Dézsa népe

Publicisztika

Dézsavúnak vagy dézsavűnek - erről még folynak a viták redakciónk anyanyelvi tagozatában - nevezik azt a méltán közismert érzeményt, amikor az ember úgy van vele, hogy egyszer ebbe mintha már beleléptem volnaÉ Márpedig mi az utóbbi napokban láttunk egy csomó dézsát elszabadultan kószálni szerte a hazában, mind egyre közeledtek, egy egész dézsa-felkelés van kibontakozóban (lásd még Macbeth; Hívja Dézsa Györgyöt!; Ha én dézsa volnék és további műalkotások).

Dézsavúnak vagy dézsavűnek - erről még folynak a viták redakciónk anyanyelvi tagozatában - nevezik azt a méltán közismert érzeményt, amikor az ember úgy van vele, hogy egyszer ebbe mintha már beleléptem volnaÉ

Márpedig mi az utóbbi napokban láttunk egy csomó dézsát elszabadultan kószálni szerte a hazában, mind egyre közeledtek, egy egész dézsa-felkelés van kibontakozóban (lásd még Macbeth; Hívja Dézsa Györgyöt!; Ha én dézsa volnék és további műalkotások).

Ám ahhoz, hogy a kérdést végleg napirendre tűzhessük, és gond nélkül eligazodhassunk benne, muszáj valamicske történeti szemlét eszközölnünk; úgy az események, mint az érzetek legmagasabb szintjén. Mit mond önöknek az a fogalom, hogy "szerverügy"? Vagy közeli névrokona, a "Magyar Vizsla-ügy"? Azt felesleges is lenne megkérdeznünk, hogy mit mond önöknek Mikola István? Hülyeségeket nyilván; azóta is - és ez a kulcsmomentum, ez az "azóta is". Éppen két esztendeje ilyenkor, pontosan a választási kampányban kellett észlelnünk, hogy a Fidesz, okosan nem bízva a közvélemény-kutatók által mért gyenge eredmény igazában, lendületesen és könyörtelenül elkezdte verni magát. De mint a szódás a lovát!

Adatokat lopdostak ellenfelük szerveréről. Közvetlenül Rogán Antal titkárságáról küldték el a Magyar Postának a teljesen független hírharangjukat, a Magyar Vizslát. És akkori új csodafegyverük, Mikola István határon túli Fidesz-szavazók miriádjait vizionálta a magyar égboltra. Örökös Fidesz-kormányt.

Kedves Olvasóink! Elhalkuló hangon folytatjuk, mert szerkesztőségünkbe e percben becsengetett egy dézsa, ott áll az üvegajtónál, és azt mondja: vű! Vagy vu. Mindazonáltal barátságosnak látszik.

És lehet, hogy igaza is van, mindenesetre a minap a HírTv odáig ragadtatta magát, hogy minden további nélkül belehazudott egy-két telefonba, így próbálta politikai ellenfeleit csőbe húzni, majd napokig kérkedett vélhetően törvénybe ütköző tettével. Hétfőn 0 órától Orbán kedvenc tárgyalópartnere, Gaskó István reggel kilencig ismét lenyomott egy vasutassztrájkot, így próbálván további szimpátiaszavazatokra szert tenni. Az új csodafegyver, Tarlós István pedig azzal járja a szent magyar vidéket, hogy a komcsik csalni fognak a népszavazáson, és halottakat fognak egészségügyi kérdésekben megszavaztatni (értenek is azok hozzá).

Nem tisztára úgy megy minden, mint 2006-ban?

Tényleg nekünk kell szólni, hogy az ilyen módszerek még egy annyira rendes országban sem jönnek be, mint a miénk?

Hát jó, akkor szólunk.

Nem jön be. Háromszor.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."