Heil Péter

Elszállott a páva?

Az Európai Tanács és a magyar uniós források ügye

Publicisztika

Magyarország súlya az Európai Unióban a gazdasági termelést tekintve mintegy 0,8 százalék, a lakosságot nézve 2,2 százalék, az Európai Parlament képviselői között pedig 3 százalék. A 90-es években hazánk a kelet-közép-európai régió mintaállama volt, amelyet a nyugati szomszédok és a nagyhatalmak egyaránt valódi súlyát, fontosságát meghaladó figyelemben részesítettek. És igyekezték segíteni, amennyire csak tudták. Ebből mára semmi sem maradt. Magyarország csak a baj, a konfliktus szinonimája Brüsszelben, Washingtonban és a világ más fontos fővárosaiban.

A brüsszeli tárgyalótermekben és a folyosókon 2022 decemberében megint Magyarország a téma. Saját jogon és közvetve is. Saját jogon, mert a tagállamoknak legkésőbb de­cember közepéig dűlőre kell jutniuk abban, hogy legutolsóként megnyitják-e végre a budapesti kormány előtt is az EU 2021–2027-es támogatási programjait. De közvetve is, mert az unió számára sokkal fontosabb kérdésekben – a globális nagyvállalatok minimálisan elvárt adója, az orosz agresszió ellen küzdő Ukrajnának nyújtandó létfontosságú gazdasági segítség, és a NATO északi bővítése ügyében egy­aránt – Orbán Viktor makacskodása miatt nincs már hónapok óta megegyezés. Ami az összes tagállam számára rendkívül terhes és kellemetlen. A magyar kormány ezért, mint a régi szép időkben, megint rengeteg figyelmet kap. Pártfogást viszont annál kevesebbet.

Az Orbán-kormány nagyjából a megalakulása óta az unió fekete báránya. A Fidesz 2010-es visszatérését követően már a legelső intézkedéseik kiverték a biztosítékot. A közmédia azonnali elfoglalása, a sajtó letámadása, a mindenfajta egyeztetés nélkül, mindenki ellenében áterőszakolt Alaptörvény, a választási szabályok szemérmetlen átszabása a kormánypárt kizárólagos érdekei szerint, barikádra hívták az Európai Parlamentet. Az egyre durvább, minden európai mértéket messze túlszárnyaló, központilag szervezett korrupció – Lánczi András, a Corvinus volt rektora szerint a Fidesz legfontosabb politikája – 2015-től kezdve az Európai Bizottságot is sorozatos pénzügyi büntetésekre kényszerítette. 2018 ősze óta pedig az EU harmadik fő szerve, a tagállamok képviselőiből álló Tanács is kénytelen félévente süketek párbeszédét folytatni az ügyeletes magyar EU-miniszterrel. Hogy aztán – akármiben állapodnak meg – azt az Orbán-kormány elszabotálja, visszájára fordítsa, miközben kígyót-békát kiabál a nagyvilágba mindenkire, aki egyáltalán szóba állt vele. Újbeszédül a vezér ezt pávatáncnak, időnként „magyaros furfangnak” szokta volt hívni. Ne azt nézzék, amit beszélek – azt figyeljék, amit csinálok, mondja. Tüske akar lenni a köröm alatt.

Brüsszel viszont – nagyjából hetven éve – nem így működik. Félreértés ne essék: az EU vezetői hozzászoktak a bonyolult sakkjátszmákhoz, amelyeknek ráadásul a legtöbbször súlyos tétjük van. Nem ijednek meg a konfrontációtól sem, és ha kell, tudják képviselni a saját jól felfogott – ha úgy tetszik: önző – érdekeiket. De Orbán nem sakkozik. Az ulti a kedvenc játéka, 10 filléres alapon. Számára nem létezik engedmény vagy éppen szolidaritás. Csak a folytonos háború. A gátlástalan önzés, a lehető legagresszívabb retorika, az ököljog, a meztelen erőszak. Brüsszelben időnként ezzel is lehet eredményt elérni. Orbán Viktornak, legalábbis, nyilvánvalóan ez a meggyőződése. És Európa vezetőinek most választ kell adniuk: igaza van-e. A kérdés az, mit tud kezdeni az EU egy olyan kormánnyal, amely tartósan, kihívó nyíltsággal von kétségbe és tipor sárba mindent, amit az unió a története során törvény, szokásjog vagy politikai kultúra terén létrehozott. Az a 13 milliárd euró támogatás és még 10 milliárdnyi hitel, ami most a levegőben lóg – no meg az az évi 100 milliárd forintnyi felesleges állami kiadás, amit a brüsszeli pénz késése okoz –, inkább csak Magyarország számára lényeges.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.