Heil Péter

Elszállott a páva?

Az Európai Tanács és a magyar uniós források ügye

Publicisztika

Magyarország súlya az Európai Unióban a gazdasági termelést tekintve mintegy 0,8 százalék, a lakosságot nézve 2,2 százalék, az Európai Parlament képviselői között pedig 3 százalék. A 90-es években hazánk a kelet-közép-európai régió mintaállama volt, amelyet a nyugati szomszédok és a nagyhatalmak egyaránt valódi súlyát, fontosságát meghaladó figyelemben részesítettek. És igyekezték segíteni, amennyire csak tudták. Ebből mára semmi sem maradt. Magyarország csak a baj, a konfliktus szinonimája Brüsszelben, Washingtonban és a világ más fontos fővárosaiban.

A brüsszeli tárgyalótermekben és a folyosókon 2022 decemberében megint Magyarország a téma. Saját jogon és közvetve is. Saját jogon, mert a tagállamoknak legkésőbb de­cember közepéig dűlőre kell jutniuk abban, hogy legutolsóként megnyitják-e végre a budapesti kormány előtt is az EU 2021–2027-es támogatási programjait. De közvetve is, mert az unió számára sokkal fontosabb kérdésekben – a globális nagyvállalatok minimálisan elvárt adója, az orosz agresszió ellen küzdő Ukrajnának nyújtandó létfontosságú gazdasági segítség, és a NATO északi bővítése ügyében egy­aránt – Orbán Viktor makacskodása miatt nincs már hónapok óta megegyezés. Ami az összes tagállam számára rendkívül terhes és kellemetlen. A magyar kormány ezért, mint a régi szép időkben, megint rengeteg figyelmet kap. Pártfogást viszont annál kevesebbet.

Az Orbán-kormány nagyjából a megalakulása óta az unió fekete báránya. A Fidesz 2010-es visszatérését követően már a legelső intézkedéseik kiverték a biztosítékot. A közmédia azonnali elfoglalása, a sajtó letámadása, a mindenfajta egyeztetés nélkül, mindenki ellenében áterőszakolt Alaptörvény, a választási szabályok szemérmetlen átszabása a kormánypárt kizárólagos érdekei szerint, barikádra hívták az Európai Parlamentet. Az egyre durvább, minden európai mértéket messze túlszárnyaló, központilag szervezett korrupció – Lánczi András, a Corvinus volt rektora szerint a Fidesz legfontosabb politikája – 2015-től kezdve az Európai Bizottságot is sorozatos pénzügyi büntetésekre kényszerítette. 2018 ősze óta pedig az EU harmadik fő szerve, a tagállamok képviselőiből álló Tanács is kénytelen félévente süketek párbeszédét folytatni az ügyeletes magyar EU-miniszterrel. Hogy aztán – akármiben állapodnak meg – azt az Orbán-kormány elszabotálja, visszájára fordítsa, miközben kígyót-békát kiabál a nagyvilágba mindenkire, aki egyáltalán szóba állt vele. Újbeszédül a vezér ezt pávatáncnak, időnként „magyaros furfangnak” szokta volt hívni. Ne azt nézzék, amit beszélek – azt figyeljék, amit csinálok, mondja. Tüske akar lenni a köröm alatt.

Brüsszel viszont – nagyjából hetven éve – nem így működik. Félreértés ne essék: az EU vezetői hozzászoktak a bonyolult sakkjátszmákhoz, amelyeknek ráadásul a legtöbbször súlyos tétjük van. Nem ijednek meg a konfrontációtól sem, és ha kell, tudják képviselni a saját jól felfogott – ha úgy tetszik: önző – érdekeiket. De Orbán nem sakkozik. Az ulti a kedvenc játéka, 10 filléres alapon. Számára nem létezik engedmény vagy éppen szolidaritás. Csak a folytonos háború. A gátlástalan önzés, a lehető legagresszívabb retorika, az ököljog, a meztelen erőszak. Brüsszelben időnként ezzel is lehet eredményt elérni. Orbán Viktornak, legalábbis, nyilvánvalóan ez a meggyőződése. És Európa vezetőinek most választ kell adniuk: igaza van-e. A kérdés az, mit tud kezdeni az EU egy olyan kormánnyal, amely tartósan, kihívó nyíltsággal von kétségbe és tipor sárba mindent, amit az unió a története során törvény, szokásjog vagy politikai kultúra terén létrehozott. Az a 13 milliárd euró támogatás és még 10 milliárdnyi hitel, ami most a levegőben lóg – no meg az az évi 100 milliárd forintnyi felesleges állami kiadás, amit a brüsszeli pénz késése okoz –, inkább csak Magyarország számára lényeges.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.