Matyasovszki Fanni

Írj levelet!

Maraton az ártatlanul elítéltekért

Publicisztika

Farmerdzseki, zöld sapka, lila sál és egy mosoly, ami mintha teljesen betöltené a képernyőt. Magabiztos fiatal nő néz rám vissza a monitorról. Ha nem ismerném a történetét, nem hinném el, hogy 2020-ban több lőtt sebet is kapott, kizárólag azért, mert felvonult egy nőjogi tüntetésen. 

Nem hinném el, hogy valaki, aki keresztülmegy ilyesmin, valaha képes lesz még így mosolyogni. Ő Wendy Galarza, egy átlagos mexikói polgár, akiért 2021-ben világszerte több ezer ember szólalt fel.

A mexikói Cancúnban 2020. november 7-én meggyilkoltak egy Alexis nevű lányt. Két nappal később nőjogi csoportok tüntetést szerveztek az ügyében: a demonstrálók felszólaltak a nők elleni erőszak megfékezéséért, és igazságot követeltek Alexisnek. A tömeggel együtt vonult Wendy is, aki akkor még nem tudta, hogy aznap maga is erőszak áldozata lesz – ahogy azt sem, hogy egy évvel később az Amnesty International segítségével világszerte rengetegen támogatják majd őt, és ezzel együtt azt az ügyet is, amiért a rendőröktől golyót kapott.

Nekem is volt egyszer egy ehhez hasonló kék kockás ingem – villan fel bennem, ahogy a fiatal fekete férfi, Moses Akatugba fotóját vizslatom. Én a tinédzserkoromat szerető családi környezetben töltöttem, és úgy éreztem, nincs a földön rosszabb dolog egy pattanásnál, a fizikaóránál és iskolai zaklatásnál. Mosesnek viszont 16 éves korában szerető család helyett egy nigériai börtöncella jutott. Fegyveres rablásért tartóztatták le 2005-ben – három mobiltelefont lopott el, amiért megverték és halálra ítélték, annak ellenére, hogy a bűncselekmény elkövetésének idején még gyerek volt.

Az olyan történetek, mint Mosesé, megtanítottak hálásnak lenni azért, amim volt, és azért, amim most van. Moses Akatugba 2015-ben szabadult ki a börtönből, miután teljes körű kegyelmet kapott. Az életét olyan hétköznapi embereknek köszönhette, akik a Levélíró Maratonon (Write for Rights) keresztül harcoltak érte – 800 ezren követelték szerte a világon a halálbüntetése eltörlését és a szabadon engedését. „Hősök” – így nevezte őket a szabadulását követően Moses, akit ez a kiállás arra inspirált, hogy ő is emberi jogi aktivista legyen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.