Félix Péter: Mire emlékezünk? (A hét végi náci demonstrációról)

  • 2003. február 20.

Publicisztika

Hátborzongató látványt nyújtott az a mintegy kétszáz fekete ruhás, többségében 18-20 év körüli bajtárs, aki a II. világháborúban a budai Vár védelmében elesett német és magyar katonákról emlékezett meg február 15-én a Néprajzi Múzeum előtt. A megemlékezést Rehovszky Attila, a Hungarian Skins és a Véres Kard nevű két csoport egyik közös vezetője celebrálta; a tagok példás fegyelemmel vágták vigyázzba magukat, ha arra parancsot kaptak, s kiáltották a "vagyunk" szót meghökkentően egyszerre, ha ennek jött el az ideje. Rehovszky bajtárs elöljáróban felhívta az egybegyűltek figyelmét a rendezvény katonai jellegére: volt díszszakasz, jobbra át, balra át. A szónokoknak többnyire sikerült elkerülniük a büntetőjogilag problémás kifejezéseket: a túlnyomórészt történelmiesre hangszerelt előadásokba csak ritkán csúsztak olyan kitételek, mint a "fehér faj védelme".
Hátborzongató látványt nyújtott az a mintegy kétszáz fekete ruhás, többségében 18-20 év körüli bajtárs, aki a II. világháborúban a budai Vár védelmében elesett német és magyar katonákról emlékezett meg február 15-én a Néprajzi Múzeum előtt. A megemlékezést Rehovszky Attila, a Hungarian Skins és a Véres Kard nevű két csoport egyik közös vezetője celebrálta; a tagok példás fegyelemmel vágták vigyázzba magukat, ha arra parancsot kaptak, s kiáltották a "vagyunk" szót meghökkentően egyszerre, ha ennek jött el az ideje. Rehovszky bajtárs elöljáróban felhívta az egybegyűltek figyelmét a rendezvény katonai jellegére: volt díszszakasz, jobbra át, balra át. A szónokoknak többnyire sikerült elkerülniük a büntetőjogilag problémás kifejezéseket: a túlnyomórészt történelmiesre hangszerelt előadásokba csak ritkán csúsztak olyan kitételek, mint a "fehér faj védelme".

Az eseményen jelen volt a szervezést magára vállaló Vér és Becsület Egyesület néhány tagja is, valamint a magát Forradalmi Nemzetőrségnek nevező, Sárközi Gyula vezető besorolása szerint baloldali nemzetiszocialista szervezet kábé húszfős delegációja is.

A magyar sajtó nemigen részletezte a demonstráción részt vevő szervezetek névsorát; néhány lap és televízió az egyszerűség kedvéért a valóban újnácinak tűnő valamennyi bajtársat ahhoz a Vér és Becsület Egyesülethez sorolta, amely első blikkre a legártalmatlanabbnak tűnt a három félkatonai szervezet mellett. Az egyesület képviselője, Domokos Endre János ismeri a konspiráció szabályait. Mint a Narancsnak kifejtette, "semmi közünk az olasz fasiszta és a német náci ideológiákhoz. Mi egy magyar pap, Prohászka Ottokár püspök Iránytű című művében körvonalazott hungarista eszmeiség talaján állunk. Keresztények vagyunk, nem értünk egyet az emberek alsó és felsőbb rendű csoportokba sorolásával, elítéljük a holokausztot, hiszen épeszű ember ezekkel nem azonosulhat." (Dr. Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára kérdésemre nem volt hajlandó elhatárolódni Prohászka püspök fenti elméletétől, inkább nem nyilatkozott.) Kétségtelen, Domokos Szálasi Ferenc munkásságát árnyaltan látja: "Minden gondolatát külön-külön kell vizsgálni, van, amit el tudunk fogadni, és van, amit nem."

Hát ilyen fiúk a Vér és Becsület Egyesület tagjai. Ezt a kis szervezetet nevezték meg egyes titkosszolgálati források Magyarország legjelentősebb újfasiszta szervezetének, aminek valóságtartalmáról senki nem állt bizonyítékkal a közvélemény elé. (Lásd: A vélelem része, Magyar Narancs, 2003. január 30.) Domokosék tagadják, hogy ők szervezték volna Sződligeten az ominózus Fehér karácsony nevű szkinhed-összejövetelt, sőt a képviselő szerint soha egyetlen összejövetelt sem szerveztek még a mostani előtt. Ezt az állítást könnyű lenne megcáfolni, ha valótlanság volna, de erre senki nem vette a fáradságot. Ehelyett az ügyészségek összehangolt munkával egyenként elbeszélgettek e rendkívül veszélyes egyesület négy városban élő tíz (!) tagjával. Ezt követően két tag "elbizonytalanodott", s egyikük - egy hivatásos katona - hivatalosan is bejelentette, hogy kilép az egyesületből. A legfőbb ügyész ezután azzal az indokkal kérte az egyesület megszüntetését, hogy nincsen meg a törvény által minimálisan előírt tízfős egyesületi létszám. Domokosék viszont menet közben újabb négy tagot vettek fel, az ügyészi aggály tehát okafogyottá vált.

A másik vádat, hogy egy nemzetközi újfasiszta szervezet magyar tagozata lenne az egyesület, Domokos szerint az internetről összevissza leszedett információkkal kívánja az ügyészség bizonyítani. A képviselő kijelentette: az egyesület tagjai nem tudnak külföldiül, semmiféle nemzetközi kapcsolatuk, internetes honlapjuk, sőt még számítógépük sincsen. Konkrét, ellenük szóló bizonyítékkal senki nem állt még elő. Marad tehát a "tudunk, amit tudunk" cinkos összekacsintás, ami hellyel-közzel igaz is lehet, de mindenképpen pontatlan. Miért nem esett eddig szinte egyetlen szó sem a Hungarian Skins és a Véres Kard nevű két csoport munkásságáról, amelyek létszámukat és szervezettségüket tekintve lényegesen veszedelmesebbnek tűntek a Kossuth téren?

Szerintem ennek a bizonyítékok híján besorolhatatlan s a megemlékezés után is teljesen jelentéktelennek tűnő egyesületnek az elszigetelésére, illetve megszüntetésére irányuló hatósági buzgalom valójában egy komoly társadalmi probléma leplezésére szolgál. Úgy vélem, a kormány, a titkosszolgálat, az ügyészség és a rendőrség nem az újfasiszta megemlékezéstől félt, amikor a maga informális eszközeivel korábban fellépett a Vér és Becsület Egyesület ellen. Még csak nem is az volt az igazi ok, hogy amennyiben a várbéli összejövetelen kiderül, valóban újfasisztákról van szó, akkor Európában fanyalognának a magyar viszonyok miatt. Leginkább az a probléma, hogy Magyarország II. világháborús szerepvállalása nincsen társadalmilag feldolgozva, így nem tudható, mekkora bázisa van jelenleg a náci ideológiának, meddig mehet el kockázat nélkül a politika.

Évtizedek óta folyik a szerecsenmosdatás, ami a rendszerváltással sem ért véget. Horthy Miklós állami pénzen, kormánytagok jelenlétében történő újratemetése volt talán a nyitány, nem is olyan régen pedig egy parlamenti párt hivatalosan kérte a bíróságtól a háborús bűnök miatt kivégzett Bárdossy László miniszterelnök perújrafelvételét, és sorolhatnám tovább. Az egyházak legutóbb 2003. február 9-én ökumenikus istentiszteleten imádkoztak Horthy Miklós lelki üdvéért, ahol Szigeti János református lelkész méltatta a kormányzót, amiért "mert bevonulni fehér lovon Budapestre". Arról a Horthy Miklósról van szó, aki aláírásával szentesített minden zsidótörvényt - például azt, hogy zsidó és nem zsidó nem élhet nemi életet egymással, mert az fajgyalázásnak minősül -, aki aláírta a munkaszolgálatra vonatkozó törvényt - pedig hol voltak akkor még a németek? Akinek hivatali ideje alatt 400 ezer magyar zsidót gyűjtött össze a magyar csendőrség és vagoníroztak be a MÁV kocsijaival Auschwitzba, miután a magyar adminisztráció elszedte tőlük az összes vagyonukat, amelynek egy részét magyarok tízezrei árveréseken szerezhettek meg vagy formanyomtatványokon igényelhettek. A Medgyessy-kormány a közelmúltban emlékezett meg a Donnál elesett magyar katonákról. Arról viszont egy szó sem esett, hogy egy olyan hadsereg halottairól van szó, amely magától értetődő módon fogadta el, hogy faji alapon másodrendűnek minősített magyar állampolgárokat kényszermunkára sorozzanak be, s akiket az "árja" magyarok előtt hajtottak az orosz aknamezőkre. A munkaszolgálat kifejezetten magyar találmány - nem lehet a németekre kenni. Normális demokráciákban az ilyen, fajelméletet aktívan megvalósító hadseregeket szokás náci hadseregeknek minősíteni. (A hadsereg alatt magát az intézményt értem, nem pedig a besorozott állományt - a félreértések elkerülése végett.) De vajon melyik politikus merné ezt kijelenteni például a II. magyar hadseregről?

A szerző újságíró.

Figyelmébe ajánljuk