Díszes társulat (A vidéki színházak új vezetőiről)

  • Csáki Judit
  • 2007. március 22.

Publicisztika

A Fidesz erősen megnyerte az önkormányzati választásokat - és sehogyan sem nyerte meg az országgyűlésit korábban. Ki gondolta, hogy ez a két tény - kivált a megfelelő időrendbe rakva - érintetlenül hagyja a magyar színházi világot?

A Fidesz erősen megnyerte az önkormányzati választásokat - és sehogyan sem nyerte meg az országgyűlésit korábban. Ki gondolta, hogy ez a két tény - kivált a megfelelő időrendbe rakva - érintetlenül hagyja a magyar színházi világot?

*

Hát én. Én gondoltam, hogy mindenki levonta a bonyolult tanulságot abból a néhány esetből, amikor politikai szempont döntött a színigazgatói kinevezésekben: marhaság. Legyen egy példa elég: Kolti Helga, Veszprém. Dicstelen ügylet volt.

Aztán most arról susmorog a szakma és ír a sajtó, hogy vidéken "egész pályás letámadás" készül - jönnek a fideszes igazgatók. Sopronban már múlt időről beszélünk; Szilágyi Tibornak ugyan még legalább három éve volt hátra ebből a ciklusból, de januárban hirtelen "közös megegyezéssel" elvált a színháztól, mert jött a budapesti Turay Ida Színtársulat bizonyított alapító igazgatója, Darvasi Ilona, aki másodállásban Nemcsák Károly színművész felesége, aki ugyancsak másodállásban a Turay Ida Színtársulat művészeti vezetője.

A kaposvári igazgatóváltás cirkuszi fordulatai közismertek: a helyi Fidesz-többség a levitézlett szegedi igazgatóra, Korognai Károlyra tesz, egyelőre olyan formában, hogy nem szavaz Babarczy László "természetes" utódjára, Znamenák Istvánra és vele a színház zökkenőmentes folytatására. Szeged messze van, a kaposváriak nem tudják, kit vesznek; de kicsit félnek, ezért adtak maguknak egy évet, hogy találjanak egy kevésbé bukott jelöltet, aki szintén fideszes.

Kecskeméten a jelenlegi igazgató, Bodolay Géza kinevezése csak a következő évad végén jár le - amúgy érdekes és teátrális, noha nem mindig közönségsikeres, olykor meg közönségpukkasztó műhely ez -, de az előrelátó önkormányzat már most dönteni akar az utódról. Cseke Péter nevét emlegetik legtöbbször (Seress Zoltánét kevesebbszer); róla onnan tudhatni, hogy fideszes, hogy Orbán mögött szokott ülni jeles alkalmakkor. Nota bene: mindeddig fogalmam sem volt arról, merre szavaz Bodolay.

Győrben már felfüggesztették Korcsmáros Györgyöt - Eperjes Károlyt akarják a helyére, és ő is ezt akarja, a hírek szerint. A Moliére-ben járatos színésznek megmondhatná valaki, mire vállalkozik.

Szolnokon öten pályáztak az igazgatói székre - az eddigi direktor, Szikora János nincs köztük; állítólag azért, mert a fideszessé vált város új vezetői szerint "lejáratta magát" a Vass Lajos melletti szocialista kampányban. (Vass Lajos volt annak a Schwajdának a helyi jó barátja, aki a Nemzeti építésekor a Fidesszel összeborulván Szikorát hívta a színházavató Tragédia rendezésére.) A mostani pályázók közül az állítólag aktív fideszes színészt, Rátóti Zoltánt tartják esélyesnek (én kedvelni szoktam a színpadi alakításait).

És az egész paródiája: szerintem a magyar vicckultúra keletkezésének analógiájára támadt a szóbeszéd, hogy az amúgy szocialista vezetésű Szegedre egyes (polgári) körök Usztics Mátyást várják...

*

A Fideszt értem: az a legfontosabb, hogy megbízható embereik üljenek az összes posztokon, ha már a legmagasabb funkciók birtoklása átmenetileg kényszerű halasztást szenved. De amit lehet, meg kell szerezni - Alkotmánybíróságtól adóhatóságon át a legfőbb bankig és tovább. (Hasonló ambíció más pártban sem ismeretlen, csak a gátlástalanság leplezve van.) A színház itt nem fontos - lehetne gabonasiló is. Ezt a csókosoknak is tudni érdemes.

Hanem a csókosoknak? Nekik sem fontos? Dehogynem! Azt hiszik vajon, hogy politikai alapon kell színházat vezetni? Frászt hiszik! Azt hiszik, hogy nekik "jár" egy színház? Azt hiszik, igen. Azért, mert odatették a képüket - és a nyilván nehezen, munkával, tehetséggel megszerzett színészhírnevüket - a Fidesznek? Igen, azért is: hálából a blamáért. De főleg és leginkább azért, mert ők alkalmasak a színidirektori posztra.

Ez utóbbit sokan hiszik - például az összes regnáló színigazgató. Vannak köztük kevesen - színészek is -, akik tényleg alkalmasak, és vannak sokan, akik nem. Vannak köztük fideszesek, buddhisták, szocik, evangélikusok.

De van-e fideszes színház? Hogyan nézne ki, ha lenne? Azt, mondjuk, el tudom képzelni, hogy a Bánk bánban Tiborc monológja azt jelentené: monnyon le. Esetleg azt is, hogy a Rómeó és Júlia két pártról szólna, teszem azt: Gyurcsány fia beleszeret Orbán lányába. Esetleg azt is, hogy Wass Albertet dramatizálnának szakmányban, és árpádsávos zászlóval tapétáznák a színpadot. És még azt is - nehezen -, hogy mélymagyar előadásokkal, felfokozott hivatástudattal ébren tartják a mélymagyar lángot. Fölteszem, ezt képzelik azok, akik ezt a Fidesz-úthengert kiagyalták.

De közönséget, mármint színházi közönséget, azt nem képzeltek hozzá. A Kossuth tér vagy az Astoria népe még egy gyönge szériát sem tesz ki; előbbi nem jár színházba, utóbbi nem eszerint válogat. A legtöbb ember ugyanis nem a világnézetét viszi színházba, hanem a kultúrszomját, ha van neki; a világnézetét tüntetni viszi.

Akiket a Fidesz most színigazgatói stallumhoz juttat, tudják ezt. (Azt még nem tudják, hogy elvbarátaik csökkentik majd a színháznak adott támogatást, és az ő fizetésükben eleve benne van, hogy ezt szó nélkül kell lenyelni.) Nem az a becsvágy fogja fűteni őket, hogy hithű fideszes színházat csináljanak - legföljebb a Fidesznek adják majd ingyen a termet gyűlésezni -, hanem hogy jót: olyant, amilyenről jót ír a szakma, és olyant, amilyenre bemegy a közönség. A fideszes meg a nem fideszes.

És akkor hol itt a hála? Az ablakban - mondják kártyásnyelven. A puszisták nem lesznek hálásak, mert majd jók akarnak lenni - ez meg a színházban nem politikai kategória.

Jók lesznek-e? Elvben ez is lehetséges. Éppen annyi esélyük van erre, mint annak a parkolóőrnek, aki ebben a pillanatban biggyeszt Mikulás-csomagot az egyik autóra az ablakom alatt. Nem több, mert a szakmaiság végképp nem játszott-játszik szerepet ezekben a döntésekben.

A magyar színházat egyszer végre a szakmának kellene "államosítania". A készülő (?) színházi törvény épp jó lehetne erre.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.