A Fidesz erősen megnyerte az önkormányzati választásokat - és sehogyan sem nyerte meg az országgyűlésit korábban. Ki gondolta, hogy ez a két tény - kivált a megfelelő időrendbe rakva - érintetlenül hagyja a magyar színházi világot?
*
Hát én. Én gondoltam, hogy mindenki levonta a bonyolult tanulságot abból a néhány esetből, amikor politikai szempont döntött a színigazgatói kinevezésekben: marhaság. Legyen egy példa elég: Kolti Helga, Veszprém. Dicstelen ügylet volt.
Aztán most arról susmorog a szakma és ír a sajtó, hogy vidéken "egész pályás letámadás" készül - jönnek a fideszes igazgatók. Sopronban már múlt időről beszélünk; Szilágyi Tibornak ugyan még legalább három éve volt hátra ebből a ciklusból, de januárban hirtelen "közös megegyezéssel" elvált a színháztól, mert jött a budapesti Turay Ida Színtársulat bizonyított alapító igazgatója, Darvasi Ilona, aki másodállásban Nemcsák Károly színművész felesége, aki ugyancsak másodállásban a Turay Ida Színtársulat művészeti vezetője.
A kaposvári igazgatóváltás cirkuszi fordulatai közismertek: a helyi Fidesz-többség a levitézlett szegedi igazgatóra, Korognai Károlyra tesz, egyelőre olyan formában, hogy nem szavaz Babarczy László "természetes" utódjára, Znamenák Istvánra és vele a színház zökkenőmentes folytatására. Szeged messze van, a kaposváriak nem tudják, kit vesznek; de kicsit félnek, ezért adtak maguknak egy évet, hogy találjanak egy kevésbé bukott jelöltet, aki szintén fideszes.
Kecskeméten a jelenlegi igazgató, Bodolay Géza kinevezése csak a következő évad végén jár le - amúgy érdekes és teátrális, noha nem mindig közönségsikeres, olykor meg közönségpukkasztó műhely ez -, de az előrelátó önkormányzat már most dönteni akar az utódról. Cseke Péter nevét emlegetik legtöbbször (Seress Zoltánét kevesebbszer); róla onnan tudhatni, hogy fideszes, hogy Orbán mögött szokott ülni jeles alkalmakkor. Nota bene: mindeddig fogalmam sem volt arról, merre szavaz Bodolay.
Győrben már felfüggesztették Korcsmáros Györgyöt - Eperjes Károlyt akarják a helyére, és ő is ezt akarja, a hírek szerint. A Moliére-ben járatos színésznek megmondhatná valaki, mire vállalkozik.
Szolnokon öten pályáztak az igazgatói székre - az eddigi direktor, Szikora János nincs köztük; állítólag azért, mert a fideszessé vált város új vezetői szerint "lejáratta magát" a Vass Lajos melletti szocialista kampányban. (Vass Lajos volt annak a Schwajdának a helyi jó barátja, aki a Nemzeti építésekor a Fidesszel összeborulván Szikorát hívta a színházavató Tragédia rendezésére.) A mostani pályázók közül az állítólag aktív fideszes színészt, Rátóti Zoltánt tartják esélyesnek (én kedvelni szoktam a színpadi alakításait).
És az egész paródiája: szerintem a magyar vicckultúra keletkezésének analógiájára támadt a szóbeszéd, hogy az amúgy szocialista vezetésű Szegedre egyes (polgári) körök Usztics Mátyást várják...
*
A Fideszt értem: az a legfontosabb, hogy megbízható embereik üljenek az összes posztokon, ha már a legmagasabb funkciók birtoklása átmenetileg kényszerű halasztást szenved. De amit lehet, meg kell szerezni - Alkotmánybíróságtól adóhatóságon át a legfőbb bankig és tovább. (Hasonló ambíció más pártban sem ismeretlen, csak a gátlástalanság leplezve van.) A színház itt nem fontos - lehetne gabonasiló is. Ezt a csókosoknak is tudni érdemes.
Hanem a csókosoknak? Nekik sem fontos? Dehogynem! Azt hiszik vajon, hogy politikai alapon kell színházat vezetni? Frászt hiszik! Azt hiszik, hogy nekik "jár" egy színház? Azt hiszik, igen. Azért, mert odatették a képüket - és a nyilván nehezen, munkával, tehetséggel megszerzett színészhírnevüket - a Fidesznek? Igen, azért is: hálából a blamáért. De főleg és leginkább azért, mert ők alkalmasak a színidirektori posztra.
Ez utóbbit sokan hiszik - például az összes regnáló színigazgató. Vannak köztük kevesen - színészek is -, akik tényleg alkalmasak, és vannak sokan, akik nem. Vannak köztük fideszesek, buddhisták, szocik, evangélikusok.
De van-e fideszes színház? Hogyan nézne ki, ha lenne? Azt, mondjuk, el tudom képzelni, hogy a Bánk bánban Tiborc monológja azt jelentené: monnyon le. Esetleg azt is, hogy a Rómeó és Júlia két pártról szólna, teszem azt: Gyurcsány fia beleszeret Orbán lányába. Esetleg azt is, hogy Wass Albertet dramatizálnának szakmányban, és árpádsávos zászlóval tapétáznák a színpadot. És még azt is - nehezen -, hogy mélymagyar előadásokkal, felfokozott hivatástudattal ébren tartják a mélymagyar lángot. Fölteszem, ezt képzelik azok, akik ezt a Fidesz-úthengert kiagyalták.
De közönséget, mármint színházi közönséget, azt nem képzeltek hozzá. A Kossuth tér vagy az Astoria népe még egy gyönge szériát sem tesz ki; előbbi nem jár színházba, utóbbi nem eszerint válogat. A legtöbb ember ugyanis nem a világnézetét viszi színházba, hanem a kultúrszomját, ha van neki; a világnézetét tüntetni viszi.
Akiket a Fidesz most színigazgatói stallumhoz juttat, tudják ezt. (Azt még nem tudják, hogy elvbarátaik csökkentik majd a színháznak adott támogatást, és az ő fizetésükben eleve benne van, hogy ezt szó nélkül kell lenyelni.) Nem az a becsvágy fogja fűteni őket, hogy hithű fideszes színházat csináljanak - legföljebb a Fidesznek adják majd ingyen a termet gyűlésezni -, hanem hogy jót: olyant, amilyenről jót ír a szakma, és olyant, amilyenre bemegy a közönség. A fideszes meg a nem fideszes.
És akkor hol itt a hála? Az ablakban - mondják kártyásnyelven. A puszisták nem lesznek hálásak, mert majd jók akarnak lenni - ez meg a színházban nem politikai kategória.
Jók lesznek-e? Elvben ez is lehetséges. Éppen annyi esélyük van erre, mint annak a parkolóőrnek, aki ebben a pillanatban biggyeszt Mikulás-csomagot az egyik autóra az ablakom alatt. Nem több, mert a szakmaiság végképp nem játszott-játszik szerepet ezekben a döntésekben.
A magyar színházat egyszer végre a szakmának kellene "államosítania". A készülő (?) színházi törvény épp jó lehetne erre.
