Az "állampolgári akarat" újabb örvendetes "végrehajtása" esett meg Hoffmann Rózsa múlt pénteki sajtótájékoztatóján. Az oktatási államtitkár bejelentette, hogy az óvodai alapprogram 2009-es módosításából rendeletileg törölnek egy mondatot, s egy másikkal helyettesítik. A kihajított rész a következő: "(...) az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyerek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenjogúságával kapcsolatos előítéletek lebontását." A bekerülő mondat meg ez: "Nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben." Szigorúan pártsemleges civil szervezetek, mint a nagycsaládosoké, üdvözölték a mondatcserét, aminek indoklásaként elhangzott az is, hogy óvó nénik és szülők tömegei tiltakoztak a 2009-es változtatás miatt.
Miért is?
Mert a "tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését" kitétel az aggodalmaskodók és Hoffmann szerint azt jelenti, hogy tilos papás-mamást játszani, a fiúkat lányosan, a lányokat fiúsan kell nevelni, ergo "azok" nettó buzineveldévé változtatták volna a magyar óvodarendszert, tudatosan. Ám a mostani lépéssel az intézményi nevelés Hoffmann Rózsa szerint visszaáll a "természetes rendre", ami, feltesszük, egyszerre nemzeti, erkölcsös és keresztényi. Természetes renden pedig azt kell érteni, hogy a "kisfiúkat fiúnak, a kislányokat lánynak" nevelik "mostantól". Legyenek hát példáink azok a szülők, akik a játszótéren azzal streszszelik a foglalt hinta előtt picsogó csemetéjüket, hogy "vedd el, ami kell, fiam, milyen férfi lesz belőled", majd a döbbent apakollégák felé fordulva hozzáteszik, hogy "az életbe' is így működik, nem?". A "lányos kislányok" kinevelése érdekében pedig a jövőben a NENYI mellé akasszon ki minden óvoda egy már bevált jelszót, miszerint Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség!
E hivatalosan gerjesztett műfölháborodás önleleplező módon ostoba és infantilis. Kiagyalói a kárhoztatott szövegrész erőltetett félremagyarázásával nemcsak azt sugallják, hogy magyar emberek tömegei képtelenek különbséget tenni a sztereotípia és a szerep szavak jelentése között, hanem magán a nyelven tesznek erőszakot, amikor teljességgel más értelmet tulajdonítanak egy kifejezésnek. Ezt az eljárást egyébként nagyon kedvelik a Fidesz-szövetség oktatáspolitikusai: évekkel ezelőtt Pokorni Zoltán lármázta tele a nyilvánosságot azzal, hogy "érettségi tétel lesz a Zsanettból!". Az akkori realityszereplővel foglalkozó cikk azonban egy szövegértési feladat részeként éppen azt szemléltette, hogy a média miként manipulálja a gyanútlan fogyasztót. Úgy tűnik, e célra ma már jobban megfelelne a hajdani Pokorni- vagy a múlt heti Hoffmann-sajtótájékoztató anyaga.
