Publicisztika

A kormány két héttel ezelõtt bejelentette: Magyarország 2010-ben csatlakozik az euróövezethez, s a céldátum mellé letette középtávú gazdaságpolitikai programját is, amelyben kijelöli a gazdaság pályáját az eurócsatlakozásig. E terv, úgy tûnik, minden politikai szereplõ ízlésének megfelel, ám nem biztos, hogy a szakmai követelmények szûrõjén is átmenne. A program által megjelenített politikai konszenzus a hedonista szentháromság jegyében született: egyszerre kell adót csökkenteni, állami kiadásokat növelni és az államháztartást konszolidálni. Ez pedig közgazdasági nonszensz. Tévút, ami válságba visz.

A kormányfõ és a fõpolgármester múlt csütörtökön ünnepélyes keretek között megígért négy új metróállomást: a Keleti pályaudvartól egész a Bosnyák térig (és vissza). Megtudtuk azt is: a fõváros minden harminc filléréhez hetvenet rak hozzá a kormány.

Az államháztartás hiányára hivatkozó kormányzati megszorító intézkedések során a magyar egészségügytől is jelentős forrásokat vontak el. Igaz, Kökény Mihály egészségügyi miniszter kijelentette: a tárca képes kigazdálkodni a veszteséget.

A modernizáció alapvetõ érdeke Magyarországnak. A modernizáció letéteményese Magyarországon: az establishment. Az az eredetileg jórészt népi, részlegesen kispolgári származású gazdasági, politikai és szellemi elit, amely az elmúlt fél évszázadban az egykori, nagyrészt nemesi, részben nagypolgári elit helyére lépett. A rendszerváltás elõkészítése és kibontakozó folyamata során ez az elit két táborra szakadt ugyan - nagyobbik része a reformszocialista, kisebbik része a liberális vonulathoz csatlakozott -, de mindkét csoport alapvetõ célkitûzése az ország európai szintû modernizációja volt és maradt. Mi lehet az oka, hogy ez az alapjában véve európai színvonalú és kultúrájú elit oly nehezen és oly kevés sikerrel tud csak küzdeni a provinciális és primitív desperádó-csapattal szemben? Nos, az establishmentet ebben a küzdelemben számos magával hurcolt kolonc akadályozza. Vegyük számba a legfõbbeket.

A fiatal - az alábbiakban még közelebbrõl jellemzendõ - desperádók nem is olyan régen letûnt és persze a lehetõleg mihamarabbi visszatérésre készülõ kormánya nem az elsõ desperádó-kormányzat volt Magyarország elmúlt száz évének történelmében. Az elsõ az asszimiláns desperádók rövid életû kormányzása volt 1918-1919-ben, a második a népi desperádók huzamosan és katasztrofálisan eltartó kormányzása 1945/1948 után, s a harmadik a fiatal desperádók kormányzása 1998-2002 között. Utóbbiaknak egy esetleg - amint erre csakugyan volt is esély - elhúzódó kormányzása úgyszintén súlyos következményekkel járhatott volna.

Az Országgyûlés hétfõn döntött a kórház-privatizációs népszavazás kiírásáról. A kezdeményezõ a Munkáspárt volt, amely (a Fidesz deklarált segítségével) összeszedte a minimálisan szükséges 200 ezer aláírást; és ez utóbbiak hitelesítése, valamint az Országos Választási Bizottság kedvezõ döntése után a Ház nem is dönthetett másképp. A népszavazás idõpontját az államfõ jogosult meghatározni. (A június 13-i országos szavazás miatt leghamarabb július 14-én kerülhet rá sor.)

Mi, azok az európaiak, akik egyetértünk a föderáció eszméjével, akár hátra is dõlhetnénk. A tagállamok politikai elitjei erõfeszítéseink nélkül ajándékoznak meg bennünket egy céljainknak megfelelõ közös alkotmánnyal. Szinte az ölünkbe hullott egy erõsebb Európai Unió alapszerzõdése, ami könnyebbé teheti céljaink megvalósítását és érdekeink érvényesítését a világban, miközben a szuverenitás gyakorlásának módját is új, biztonságosabb talajra helyezi.

Mi, azok az európaiak, akik egyetértünk a föderáció eszméjével, akár hátra is dõlhetnénk. A tagállamok politikai elitjei erõfeszítéseink nélkül ajándékoznak meg bennünket egy céljainknak megfelelõ közös alkotmánnyal. Szinte az ölünkbe hullott egy erõsebb Európai Unió alapszerzõdése, ami könnyebbé teheti céljaink megvalósítását és érdekeink érvényesítését a világban, miközben a szuverenitás gyakorlásának módját is új, biztonságosabb talajra helyezi.

Az Egyesült Államok és szövetségesei nem azért mentek Irakba, hogy foglyokat kínozzanak; de hogy a fegyveres beavatkozással rokonszenvezõ liberális intervencionalisták - köztük ez a lap is - nem ezért támogatták az akciót, egészen bizonyos. A foglyok kínzása semmilyen körülmények között nem indokolható - és bár a "kínzás" fogalmát egyesek, például a Pentagon, hajlamosak meglehetõsen szûkítõ értelemben használni, irányadónak a genfi konvenció tûnik, mely szerint a hadifoglyoknak is kijár a személyes méltóságukat és fizikai épségüket nem sértõ, emberséges bánásmód.

Kampány van, de mintha errõl csak az ellenzék és a kisebbik kormánypárt értesült volna.

Az elõadó (vagy a diákság?) becsületére legyen mondva, a gyönyörû tavaszi idõ ellenére vagy huszonöten ülünk az amúgy kis létszámú esztétika szakon meghirdetett órán. A tanszékvezetõ-oktató azonban láthatóan ennél is nagyobb hallgatósághoz szokott. "Hol vannak a diákok? Mi van itt, pestis?" - kérdi az egybegyûlteket, majd mosolyogva veszi tudomásul, hogy diákjai egy része a szabadtéri kávézók örömeit választotta Heidegger mûvészetelmélete helyett.

Egyre élesebb vita folyik a kisegítõ iskolák körül. Szükség van-e a problémás gyerekek elkülönítésére, vagy mindent megold az új varázsszó, az integráció? Hogyan függ össze a hátrányos szociális helyzet a tanulási problémákkal? Rasszista-e a magyar oktatási rendszer?

Az egyetemi hallgatók többsége akár diplomát is szerezhet úgy, hogy egyszer sem fogott a kezébe külföldi szakfolyóiratot. Magyarul gõze sincs, mi történik a saját szakmájában kis hazáján kívül (ha egyáltalán a hazai helyzettel tisztában van). Sokan a szakirodalom nehézkes, úgyszólván lehetetlen elérését okolják, míg mások emberi tényezõket, az oktatói példamutatás teljes hiányát. Feltehetõleg mindkét álláspontban van némi igazság.

nIdõsebbek, lányok Az Országos Felsõoktatási Felvételi Iroda elõzetes kimutatása alapján 2004-ben mintegy 166 ezer központi jelentkezési lap érkezett be, míg 2003-ban 160 ezren jelentkeztek a felsõoktatási intézményekbe. Az eddigi tendenciához hasonlóan most is nagyobb a nõk aránya (59 százalék); az összes jelentkezõ 65 százaléka tavaly vagy még régebben érettségizett.