Dobogóról robogóra

Publicisztika

Jelentős magyar sportsiker született vasárnap Valenciában, a MotoGP 125 köbcentiseinek zárófutamán. Talmácsi Gábor, az osztrák KTM versenyzője csapattársa, a finn Kallio mögött másodikként ért célba, s ezzel megszerezte az idei összetett verseny harmadik helyét.

Jelentős magyar sportsiker született vasárnap Valenciában, a MotoGP 125 köbcentiseinek zárófutamán. Talmácsi Gábor, az osztrák KTM versenyzője csapattársa, a finn Kallio mögött másodikként ért célba, s ezzel megszerezte az idei összetett verseny harmadik helyét. Kétségkívül világraszóló teljesítmény, ilyet még nem produkált a hazai motorsport! Gratulálunk!

Magyar sportsiker - mondtuk, ám a megszokott formula hordoz némi kényelmetlen többlettartalmat. Van egy kis mellékíze, melynek hozzávetőleges analizálásához muszáj futnunk egy kört a 125-ösök közt. A MotoGP-t idén a svájci Thomas Luthi (Honda) nyerte a szezon során összegyűjtött 242 pontjával, a 237 pontos (ugyancsak KTM-es) Mika Kallio előtt (Talmácsi 198-at szerzett). Tehát öt pont döntötte el a végső eredményt, ránézésre az a bizonyos "katari öt pont" - persze léteznek ennél tágasabb értelmezési mezők is. Mert mi történt a nyolcadliteresek katari futamán? A két említett KTM-es végig a mezőny előtt haladva (elöl Kallio, szorosan mögötte Talmácsi) haladt a cél felé, mint biztos győztesek. Az összetett pontverseny akkori állása szerint Kalliónak jóval több esélye volt, mint Talmácsinak a végső pontversenyben megelőzni a későbbi győztes Luthit. Nem mellesleg a finn számított a csapat első számú versenyzőjének az egész szezonban. Ám a hajrá legutolsó méterein Talmácsi rákapcsolt, s centiméterekkel megelőzte a célvonalnál a győzelme biztos tudatában beérkező csapattársát, aki így a lehetségesnél pont öt ponttal szerzett kevesebbet. Ilyen a magyar virtus! (Ez az öt pont hiányzott Kalliónak a vasárnapi végelszámolásnál. Ez az öt pont nem hiányzott Talmácsinak harmadik helye megtartásához - legalábbis a számadatok szerint. De említettük, léteznek szélesebb értelmezési mezők, ahol ilyesmikre bukkanhatunk: "ha Kallio nem bukik az utolsó előtti versenyen Isztambulban", "ha Luthinek nem lett volna elég az utolsó futamon a végső győzelemhez a megszerzett 9. (vagy akár a 13.) hely, akkor bizos jobban megy", és akkor az öt pont nem számít. Csak hát ordas közhely, hogy mit érnek a sportban a "ha"-val kezdődő mondatok. Kábé, mint a nagypapa és az áramszedő viszonylatában.)

Tényleg ilyen a magyar virtus?

A motorversenyek magyar nyelvű televíziós közvetítései során (m1, Eurosport) két dolgot hallottunk addig legtöbbször, hogy Talmácsi és Kallio milyen jó barátok, meg azt, hogy a magyar fiú már aláírta csapatával a következő szezonra szóló szerződést a 250 köbcentis géposztályba, tehát feljebb fog lépni, érdemei szerint. Az előbbi nyilván elszállt Katarban (látni kellett volna Kallio arcán a dühöt a futam után), az utóbbi nyilván Katarban szállt el (látni kellett volna a KTM-stáb arcán a döbbenetet a futam leintésekor).

Szóval tényleg ilyen a magyar virtus? Annak alkalmasint nem számít a barátság, pipafüst a csapatszellem, a szerződésbe foglalt vagy akár kimondatlan egyezség, az adott szó? A sport nem ilyen. De ha a magyar virtus ilyen, nem árt tán felülvizsgálni, hiszen azon túl, hogy kevéssé esztétikus viselkedést takar, mire lehet jutni vele?

Talmácsi a következő szezonban ismét a 125-ösök között versenyez, Hondával egy olasz építőipari cég, a Scot csapatában. Ha az összetett verseny első három helyének valamelyikén fejezi be a 2006-os szezont, 2007-ben kerülhet a negyedliteresek közé.

Egy év nem a világ, Talmácsi kitűnő motoros, még ha Katarban kicsinylelkűnek bizonyult is. Látjuk őt hamarosan a kettőötvenesek mezőnyének az élén is. Ám ha nincs ez a katari brahi, most felhőtlenül örülhetnénk. Felhőtlenül örülhetne mindenki, a KTM, Kallio a második helyének, Luthi a szorosabb versenyben megszerzett győzelmének, vagy akár fordítva - azon a versenyen mindenkinek el lett rontva az öröme néhány tizedmásodperc alatt - elég (túl) hosszú időre. Biztos megérte.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.