Dobogóról robogóra

Publicisztika

Jelentős magyar sportsiker született vasárnap Valenciában, a MotoGP 125 köbcentiseinek zárófutamán. Talmácsi Gábor, az osztrák KTM versenyzője csapattársa, a finn Kallio mögött másodikként ért célba, s ezzel megszerezte az idei összetett verseny harmadik helyét.

Jelentős magyar sportsiker született vasárnap Valenciában, a MotoGP 125 köbcentiseinek zárófutamán. Talmácsi Gábor, az osztrák KTM versenyzője csapattársa, a finn Kallio mögött másodikként ért célba, s ezzel megszerezte az idei összetett verseny harmadik helyét. Kétségkívül világraszóló teljesítmény, ilyet még nem produkált a hazai motorsport! Gratulálunk!

Magyar sportsiker - mondtuk, ám a megszokott formula hordoz némi kényelmetlen többlettartalmat. Van egy kis mellékíze, melynek hozzávetőleges analizálásához muszáj futnunk egy kört a 125-ösök közt. A MotoGP-t idén a svájci Thomas Luthi (Honda) nyerte a szezon során összegyűjtött 242 pontjával, a 237 pontos (ugyancsak KTM-es) Mika Kallio előtt (Talmácsi 198-at szerzett). Tehát öt pont döntötte el a végső eredményt, ránézésre az a bizonyos "katari öt pont" - persze léteznek ennél tágasabb értelmezési mezők is. Mert mi történt a nyolcadliteresek katari futamán? A két említett KTM-es végig a mezőny előtt haladva (elöl Kallio, szorosan mögötte Talmácsi) haladt a cél felé, mint biztos győztesek. Az összetett pontverseny akkori állása szerint Kalliónak jóval több esélye volt, mint Talmácsinak a végső pontversenyben megelőzni a későbbi győztes Luthit. Nem mellesleg a finn számított a csapat első számú versenyzőjének az egész szezonban. Ám a hajrá legutolsó méterein Talmácsi rákapcsolt, s centiméterekkel megelőzte a célvonalnál a győzelme biztos tudatában beérkező csapattársát, aki így a lehetségesnél pont öt ponttal szerzett kevesebbet. Ilyen a magyar virtus! (Ez az öt pont hiányzott Kalliónak a vasárnapi végelszámolásnál. Ez az öt pont nem hiányzott Talmácsinak harmadik helye megtartásához - legalábbis a számadatok szerint. De említettük, léteznek szélesebb értelmezési mezők, ahol ilyesmikre bukkanhatunk: "ha Kallio nem bukik az utolsó előtti versenyen Isztambulban", "ha Luthinek nem lett volna elég az utolsó futamon a végső győzelemhez a megszerzett 9. (vagy akár a 13.) hely, akkor bizos jobban megy", és akkor az öt pont nem számít. Csak hát ordas közhely, hogy mit érnek a sportban a "ha"-val kezdődő mondatok. Kábé, mint a nagypapa és az áramszedő viszonylatában.)

Tényleg ilyen a magyar virtus?

A motorversenyek magyar nyelvű televíziós közvetítései során (m1, Eurosport) két dolgot hallottunk addig legtöbbször, hogy Talmácsi és Kallio milyen jó barátok, meg azt, hogy a magyar fiú már aláírta csapatával a következő szezonra szóló szerződést a 250 köbcentis géposztályba, tehát feljebb fog lépni, érdemei szerint. Az előbbi nyilván elszállt Katarban (látni kellett volna Kallio arcán a dühöt a futam után), az utóbbi nyilván Katarban szállt el (látni kellett volna a KTM-stáb arcán a döbbenetet a futam leintésekor).

Szóval tényleg ilyen a magyar virtus? Annak alkalmasint nem számít a barátság, pipafüst a csapatszellem, a szerződésbe foglalt vagy akár kimondatlan egyezség, az adott szó? A sport nem ilyen. De ha a magyar virtus ilyen, nem árt tán felülvizsgálni, hiszen azon túl, hogy kevéssé esztétikus viselkedést takar, mire lehet jutni vele?

Talmácsi a következő szezonban ismét a 125-ösök között versenyez, Hondával egy olasz építőipari cég, a Scot csapatában. Ha az összetett verseny első három helyének valamelyikén fejezi be a 2006-os szezont, 2007-ben kerülhet a negyedliteresek közé.

Egy év nem a világ, Talmácsi kitűnő motoros, még ha Katarban kicsinylelkűnek bizonyult is. Látjuk őt hamarosan a kettőötvenesek mezőnyének az élén is. Ám ha nincs ez a katari brahi, most felhőtlenül örülhetnénk. Felhőtlenül örülhetne mindenki, a KTM, Kallio a második helyének, Luthi a szorosabb versenyben megszerzett győzelmének, vagy akár fordítva - azon a versenyen mindenkinek el lett rontva az öröme néhány tizedmásodperc alatt - elég (túl) hosszú időre. Biztos megérte.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.