Jelentős magyar sportsiker született vasárnap Valenciában, a MotoGP 125 köbcentiseinek zárófutamán. Talmácsi Gábor, az osztrák KTM versenyzője csapattársa, a finn Kallio mögött másodikként ért célba, s ezzel megszerezte az idei összetett verseny harmadik helyét. Kétségkívül világraszóló teljesítmény, ilyet még nem produkált a hazai motorsport! Gratulálunk!
Magyar sportsiker - mondtuk, ám a megszokott formula hordoz némi kényelmetlen többlettartalmat. Van egy kis mellékíze, melynek hozzávetőleges analizálásához muszáj futnunk egy kört a 125-ösök közt. A MotoGP-t idén a svájci Thomas Luthi (Honda) nyerte a szezon során összegyűjtött 242 pontjával, a 237 pontos (ugyancsak KTM-es) Mika Kallio előtt (Talmácsi 198-at szerzett). Tehát öt pont döntötte el a végső eredményt, ránézésre az a bizonyos "katari öt pont" - persze léteznek ennél tágasabb értelmezési mezők is. Mert mi történt a nyolcadliteresek katari futamán? A két említett KTM-es végig a mezőny előtt haladva (elöl Kallio, szorosan mögötte Talmácsi) haladt a cél felé, mint biztos győztesek. Az összetett pontverseny akkori állása szerint Kalliónak jóval több esélye volt, mint Talmácsinak a végső pontversenyben megelőzni a későbbi győztes Luthit. Nem mellesleg a finn számított a csapat első számú versenyzőjének az egész szezonban. Ám a hajrá legutolsó méterein Talmácsi rákapcsolt, s centiméterekkel megelőzte a célvonalnál a győzelme biztos tudatában beérkező csapattársát, aki így a lehetségesnél pont öt ponttal szerzett kevesebbet. Ilyen a magyar virtus! (Ez az öt pont hiányzott Kalliónak a vasárnapi végelszámolásnál. Ez az öt pont nem hiányzott Talmácsinak harmadik helye megtartásához - legalábbis a számadatok szerint. De említettük, léteznek szélesebb értelmezési mezők, ahol ilyesmikre bukkanhatunk: "ha Kallio nem bukik az utolsó előtti versenyen Isztambulban", "ha Luthinek nem lett volna elég az utolsó futamon a végső győzelemhez a megszerzett 9. (vagy akár a 13.) hely, akkor bizos jobban megy", és akkor az öt pont nem számít. Csak hát ordas közhely, hogy mit érnek a sportban a "ha"-val kezdődő mondatok. Kábé, mint a nagypapa és az áramszedő viszonylatában.)
Tényleg ilyen a magyar virtus?
A motorversenyek magyar nyelvű televíziós közvetítései során (m1, Eurosport) két dolgot hallottunk addig legtöbbször, hogy Talmácsi és Kallio milyen jó barátok, meg azt, hogy a magyar fiú már aláírta csapatával a következő szezonra szóló szerződést a 250 köbcentis géposztályba, tehát feljebb fog lépni, érdemei szerint. Az előbbi nyilván elszállt Katarban (látni kellett volna Kallio arcán a dühöt a futam után), az utóbbi nyilván Katarban szállt el (látni kellett volna a KTM-stáb arcán a döbbenetet a futam leintésekor).
Szóval tényleg ilyen a magyar virtus? Annak alkalmasint nem számít a barátság, pipafüst a csapatszellem, a szerződésbe foglalt vagy akár kimondatlan egyezség, az adott szó? A sport nem ilyen. De ha a magyar virtus ilyen, nem árt tán felülvizsgálni, hiszen azon túl, hogy kevéssé esztétikus viselkedést takar, mire lehet jutni vele?
Talmácsi a következő szezonban ismét a 125-ösök között versenyez, Hondával egy olasz építőipari cég, a Scot csapatában. Ha az összetett verseny első három helyének valamelyikén fejezi be a 2006-os szezont, 2007-ben kerülhet a negyedliteresek közé.
Egy év nem a világ, Talmácsi kitűnő motoros, még ha Katarban kicsinylelkűnek bizonyult is. Látjuk őt hamarosan a kettőötvenesek mezőnyének az élén is. Ám ha nincs ez a katari brahi, most felhőtlenül örülhetnénk. Felhőtlenül örülhetne mindenki, a KTM, Kallio a második helyének, Luthi a szorosabb versenyben megszerzett győzelmének, vagy akár fordítva - azon a versenyen mindenkinek el lett rontva az öröme néhány tizedmásodperc alatt - elég (túl) hosszú időre. Biztos megérte.
