Dézsa népe

Publicisztika

Dézsavúnak vagy dézsavűnek - erről még folynak a viták redakciónk anyanyelvi tagozatában - nevezik azt a méltán közismert érzeményt, amikor az ember úgy van vele, hogy egyszer ebbe mintha már beleléptem volnaÉ Márpedig mi az utóbbi napokban láttunk egy csomó dézsát elszabadultan kószálni szerte a hazában, mind egyre közeledtek, egy egész dézsa-felkelés van kibontakozóban (lásd még Macbeth; Hívja Dézsa Györgyöt!; Ha én dézsa volnék és további műalkotások).

Dézsavúnak vagy dézsavűnek - erről még folynak a viták redakciónk anyanyelvi tagozatában - nevezik azt a méltán közismert érzeményt, amikor az ember úgy van vele, hogy egyszer ebbe mintha már beleléptem volnaÉ

Márpedig mi az utóbbi napokban láttunk egy csomó dézsát elszabadultan kószálni szerte a hazában, mind egyre közeledtek, egy egész dézsa-felkelés van kibontakozóban (lásd még Macbeth; Hívja Dézsa Györgyöt!; Ha én dézsa volnék és további műalkotások).

Ám ahhoz, hogy a kérdést végleg napirendre tűzhessük, és gond nélkül eligazodhassunk benne, muszáj valamicske történeti szemlét eszközölnünk; úgy az események, mint az érzetek legmagasabb szintjén. Mit mond önöknek az a fogalom, hogy "szerverügy"? Vagy közeli névrokona, a "Magyar Vizsla-ügy"? Azt felesleges is lenne megkérdeznünk, hogy mit mond önöknek Mikola István? Hülyeségeket nyilván; azóta is - és ez a kulcsmomentum, ez az "azóta is". Éppen két esztendeje ilyenkor, pontosan a választási kampányban kellett észlelnünk, hogy a Fidesz, okosan nem bízva a közvélemény-kutatók által mért gyenge eredmény igazában, lendületesen és könyörtelenül elkezdte verni magát. De mint a szódás a lovát!

Adatokat lopdostak ellenfelük szerveréről. Közvetlenül Rogán Antal titkárságáról küldték el a Magyar Postának a teljesen független hírharangjukat, a Magyar Vizslát. És akkori új csodafegyverük, Mikola István határon túli Fidesz-szavazók miriádjait vizionálta a magyar égboltra. Örökös Fidesz-kormányt.

Kedves Olvasóink! Elhalkuló hangon folytatjuk, mert szerkesztőségünkbe e percben becsengetett egy dézsa, ott áll az üvegajtónál, és azt mondja: vű! Vagy vu. Mindazonáltal barátságosnak látszik.

És lehet, hogy igaza is van, mindenesetre a minap a HírTv odáig ragadtatta magát, hogy minden további nélkül belehazudott egy-két telefonba, így próbálta politikai ellenfeleit csőbe húzni, majd napokig kérkedett vélhetően törvénybe ütköző tettével. Hétfőn 0 órától Orbán kedvenc tárgyalópartnere, Gaskó István reggel kilencig ismét lenyomott egy vasutassztrájkot, így próbálván további szimpátiaszavazatokra szert tenni. Az új csodafegyver, Tarlós István pedig azzal járja a szent magyar vidéket, hogy a komcsik csalni fognak a népszavazáson, és halottakat fognak egészségügyi kérdésekben megszavaztatni (értenek is azok hozzá).

Nem tisztára úgy megy minden, mint 2006-ban?

Tényleg nekünk kell szólni, hogy az ilyen módszerek még egy annyira rendes országban sem jönnek be, mint a miénk?

Hát jó, akkor szólunk.

Nem jön be. Háromszor.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.