Az Alkotmánybíróság hétfőn alkotmányellenesnek ítélte azt, ha a büntetőeljárás során a terheltet és védőjét bármilyen okból korlátozzák az iratok szabad használatában. A testület ezzel párhuzamosan 1998. december 31-ével megsemmisítette az iratmásolatok átadásáról szóló igazságügyi-belügyi együttes rendeletet, illetve a büntetőeljárási törvény vonatkozó passzusait. Az Alkotmánybíróságot a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa kérte állásfoglalásra a Nyírfa-ügy kapcsán indított eljárás miatt. A titkosszolgálati akció bedöntését (amelynek valódi okát mindmáig csak sejteni lehet) követően ugyanis vádat emeltek az akció egyik operatív tisztje ellen - ám védője a létfontosságú Nyírfa-dossziéhoz nem juthatott hozzá, mer´ az államtitok. A Katonai Tanács illetékes bírája az egyetlen ésszerű (és törvényes) utat választotta, amikor az Alkotmánybírósághoz fordult: ha ugyanis kiadja a dossziét, államtitoksértést követett volna el a hatályos szabályok szerint; ám ha végérvényesen megtagadja az átadást, azzal a védelemhez való alkotmányos jog sérült volna.A testület döntése egyértelmű: az államtitokra való hivatkozás ilyen esetekben érvénytelen.
Noha az Alkotmánybíróság jogelméleti alapon határozott, állásfoglalása túlmutat a puszta törvénymagyarázaton. Mert lesz per, pro és kontra érvek, vád- és védőbeszéd; s ha ez nem is fog maradéktalanul a nyilvánosság előtt zajlani, innentől aligha maradhat homályban az utóbbi idők egyik legtalányosabb eseménye. Ez így van rendjén: ha, mint azt az MSZP köreiből hallani lehet, a Nyírfa-akció zsákutca volt, akkor ez derüljön ki: ha a Nyírfa kapcsán hírbe kevert parlamenti képviselőknek nincsenek gyanús ügyleteik, az igenis megnyugtató. Ha viszont az alkotmánybírósági döntés után valakik elkezdték magukat nagyon szarul érezni, úgy arra csak azt mondhatjuk: helyes. Épp ideje volt.
