Sárosi Péter

Fűbenjáró bűn

A Farkas Péter-sztori és a törvény

  • Sárosi Péter
  • 2010. január 7.

Publicisztika

A bíróság példátlanul szigorú ítéletet hozott Farkas Péter olimpiai bajnok ügyében: jogerősen 7 év szabadságvesztés büntetésre ítélte jelentős mennyiségű marihuána megtermesztéséhez szükséges anyagi eszközök szolgáltatásáért. A büntetést fegyházban kell letöltenie.

Marihuána termesztése miatt magyar bíróság még nem szabott ki ilyen szigorú büntetést. A Farkas Pétert védő Pelle Andrea ügyvéd szerint (aki ezt az ügyet nem a TASZ megbízásából vállalta el) még a nagy mennyiségben heroint az országba csempésző albán dílerek sem kapnak ennyit. Nem beszélve az egyéb bűncselekmények elkövetőiről: tavaly az a hajléktalan férfi kapott 7 év fegyházbüntetést, aki hígítóval leöntötte és megégette a társát a Népligetben. Hét év letöltendőt kapott az a kisvárdai férfi is, aki a kórházban (súlyosbító körülmény!) egy kezelésre érkező nőt brutálisan megvert, kirabolt és lelökött a lépcsőn - az áldozat szerencsére "megúszta" csigolyatöréssel. Egy veszprémi férfi szintén 7 év börtönt kapott azért, mert meg akarta ölni a saját anyját. A magyar Btk. lehetővé teszi, hogy a jelentős mennyiségben cannabist termesztőkre vagy abban segédkezőkre akár 10 évig terjedő börtönbüntetést szabjanak ki. De vajon valóban arányos ugyanúgy büntetni valakit fűtermesztésért, mint azért, ha meg akarja ölni a saját anyját?

*

Azok, akik a cannabist különösen veszélyes drognak tartják, valószínűleg igennel válaszolnak erre a kérdésre. Szerintük Farkas Péter füve fiatal életek sokaságát tehette volna tönkre, és ez indokolja a törvény szigorát. Az ő érveik súlyát igencsak csökkenti, hogy többségük teljesen másként vélekedik az olyan, széles körben fogyasztott legális drogokról, mint az alkohol vagy a dohány. Egy kocsmárost vagy egy dohánytrafikost senki sem akar börtönbe zárni, még akkor sem, ha nyílt titok, hogy kiszolgál 18 éven aluliakat is. Pedig szinte közhelyszámba megy, hogy az alkoholfogyasztás és a dohányzás a vezető halálokok közé tartozik. A marihuána fogyasztása ellenben az amúgy egészséges emberek esetében sem rövid, sem hosszú távon nem vezet halálhoz. Bár a fűszívás a dohányzáshoz hasonlóan hörghurutot okozhat, a tüdőrák és a fűszívás között az eddigi legnagyobb, többezres mintán elvégzett kaliforniai vizsgálat nem talált ok-okozati kapcsolatot. Sőt, egy szintén amerikai vizsgálat kutatói azt is megállapították, hogy a marihuánát mértékkel használóknál kisebb a daganatok kialakulásának kockázata a fejben és a nyakban. A fűtől is függővé lehet válni, de a függőségi potenciálja nem nagyobb, mint az áruházak polcain árult kávénak - már ami a fizikai tünetek intenzitását illeti. Az újabb kutatások szerint előfordulhat ugyanakkor, hogy a fűszívás egyes erre genetikailag hajlamos fiataloknál felszínre hozhatja mentális betegségek tüneteit. Egy szintén nemrég publikált brit vizsgálat szerint azonban ezek elszigetelt esetek lehetnek: a 90-es években a szkizofréniás megbetegedések száma nem nőtt számottevően, miközben a cannabisfogyasztás a tinédzserek körében drámai növekedésnek indult. Míg az alkoholfogyasztás az erőszakos bűncselekmények és a közlekedési balesetek fő okai közé tartozik, a fűszívásról ugyanez nem mondható el. Bárhonnan is nézzük: a dohányzás és az alkoholfogyasztás nagyságrendekkel nagyobb közegészségügyi és társadalmi veszélyességgel bír, mint a fűszívás.

Ennek tükrében képmutató az a jogalkotás, ami a cannabist termesztőket gyilkosokkal megegyező szigorral sújtja, míg az alkohol- és dohányfogyasztás terjedését támogatja. A képviselők külön törvényt alkottak csak azért, hogy megfosszák Farkas Péter édesanyját az olimpiai bajnoknak biztosított járadékától. Ugyanezen képviselők nagy egyetértésben hozták létre a Pálinka Nemzeti Tanácsot, amelynek célja, hogy a több százezer alkoholista országában népszerűsítse a pálinkát - amelynek fogyasztása a hírek szerint az utóbbi időszakban megháromszorozódott. Az állam szentesítésével a Kossuth-téren a pálinka napján ingyenpálinkát osztogatnak a járókelőknek - miközben a füvet termesztőket ugyanez az állam börtönbe zárja. Az Országgyűlés elutasítja a drogfogyasztás dekriminalizációját, de ugyanígy elutasította a dohányzást a zárt közterületekről kiszorító törvényjavaslat napirendre vételét, amit a WHO támogatásával számos EU-tagállam már bevezetett. Mikor a média szembesítette az országot azzal, hogy a képviselők semmibe veszik a szabályokat, és ott dohányoznak az épületben, ahol csak nem szégyellnek, a parlament korábbi elnöke nem a renitenseket rendszabályozta meg, hanem a kamerákat tiltotta ki az Országgyűlés folyosóiról. Sőt az Országgyűlés jelenlegi (dohányos) elnöke azt nyilatkozta a sajtónak, hogy szerinte egyenesen jót tesz a körülötte ülőknek, ha a jelenlétükben füstöl! Vannak, akik egyenlőbbek az egyenlőknél is, és amit nem látunk, az nincs - ez a magyar utas drogpolitika.

*

Lehetnek persze olyanok is, akik szerint a marihuána nem különösen veszélyes drog - mégis úgy érzik, a Farkas fivérek megérdemlik a büntetést, mivel illegális úton adómentes jövedelemre akartak szert tenni. Ezzel a feketepiacot erősítik, és senki nem ellenőrzi, hogy az áru nem fiatalkorúak zsebében landol-e. Kockázatot vállaltak, veszítettek, ilyen az élet. Egyetértek azzal, hogy az illegális drogtermesztés káros a társadalomra, és az illegálisan termesztőket meg kell büntetni. Az érem másik oldala viszont az, hogy ha az állam biztosítaná a cannabis termesztésének és forgalmazásának legális szabályozását, akkor a Farkas-féle "vállalkozóknak" eleve nem érné meg jobban fűtermesztésbe fektetni a pénzét, mint mondjuk bortermelésbe vagy kenyérsütésbe. Ellenben ha betiltanánk az alkoholt vagy a kenyeret, akkor mérget vehetünk rá, hogy hirtelen elszaporodna az illegális szeszfőzdék és földalatti pékségek száma, ahonnan ki tudja, milyen szennyező anyagokkal felütött kannás borok és cipók áramolnának a feketepiacra. Ha betiltunk egy olyan dolgot, amire egyébként nagy kereslet mutatkozik, akkor az valóságos mágnesként vonzza mindazokat a bűnözőket, akik adófizetés nélkül szeretnének gyors extraprofitra szert tenni. Vajon van olyan ember az országban, aki komolyan gondolja, hogy a Farkas-féle ültetvény felszámolásával sikerült visszaszorítani a fűszívást az országban? Mindig lesz olyan, aki a lebukott termesztők helyébe álljon. Az egyedüli megoldás az lenne, ha a fű iránti keresletet legális csatornákon keresztül elégítenék ki állami engedéllyel rendelkező termesztők, akik adót fizetnének, és fogyasztóvédelmi előírásoknak tennének eleget. Az így megtermelt füvet speciális boltokban, limitált mennyiségben adhatnák el a felnőtt polgárok számára. A legális szabályozás sokkal több lehetőséget teremt arra, hogy az állam közegészségügyi szempontokat érvényesítsen, mint a totális tiltás. Hollandiában például a coffee shopokban megvásárolható a fű, a termék brandingje és reklámozása ugyanakkor tilos - és kevesebb fiatal próbálja ki a marihuánát, mint a szigorú Franciaországban. Sokat tanulhatunk a dohányzás szabályozásából is. Kaliforniában a dohányzást úgy sikerült 60 százalékkal visszaszorítani, hogy akár egyetlen embert börtönbe zártak volna, a dohánytermékeket sem tiltották be - csak éppen a gátlástalan marketingnek vetettek véget, és korlátozták a fogyasztás helyszíneit. Ugyanez az állam jelenleg azt tervezi, hogy a marihuánát is hasonló legális eszközökkel szabályozza: a börtönök ugyanis zsúfolásig teltek az ottani Farkas Péterekkel, a droghelyzet azonban nem javult, csak romlott. Magyarországon viszont annak is örülhetünk, ha az Európa egyik legszigorúbb drogjogi szabályozását "ultraliberálisnak" minősítő ellenzéki párt a választások után nem szigorít tovább.

 

A szerző a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."