró költészet is, sõt olykor színpadi mûvekben is elhangzik egy-egy tájfestõ monológ, de csak a regénybeli tájleírások értelmét és jogosultságát szokták a naiv olvasók megkérdõjelezni.

"Magyarország egy egész pici ország, és ha nem állítják meg a külföldiek áradatát, akkor nagyon gyorsan túlnépesedik. Tehát több külföldi lesz, mint magyar, és a magyarok pedig kénytelenek lesznek meghúzni magukat ott, ahol marad egy kis hely" - számol be aggodalmairól egy nyolcadikos lány. Egy másik iskolába járó nyolcadikos fiú pedig úgy véli: "A tisztességes magyar parasztembernek a külföldivel kell vetélkednie, hogy megkapjon egy munkát. És ez az, ami számomra sajnálatos, mert azt látom, hogy nem a magyar nyer."

Az alkotmányozást az tette szükségessé, hogy az európai integráció különféle szerzõdéses alapokon álló intézményei átláthatatlanná, a döntéshozatal pedig hosszadalmassá és nehezen végrehajthatóvá vált. Az európai polgárok egyre nehezebben látták át a három pilléren nyugvó intézményrendszert.

Magyarországon az évezred eleje a költségvetési, azaz a fiskális politika hitelességének az összeomlását hozta el. Látszólag azért következett be a bizalomvesztés, mert a kiugró 2002-es deficitet követõen a 2003. évi hiány is nagyobb lett a tervezettnél. Valójában a 90-es évek második felében nem kis áldozat árán megszerzett magyar reputációt a hibás kormánydöntések ásták alá. A politikus-döntéshozókat hamis képzetek és hatalmi csatározások vezérelték, s a tartós növekedési pályához elengedhetetlen költségvetési fegyelem áldozatul esett. Az államháztartás hiányának és az állam eladósodottságának csökkentése 2004-re elodázhatatlanná vált - és nem csupán az uniós tagságból és az euróövezeti csatlakozásból adódó követelmények miatt, hanem mert ez a magyar gazdasági teljesítmény és az életszínvonal felzárkózásának is az egyik, ha nem a legfontosabb kulcsfeltétele. Az elmúlt évek történései azonban nem felejthetõk könnyen, s a piaci szereplõk és befektetõk bizalmának viszszanyeréséhez a szép szavak, de még a világos programkifejtés sem biztos, hogy elegendõ. Mivel lehetne mérsékelni a költségvetések választási ciklushoz kapcsolódó, a társadalom hosszabb távú érdekével és a közgazdasági racionalitással ellentétes kilengéseinek kockázatát és helyreállítani a megtépázott tekintélyt?