Publicisztika

A második Orbán-kormány ideológiai vezérfonalaként meghirdetett Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) sokaknál kiverte a biztosítékot. A rendszerváltás "zavaros esztendőiről" szóló zavaros tézisek immár szokásos bírálataiban sok igazság van. Csak a vak nem látja, hogy kétciklusnyi makkal álmodás után most végre szabadon garázdálkodhatnak a szép emlékű és még fényesebb jövőjű ún. Fidesz-közeli vállalkozók. Ugyancsak egyértelmű képet mutat a nacionalista szűklátókörűség antalli korszakát idéző pótcselekvések sora - a kontraproduktív kettős állampolgársági törvénytől a Trianon-emléknapon át a helyettes államtitkári rangra emelt Szent Korona-tanig, vagy a nemzeti megagiccs NENYI-ig.

1478-ban rettenetes esőzések köszöntöttek Piacenzára. Pillanatok alatt elterjedt a nép körében a hír: azért történik mindez, mert a város híres bankárát, aki nagy kamatot szedett a lakosságnak és a kereskedőknek kölcsönzött pénz után, a Szent Ferenc-templomban temették el. S bár a püspök foggal-körömmel ellenállt, a derék olaszok kiásták a holttestet, végighurcolták a városon, és a Póba dobták. Az eső - a monda szerint - azonnal elállt.

Inkább a kötcsei beszédet kéne kifüggeszteni a közhivatalok falára, mivel a magyarázatra szomjazó elme e beszédből értesülhet afelől, hogy mik az Orbán-rendszer ideológiai pillérei. Két kulcsfogalma a centrális erőtér, meg a létezés magyar minősége. A centrális erőtéren kisarjadt politikai felépítményről, melynek a funkciója az, hogy parlamenti meg jogállami díszletek közt is képes legyen a centrumban keletkező erők összegződését, kisülését, a központ központjának akaratát végigfuttatni az államirányítás idegrendszerén, már eleget írtunk, lássuk most a "létezés magyar minőségét".

Az "állampolgári akarat" újabb örvendetes "végrehajtása" esett meg Hoffmann Rózsa múlt pénteki sajtótájékoztatóján. Az oktatási államtitkár bejelentette, hogy az óvodai alapprogram 2009-es módosításából rendeletileg törölnek egy mondatot, s egy másikkal helyettesítik. A kihajított rész a következő: "(...) az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyerek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenjogúságával kapcsolatos előítéletek lebontását." A bekerülő mondat meg ez: "Nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben." Szigorúan pártsemleges civil szervezetek, mint a nagycsaládosoké, üdvözölték a mondatcserét, aminek indoklásaként elhangzott az is, hogy óvó nénik és szülők tömegei tiltakoztak a 2009-es változtatás miatt. Miért is?

Most, hogy a rendszerváltás labirintusából húsz év tekergés után Magyarország is kijutott végre a napvilágra, és megpillantotta az irányított demokrácia vakító távlatait, nem árt, ha vigyázó tekintetünket megint egyszer az európai kontinens hatalmas, mélyen Ázsiába nyúló keleti felére, Oroszországra vetjük. Mert bármekkora lesz is a különbség a demokrácia államosításának konkrét orosz és magyar útja, az irányított demokrácia militokratikus és pártokratikus modellje között, a politikai fogantatás és az új rendszer jellegadó vonásai tekintetében legalább akkora közöttük a hasonlóság is. Mindazonáltal - elismerve persze a rendszerteremtésben Vlagyimir Putyin előfutár szerepét - az orosz modell szolgalelkű másolásáról, holmi "hungaroputyinizmusról" korai lenne még beszélni.

Kovács Dániel Országunkat egy sztárért! c. cikke, mely múlt heti lapszámunkban jelent meg, a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, a KÉK, illetve az NKA megítélt támogatása mellett jött létre.

Mi történt Magyarországon a választások óta? A "szavazófülkék forradalmát" törvényben szentesítő, s ezzel a "centrális erőteret", a "nemzeti együttműködés rendszerét" megalapozó kormányzásnak vagyunk a tanúi, avagy a kormányzóképesség hiányát, a kormányzásra fölkészületlenséget szimbolikus politizálással, voluntarista hatalomgyakorlással és egész pályás kommunikációs letámadással elfedni igyekvő országlásnak, ami az országnak rövid idő alatt is százmilliárdos károkat okozott? A győztes megszünteti vagy stabilizálja a jogállamot?

A magyar politika zsákutcába szorította az agrárgazdaságot. Mintha más gondok nem lennének, minden szava a földtulajdon körül forog. Jövő május 1-jén lejár az Európai Unióval kötött szerződés haladéka, és megszűnik a külföldiek földtulajdon-szerzési prohibíciója, s ezzel együtt a hazai társas gazdaságok tulajdonszerzési tilalma is. Ez utóbbit a Boross-kormány alkotta meg 1994-ben.

Everything today is thoroughly modern, everything today is starting to go - énekli Julie Andrews a magyarul Ízig-vérig modern Millie címmel bemutatott 1967-es musicalben. Az 1922-ben játszódó történetben Andrews, azaz Millie loknis szürke verébként sétál a város utcáin, amíg észbe nem kap, és át nem vedlik rövid szoknyás, bubifrizurás emancipált nővé. A Duna királynője napjainkban a Millie-éhez hasonló változáson megy keresztül - bár a folyamat nélkülözi az amerikai zenés darabok önfeledt csacskaságát, és inkább emlékeztet szatírára.

Az ember, pláne, ha pechjére közgazdász, csak kapkodja a fejét ennyi dilettantizmus láttán. Még a marha is tanul néhány áramütésből, csak a mi kormányunk nem tanul semmiből, pedig a papírforma szerint intelligens emberekből áll.

Mindössze három kattintás választja el a netezőt attól a különös világtól, amelyben egyszerre jelenik meg a feudalizmus jogszolgáltatása és az új rend igazságérzete. A hodmezovasarhely.hu honlap Hírek rovata tudatja a nagyvilággal, hogy kik azok, "akik visszaéltek a város támogatásával". A lista első változata még csak a "visszaélők" nevét és születési idejét tartalmazta, meg a "visszaélés" konkrét formáját ("Nem ment el az ingyenebédért", "Nem jelent meg a közcélú kiközvetítésen", "Nem vitte el a gyógyszerutalványát"). De biztos, ami biztos, a polgármesteri hivatal (polgármester: Lázár János, Fidesz) a listát - "lakossági jelzésnek eleget téve" - kiegészítette a visszaélők lakcímével is. Most már nem kell találgatni, hogy melyik Balogh István nem vállalta a felajánlott közcélú munkát.

A múlt hét végi ajtócsapkodással talán még nem ért véget minden - de az is lehet, hogy igen, csak még nem tudunk róla. A Fidesz és agitprop-gépezetének minden homályosítási erőfeszítése ellenére annyi biztosan kihámozható a történetekről (például az asztal túloldalán ülő tárgyaló felek közleményeiből), hogy a magyar kormánynak nem annyira az IMF-fel, mint inkább az unióval, az Európai Bizottsággal gyűlt meg a baja. Az is jól érzékelhető, hogy nem "Simor András fizetése", de még csak nem is okvetlenül a bankadó miatti nézetkülönbség vezetett a küldöttek idő előtti távozásához. Nem mintha a bankadó valami nagy ötlet lenne - legjóhiszeműbb értelmezésében is csak arra szolgálhat, hogy ne maga a kormány vessen ki a népre egy speciális fogyasztási adót, hanem valaki helyette, és ezt a valakit aztán jól lehessen a népnek gyűlölni. A bankok a rájuk mért milliárdok jó részét nyilván az ügyfeleiktől szednék be, és mivel a bankoknak sok ügyfelük van, a bankadót sok ember fizeti majd - miközben nem a kormányt szapulja, hanem a bankokat.

Tavaly november 3-án az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) héttagú tanácsa a Lautsi kontra Olaszország ügyben kimondta, hogy az olasz állami általános iskolák osztálytermeinek falára kifüggesztett feszület sérti a szülők alapvető jogát a vallási és világnézeti meggyőződésükkel összhangban lévő oktatáshoz és tanításhoz (Emberi Jogok Európai Egyezménye, Első Kiegészítő Jegyzőkönyv, 2. cikk), és ezzel szoros összefüggésben sérti a vallásszabadságot (9. cikk). Uitz Renáta

Ha ez a szerény írás némileg hűvösebb lesz, mint hasonló témák esetében a demokratikus sajtó átlagos hőfoka, kérem a nyájas olvasót, vegye tekintetbe, hogy a polgári köztársaságtól való világnézeti távolságom nagyobb, mint - föltehetőleg - az övé.