A KDNP Barankovics Alapítványa "izraelita műhelyt" kíván létrehozni. Ez, ha kicsit meglepő is, önmagában nem elítélendő.
Némi gyanút ébreszt azonban az, ha visszaemlékszünk Semjén Zsolt pár hónappal ezelőtti, nagy port kavart beszédére, amelyben a pártelnök kijelentette, hogy "a hiteles és rabbinikus zsidó hagyományt és értékeket a KDNP képviseli". Nos, nincs olyan, mint "a" hiteles zsidó hagyomány, sokféle vallási irányzat van, a "vallásos" zsidók (különben a pár tízezres magyar zsidóság elenyésző töredéke), akiknek politikai reprezentációt akar biztosítani a KDNP, nagyon különböző álláspontokat képviselnek, Semjénnek bizonyosan nem feladata megtalálni közülük az igazit. A választás tényénél (amire senki nem kérte és nem is hatalmazta fel a súlyos szereptévesztésben lévő pártelnököt) még sokkal aggasztóbb a kitüntetett hagyomány Semjén-féle "értelmezése": "Az SZDSZ-hez is hadd szóljak egy-két gondolat erejéig! A köztünk lévő legélesebb ellentét a drogliberalizáció, a melegek házasságának kérdése, az extrém szekták problémája, az eutanázia kérdése. Ezeknek a kérdéseknek, amelyek megkülönböztetik az SZDSZ-t az MSZP-től, semmi köze nincs a zsidósághoz és velejéig aljas dolog mindezeket kapcsolatba hozni a zsidósággal. Sőt hadd emlékeztessek arra, hogy mindezek - drogliberalizáció, egyneműek házassága, extrém szekták, eutanázia - szöges ellentétei a mózesi törvénynek, a Tórának, az autentikus rabbinikus hagyománynak. Mózes mindezekért egyébként megkövezést írt elő."
A beszéd jogos felháborodást váltott ki, mert a diszkrimináció (a zsidók vagy a melegek diszkriminációja) elleni fellépést azonosítja a zsidók érdekeinek védelmével, valami sajátosan zsidós jegynek tekinti. Ez szerintem nem antiszemitizmus, ha antiszemitizmuson a zsidó származásúakkal szembeni tevékeny rosszindulatot értjük, ami nem azonos a szimplifikáló és előítéletes gondolkodással. Ezzel szemben az idézett mondatok tevékeny rosszindulatról, méghozzá döbbenetes mértékű tevékeny rosszindulatról tesznek tanúbizonyságot homoszexuális, kábítószer-fogyasztó és közelebbről - hála istennek - meg nem határozott kis egyházakhoz tartozó polgártársaink irányában. Mikola István körmöse nemhogy mérsékelt álláspont, de szinte már az erkölcsi fertőt bátorító liberális defetizmus Semjén nagy horderejű politikai víziójához képest. Egy magyar politikus, képviselő és pártelnök, honfitársaink egy tekintélyes csoportjának kivégzéséről beszélt, mint egy olyan tradíció előírásáról, amit az ő szervezete képvisel hitelesen. Semjén a fundamentalizmust azonosítja az autenticitással, majd kicsit még önerőből is radikalizálja. A rabbinikus tradíció igazi képviselője ugyanis nem tudja vagy elfelejti említeni, hogy a rabbik - számos eljárásjogi megkötés bevezetésével - gyakorlatilag lehetetlenné tették halálos ítéletek kiszabását.
Az SZDSZ és az MSZP politikusai, valamint a publicisták azokban a napokban, ha emlékszünk, Weisz néni emlegetésével voltak elfoglalva, és antiszemitizmust kiáltottak. Az embernek megáll az esze. Semjén Zsolt túldicsérte az SZDSZ-t, amikor jogvédőként mutatta be, a koalíciós politikusok szégyenletes módon fülük botját sem mozdították a minden elgondolható határon messze-messze túlmenő kitételek hallatán. A koalíciós politikai etikettet nem a diszkrimináció mint olyan sérti, csak a zsidóellenességet használják politikai céljaikra, ebben az egyben Semjénnek igaza van. Ha Weisz nénit és az SZDSZ lezsidózását kihagyta volna, tán fel sem tűnik a kormányoldalon, hogy mondott valamit.
*
Az újonnan alapított Izraelita Műhely tagjairól megtudtuk a megalakulásukat bejelentő sajtótájékoztatón, hogy "a keresztény, illetve a zsidó vallás közös elvein alapuló társadalomszemlélet alapján kívánnak olyan aktuális kérdésekkel foglalkozni, mint a családpolitika vagy a drogügyek", "a közös keresztény-zsidó értékeken alapuló társadalomszemlélettel akarnak foglalkozni a mai Magyarország problémáival". Mindez a fentiek fényében kissé baljós fejleménynek tűnik.
A hirszerzo.hu-nak a sajtótájékoztatóról beszámoló, előbb idézett írása megjegyzi még, hogy "a zsidóság internetes fórumain is vita alakult ki a kérdésről. Sokan elvből lehetetlennek tartják zsidó szervezetek és a kereszténydemokrácia elvi együttműködését, melyre egyébként külföldön több példa is létezik". Természetesen nem tudom, a fórumozóknak mi a baja, de az biztos, hogy a probléma ebben az esetben nem az, hogy zsidó vallási szervezetek vagy vallásos zsidó értelmiségiek együtt kívánnak működni kereszténydemokratákkal. A probléma Semjén értékrendje, amelyik érzéseim és reményeim szerint nem hasonlít a "külföldi" kereszténydemokrácia értékvilágára.
A fejekben lévő zavart jól illusztrálják már a bemutatkozó mondatok is: Semjén a sajtótájékoztatón elmondta, hogy "a KDNP-nek vannak izraelita származású tagjai és szimpatizánsai, akik kérték, hogy létesítsenek a párt keretein belül zsidó társadalomfilozófiai műhelyt". Az "izraelita" felekezetet jelölő finomkodó megnevezés, izraelita származású ember nincs. Felettébb meglepő, ha egy a keresztény tradíciót politikailag képviselő személy nem képes a származás és a hitvallás között különbséget tenni, igazán ismerős lehetne pedig a Krisztusban való újjászületés gondolatával.
A tagozat alapítói (Weisz Péter és Halmos Sándor) "mindketten hangsúlyozták, hogy a zsidóság a magyarság része, és "azt kell keresni, ami összeköt". Weisz Péter szerint a közbeszédet az antiszemitizmus és az ellene való folytonos harc foglalkoztatja, mikor valójában kevesen vannak az intoleránsak. Éppen ezért az egyik feladat cáfolni, hogy veszélyhelyzet van - áll a Hírszerző tudósításában.
A zsidóság az alapítók szerint a magyarság része, ennek ellenére keresni kell, ami összeköt. De miért kéne "keresni" azt, ami összeköti a részt az egésszel, miért kéne őket külön összekötni? Vajon mi választja mégis el a zsidóságot a magyarságtól? Az antiszemitizmus emlegetése, mint a folytatásból kiderül. Az antiszemitizmusról azt kell mondanunk, hogy jelentéktelen, mert ha nem ezt mondjuk, akkor alighanem azt keressük, ami szétválaszt. Az ilyen mondatokban szívósan élnek tovább a gondolkodást meghatározó félelmek, a ragaszkodás és a hazafiság frázisai mögött lelepleződik a törleszkedő bizalmatlanság. Megmutatkozik a rettegés attól, hogy akik befogadtak, ki is penderíthetnek, ha sokat kiabálok, és meg is teszik, ha nehezményezem az ellenem irányuló gyűlöletet. Ehhez azt kell feltételezni a nem zsidó magyarokról, hogy mind a gyűlölködőket védik, hogy igazából mind velük vannak.
*
A magyarságot és a zsidóságot nem vérközösségként elgondoló magyar zsidó hazafi nem így beszél, nem gondolja azt, hogy őt "izraelita származása" elválasztaná a magyar nemzet közösségétől. Éppen ezért nem ad interjút a Vasárnapi újság nevű rádióműsornak, mint Halmos tette. Nem gondolja, hogy az igazi magyarság letéteményese a Vasárnapi újság volna, következésképpen nem is keresi azt, ami összekötné őt a szóban forgó rádióműsor szellemiségével. Amikor az antiszemita jelenségeket nehezményezi, akkor a magyar politikai közösség, saját közössége állapotáért érzett felelősségtudat is vezérli, ha tetszik, akkor azt erősíti, ami valóban öszszeköt, közösséggé tesz bennünket, magyarokat.
A KDNP kezdeményezése akár reménykeltő is lehetne más körülmények között. Ha a platform létrehozásával a KDNP valóban szeretne tenni "hazánk kínzó problémáiért" (sic!), ahogy ez a sajtótájékoztatón elhangzott, akkor a melegek és a kis egyházak híveinek piszkálása helyett a gyermekszegénységen, egyes régiók szörnyű elmaradottságán, esélytelenségén, a roma integráció problémáin kéne közösen gondolkodniuk. Ezek a kérdések talán legfontosabb közös dolgaink. Az evangéliumi szereteteszményt politikai credójának tekintő pártnak volna mit mondania minderről, és az e párton belül működő "izraelita" műhely is bizonyosan fontos dolgokat tehetne hozzá e kérdések tárgyalásához. Reméljük, hogy a kezdeményezés minden, a bizalmatlanságra komoly okot adó előzmény ellenére is túlnő az eredeti semjéni szándékon és valódi kérdések megbeszéléséhez biztosít majd mérlegelhető szempontokat. Bízzunk benne, hogy így lesz.
A szerző irodalomkritikus.
