Dobj egy nagyot, Fazekas!

  • *
  • 2008. augusztus 14.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. július 31. Kedves Mancs! Most nagyon nem értek egyet Veletek.
Fazekasnak nem lenne szabad ott lennie az olimpián, s hogy mégis ott lehet, az az egész magyar olimpiai mozgalom, a magyar sportvezetés "bűne", négyéves sunyításuk eredménye.

Természetesen igaz, hogy jogi akadálya Fazekas indulásának nincs, csak vastag erkölcsi aggályok vannak, amiket - tudom, hogy tudjátok - nem lehet elintézni azzal, amivel elintézni vélitek, miszerint tett, amit tett, megbűnhődött érte. E logika alapján nemsokára ekéznetek kell a MOB új rendeletét, amely szerint akit doppingvétségen érnek, nem indulhat többé olimpián, függetlenül az eltiltás nagyságától, és amely rendelet alapján Fazekas sem indulhatna.

De ez még hagyján. Persze nem hagyján ez sem.

Viszont a T-Mobile-t csak azért egyfajta bűnbaknak beállítani, mert ezeket a jogos erkölcsi aggályokat megfogalmazza (nem mellékesen évi kétszázmillióval támogatja a MOB-ot) egyszerűen érthetetlen. Jan Ullrichot és a T-Mobile kerékpárcsapatot (ami természetesen nem a T-Mobile csapata volt) prejudikálva a cikkbe citálni kifejezetten ízléstelen, hiszen - tudom, hogy tudjátok - a T-Mobile pont az ismétlődő doppingesetek miatt nemcsak a csapatból, hanem az egész kerékpársportból kivonult.

Nem Megyesi Gusztávot reklámozom, de a témában írott minapi cikkét így fejezi be: "Csakugyan: hol van az jogszerűen rögzítve, hogy nekem kötelező az olimpián Fazekasnak drukkolnom, csak azért, mert ugyanaz az állampolgárságunk?" Ezzel egyetértek.

További jó munkát azért

Ráczkevy Miklós

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”