Dobogóról robogóra

Publicisztika

Jelentős magyar sportsiker született vasárnap Valenciában, a MotoGP 125 köbcentiseinek zárófutamán. Talmácsi Gábor, az osztrák KTM versenyzője csapattársa, a finn Kallio mögött másodikként ért célba, s ezzel megszerezte az idei összetett verseny harmadik helyét.

Jelentős magyar sportsiker született vasárnap Valenciában, a MotoGP 125 köbcentiseinek zárófutamán. Talmácsi Gábor, az osztrák KTM versenyzője csapattársa, a finn Kallio mögött másodikként ért célba, s ezzel megszerezte az idei összetett verseny harmadik helyét. Kétségkívül világraszóló teljesítmény, ilyet még nem produkált a hazai motorsport! Gratulálunk!

Magyar sportsiker - mondtuk, ám a megszokott formula hordoz némi kényelmetlen többlettartalmat. Van egy kis mellékíze, melynek hozzávetőleges analizálásához muszáj futnunk egy kört a 125-ösök közt. A MotoGP-t idén a svájci Thomas Luthi (Honda) nyerte a szezon során összegyűjtött 242 pontjával, a 237 pontos (ugyancsak KTM-es) Mika Kallio előtt (Talmácsi 198-at szerzett). Tehát öt pont döntötte el a végső eredményt, ránézésre az a bizonyos "katari öt pont" - persze léteznek ennél tágasabb értelmezési mezők is. Mert mi történt a nyolcadliteresek katari futamán? A két említett KTM-es végig a mezőny előtt haladva (elöl Kallio, szorosan mögötte Talmácsi) haladt a cél felé, mint biztos győztesek. Az összetett pontverseny akkori állása szerint Kalliónak jóval több esélye volt, mint Talmácsinak a végső pontversenyben megelőzni a későbbi győztes Luthit. Nem mellesleg a finn számított a csapat első számú versenyzőjének az egész szezonban. Ám a hajrá legutolsó méterein Talmácsi rákapcsolt, s centiméterekkel megelőzte a célvonalnál a győzelme biztos tudatában beérkező csapattársát, aki így a lehetségesnél pont öt ponttal szerzett kevesebbet. Ilyen a magyar virtus! (Ez az öt pont hiányzott Kalliónak a vasárnapi végelszámolásnál. Ez az öt pont nem hiányzott Talmácsinak harmadik helye megtartásához - legalábbis a számadatok szerint. De említettük, léteznek szélesebb értelmezési mezők, ahol ilyesmikre bukkanhatunk: "ha Kallio nem bukik az utolsó előtti versenyen Isztambulban", "ha Luthinek nem lett volna elég az utolsó futamon a végső győzelemhez a megszerzett 9. (vagy akár a 13.) hely, akkor bizos jobban megy", és akkor az öt pont nem számít. Csak hát ordas közhely, hogy mit érnek a sportban a "ha"-val kezdődő mondatok. Kábé, mint a nagypapa és az áramszedő viszonylatában.)

Tényleg ilyen a magyar virtus?

A motorversenyek magyar nyelvű televíziós közvetítései során (m1, Eurosport) két dolgot hallottunk addig legtöbbször, hogy Talmácsi és Kallio milyen jó barátok, meg azt, hogy a magyar fiú már aláírta csapatával a következő szezonra szóló szerződést a 250 köbcentis géposztályba, tehát feljebb fog lépni, érdemei szerint. Az előbbi nyilván elszállt Katarban (látni kellett volna Kallio arcán a dühöt a futam után), az utóbbi nyilván Katarban szállt el (látni kellett volna a KTM-stáb arcán a döbbenetet a futam leintésekor).

Szóval tényleg ilyen a magyar virtus? Annak alkalmasint nem számít a barátság, pipafüst a csapatszellem, a szerződésbe foglalt vagy akár kimondatlan egyezség, az adott szó? A sport nem ilyen. De ha a magyar virtus ilyen, nem árt tán felülvizsgálni, hiszen azon túl, hogy kevéssé esztétikus viselkedést takar, mire lehet jutni vele?

Talmácsi a következő szezonban ismét a 125-ösök között versenyez, Hondával egy olasz építőipari cég, a Scot csapatában. Ha az összetett verseny első három helyének valamelyikén fejezi be a 2006-os szezont, 2007-ben kerülhet a negyedliteresek közé.

Egy év nem a világ, Talmácsi kitűnő motoros, még ha Katarban kicsinylelkűnek bizonyult is. Látjuk őt hamarosan a kettőötvenesek mezőnyének az élén is. Ám ha nincs ez a katari brahi, most felhőtlenül örülhetnénk. Felhőtlenül örülhetne mindenki, a KTM, Kallio a második helyének, Luthi a szorosabb versenyben megszerzett győzelmének, vagy akár fordítva - azon a versenyen mindenkinek el lett rontva az öröme néhány tizedmásodperc alatt - elég (túl) hosszú időre. Biztos megérte.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.