"Ne mi kapjuk a legtöbbet" - emlékeznek még Orbán Viktor első kormányzása alatt hírhedtté vált intésére? Bár nem kis disznóság volt, de jobb, ha elfelejtik. Maga az érintett is túllépett rajta, második uralkodására már sutba hajított minden álszemérmet. Mert természetesen a szövege nem szeméremről tanúskodik, hogy tudniillik ne vegyünk el annyit a közösből, amennyit csak bírunk, elég lesz egy kicsivel kevesebb is. (Az Orbán Viktor fejében nem fordult meg akkor sem, hogy semennyit, mert ők épp szolgálni szegődtek.) Inkább arról szólt a citált közlése, hogy ha túl sokat veszünk el, az feltűnő lesz, és magyarázkodnunk kell majd miatta, esetleg bukhatjuk általa a következő választást (bár erősen kétséges, hogy erre komolyan gondolt volna). Mindenesetre a felesége résztulajdonában álló Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. egy csomó helyre folyamodott állami támogatásért; nem is sikertelenül.
Nos, ezek az idők elmúltak. Hol van már a feleség? Hol van már a szemérem? Akár az ál is? És hol van a magyarázkodás? Orbán rég a fogorvosnál, a testőrnél és a focistáinál tart, s ha így megy tovább, hamarosan a sofőr, a bébiszitter, a kertész és a kertész kutyája következik - már ami az állami pénzek osztogatását illeti. A játék pedig teljesen nyíltan, kendőzetlenül folyik, a "na és?" szintjén elintézve.
Aktuálisan ugye attól vagyunk kiborulva, hogy a miniszterelnök a költségvetési tartalékból egymilliárd forinttal támogatott egy magáncéget, saját fogorvosának érdekeltségét, hogy készüljön már valami terv a hazai fogászati turizmus versenyképességének a szinten tartására és fejlesztésére. Mert a kapuink előtt acsarkodik immár a balkáni fogturizmus - és ahogy azok tömnek meg koronáznak...
Amikor e jó hírt bejelentették, persze elhallgatták, hogy a házi főfogász a szerencsés nyertes, elvégre ez a praxis mindig, hogy hátha nem veszik észre, hátha beveszik. De amikor a life-style.hu kiderítette, honnan sántikált elő a fogtündér, vállat sem vonyítottak. Szíjjártó szóvivő is csak valami "hát, igen"-félét rebegett, nem is túl nagy kínban. Épp csak azt nem mondták: most mi vagyunk soron.
Költségvetési szinten persze pimf tétel ez az egymilliárd - de éppen ez a pitlákság mutatja meg legpontosabban, hogy mennyire nem lehet illúziónk a ránk váró szűk három esztendő minősége felől. De ugyancsak ez a kicsinyesség adja ki azt is, hogy mire számíthat e szűk három esztendő múlva Orbán a választásokon - mert végül neki lesz igazán drága e mostani fogászkodás.
