Folytatódhat a boksz a pilismaróti bányanyitásról, amit a Fidesz gyáván, távolról néz

Publicisztika

A helyi lakosok vasárnap pontot tehettek volna az évek óta húzódó ügyre, de nem mentek el szavazni elegen. Mindeközben a kormánypárti képviselők feltűnően csendben vannak. 

Közel került hozzá Pilismarót lakossága, hogy végérvényesen megálljt parancsoljon egy egész Dunakanyart érintő beruházásnak. Amennyiben a vasárnap rendezett bányanyitásról szóló népszavazás érvényes lett volna, és többségbe kerültek volna a nem szavazatok, úgy a község képviselő-testületének nem lett volna más lehetősége, mint megakadályozni a kavicskitermelést (a bánya működéséhez módosítani kell a településrendezési tervet, valamint a helyi építési szabályzatot). 

Csakhogy a szavazásra jogosult lakosság 40,84 százaléka járult az urnákhoz mindössze, vagyis nem jött össze az érvényességhez szükséges 50 százalék plusz egy szavazat, így a népszavazás érvénytelen lett.

Győzött az apátia.

Önmagában ez nem meglepő, a helyi népszavazások rendre így végzik, és a 40 százalékos részvétel még így is relatív magasnak mondható. A szavazók 80 százaléka amellett voksolt, hogy ne legyen bánya, viszont az érvénytelenség miatt folytatódhat a boksz a felek, vagyis a Gm-PRO Kft. és a bányanyitást ellenző civilek között.

A céget vezető Molnár Péter pedig biztosra megy: sok tízmillió forintot ígért a településnek a vállalkozás beröffentéséért cserébe, mely vélhetően egyetlen, párezres, anyagi gondokkal küszködő kistelepülés vezetését sem hagyná hidegen. A bányavállalkozó attól sem tartotta távol magát, hogy populista politikusokat megszégyenítő módon a kampányban megpróbálja megosztani Pilismarót lakóit „a településük sorsát a szívükön viselő tősgyökeresekre” és a „maroknyi hazugságokat terjesztő kisebbségre” (utóbbiak a bányanyitást ellenző civilek, ugyebár). Molnár állítja, a kitermelésnek nem lennének negatív hatásai, nem befolyásolná a víz minőségét, nem lenne zaj, sem por, az ingatlanok értéke nemhogy csökkene, hanem nőne. A szakpolitikai kérdésekről lehet vitázni,

de azt senki sem gondolja komolyan, hogy a Dunakanyar kellős közepén, a folyó, valamint a Nagy-Öböl közvetlen közelében lévő bányászati tevékenységnek semmilyen környezeti és társadalmi hatása nem lenne.

Ebben kételkedik a Duna túloldalán lévő, ám a lehetséges kitermelés hatásait minden bizonnyal megérző Szob és Zebegény is. De még Esztergom kormánypárti polgármestere, Hernádi Ádám is előbújt a népszavazást megelőző napokban, hogy elmondja: a megnövekedett forgalomnak elviselhetetlen hatásai lennének a városára nézve. (Ezzel kapcsolatban Molnár Péter azt mondja, nem lesz közúti szállítás, csak vízi. Nyilván.) 

Hernádi megnyilvánulása volt a fideszes politikusok közül a legkarakánabb, de a Facebook-videóban ő sem jelentette ki, hogy nem szeretné a bányát, csak sugallja, hogy ebből még gondok lehetnek. Rajta kívül Vitályos Eszter fideszes képviselőnek volt egy PR-szagú posztja még márciusban, amikor kiderült, hogy a Gm-PRO Kft.-nek megszüntették a környezetvédelmi engedélyét

Ennyire futotta a fideszes politikusoktól. Pedig a Dunakanyar – mivel relatív nagy térséget ölel fel – három képviselővel is bír: Erős Gábor esztergomi (akinek a választókörzetébe tartozik Pilismarót) és Rétvári Bence váci képviselő egy mondatot sem szentelt az ügynek. Pedig ne legyen kétségünk, eljutott hozzájuk a sztori. 

Kétségkívül atipikus esetről van szó: a pilismarótiak – legalábbis eddigi információink szerint – egy hatalomtól független, piaci szereplővel viaskodnak. Nem a kormánnyal, egy kormányközeli vállalkozóval (mint például a balatonaligai civilek), vagy egy kormány által megtámogatott multinacionális vállalattal (pl. a gödi Samsung SDI) találják szembe magukat. Akkor legalább tudnánk, hol állnak a képviselők, mégha valószínűleg az nem is a lakosság oldala lenne. 

Azt nem várja el senki, hogy jó bolsevik módra, felülről vezérelve tönkretegyenek egy vállalkozást. Meglehet, mivel nem fűződik hozzá gazdasági érdekük, ezért nincs megmérve, hogy mit gondol a többség, így azt sem lehet megírni a központban, hogy betűről betűre mit kell mondani. Miközben hozzá kellene fűzni valamit egy olyan ügyhöz, ami több tíz-, de tán százezer általuk képviselt embert érint a térségben. Ha már megválasztották őket. 

(Címlapképünkön: Rétvári Bence, Erős Gábor és Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő a 2022. májusi dunakanyari hajós felvonuláson. Forrás: Erős Gábor Facebook-oldala)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."