Juhász András

Politikai építészet és az új nemzedékek jogos tulajdona

Mit kapunk a magyar kormánytól a Budai Vár újjáépítésével?

Publicisztika

A Magyar Narancs többször foglalkozott a Budai Vár jelenleg folyó újjáépítésének kérdéskörével. Úgy vélem, a cikkek szerzői az újjáépítésben alapvetően a NER építészeti megvalósítását látják, így véleményük egyértelműen elutasító. 

Ez érezhető Zöldi Anna 2022. október 6-án megjelent Mondvacsinált építészet című írásán is, amelyben a szerző megállapítja: „Kiemelt pozíciójánál fogva a Budavári Palotában zajló építkezés mintaként szolgál az önkényes múltteremtésre…”

Nos, az építészeti örökség nyilvánvalóan a történelem lenyomata. Az, hogy a Magyarország középkori fejlettségét és erejét kifejező épületek az oszmán hódítás, majd a török kiűzéséért vívott háborúk martalékává váltak, éppúgy a politika eredménye, mint az, hogy a rebellis magyarok esetleges szabadságharcaiban felhasználható várakat a bécsi haditanács leromboltatta. A politika terméke, hogy Buda felszabadítására azért kellett egészen 1686-ig várni, mert XIV. Lajos sokáig arra használta a török birodalmat, hogy sakkban tartsa a vetélytárs Habsburgokat, így Buda ostromára csak a vele kötött 1684-es regensburgi fegyverszünet után nyílt lehetőség. Politikai fejlemény volt az is, hogy a „felszabadított” Budán – Lipót császár 1686. november 5-i rendelete alapján – a magyarok le sem telepedhettek (azt csak katolikus németeknek engedélyezték, így még 1851-ben is a budai lakosság 69 százaléka vallotta magát német nemzetiségűnek), a királyi palota pedig szükségtelenné vált, mivel az uralkodó székhelye idegenben volt.

Múltteremtés a kiegyezés után

A politika városépítő szerepe jól megragadható Prága és Budapest építészeti értékeinek összehasonlításával. Nekünk nyilván mindig Budapest lesz a „csodás”, de ne csapjuk be magunkat: Prága óvárosának épületállománya több száz évvel idősebb és sokkal gazdagabb. Az ok egyszerű és teljességgel politikai: a német/osztrák uralkodó réteg cseh földön utoljára a huszita mozgalmak idején tapasztalhatott bármiféle politikai és katonai ellenállást, ezzel szemben Magyarországon rendszeres „rebellióra” kellett számítania (Wesselényi, Thököly, Rákóczi, Martinovics, Kossuth), közben pedig a „tekintetes karok és rendek” folyamatos okvetetlenkedésére is. Bohémiában a német arisztokrata azt a kastélyt építtette meg, amelyben otthon érezte magát, Magyarországot viszont megbízhatatlan birtoknak tekintette, amelytől jobb távol maradni, pusztán erőforrásként kell használni. A behódolás fizet, a rebellió nem. Egy gyarmaton a hódító kizárólag olcsó és praktikus épületeket épít, amelyek ideális esetben egyaránt használhatók hivatalként, kaszárnyaként és börtönként amire éppen szükség van. Nem meglepő ezek után, hogy Budapesten a kiegyezés előtti Habsburg időszak „építészetét” leginkább az Invalidus Palota (a mai Főpolgármesteri Hivatal) soha be nem fejezett tömbje és a – szerencsére végül lebontott – Újépület jellemzi. Még belegondolni is rossz, hogy az 1897-ben lebontott Újépület túlélte az Országház kupolájának megépítését is (még le tudták fényképezni arról, illetve azt az Újépület hatalmas belső udvaráról).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.