Sárosi Péter

Fűbenjáró bűn

A Farkas Péter-sztori és a törvény

  • Sárosi Péter
  • 2010. január 7.

Publicisztika

A bíróság példátlanul szigorú ítéletet hozott Farkas Péter olimpiai bajnok ügyében: jogerősen 7 év szabadságvesztés büntetésre ítélte jelentős mennyiségű marihuána megtermesztéséhez szükséges anyagi eszközök szolgáltatásáért. A büntetést fegyházban kell letöltenie.

Marihuána termesztése miatt magyar bíróság még nem szabott ki ilyen szigorú büntetést. A Farkas Pétert védő Pelle Andrea ügyvéd szerint (aki ezt az ügyet nem a TASZ megbízásából vállalta el) még a nagy mennyiségben heroint az országba csempésző albán dílerek sem kapnak ennyit. Nem beszélve az egyéb bűncselekmények elkövetőiről: tavaly az a hajléktalan férfi kapott 7 év fegyházbüntetést, aki hígítóval leöntötte és megégette a társát a Népligetben. Hét év letöltendőt kapott az a kisvárdai férfi is, aki a kórházban (súlyosbító körülmény!) egy kezelésre érkező nőt brutálisan megvert, kirabolt és lelökött a lépcsőn - az áldozat szerencsére "megúszta" csigolyatöréssel. Egy veszprémi férfi szintén 7 év börtönt kapott azért, mert meg akarta ölni a saját anyját. A magyar Btk. lehetővé teszi, hogy a jelentős mennyiségben cannabist termesztőkre vagy abban segédkezőkre akár 10 évig terjedő börtönbüntetést szabjanak ki. De vajon valóban arányos ugyanúgy büntetni valakit fűtermesztésért, mint azért, ha meg akarja ölni a saját anyját?

*

Azok, akik a cannabist különösen veszélyes drognak tartják, valószínűleg igennel válaszolnak erre a kérdésre. Szerintük Farkas Péter füve fiatal életek sokaságát tehette volna tönkre, és ez indokolja a törvény szigorát. Az ő érveik súlyát igencsak csökkenti, hogy többségük teljesen másként vélekedik az olyan, széles körben fogyasztott legális drogokról, mint az alkohol vagy a dohány. Egy kocsmárost vagy egy dohánytrafikost senki sem akar börtönbe zárni, még akkor sem, ha nyílt titok, hogy kiszolgál 18 éven aluliakat is. Pedig szinte közhelyszámba megy, hogy az alkoholfogyasztás és a dohányzás a vezető halálokok közé tartozik. A marihuána fogyasztása ellenben az amúgy egészséges emberek esetében sem rövid, sem hosszú távon nem vezet halálhoz. Bár a fűszívás a dohányzáshoz hasonlóan hörghurutot okozhat, a tüdőrák és a fűszívás között az eddigi legnagyobb, többezres mintán elvégzett kaliforniai vizsgálat nem talált ok-okozati kapcsolatot. Sőt, egy szintén amerikai vizsgálat kutatói azt is megállapították, hogy a marihuánát mértékkel használóknál kisebb a daganatok kialakulásának kockázata a fejben és a nyakban. A fűtől is függővé lehet válni, de a függőségi potenciálja nem nagyobb, mint az áruházak polcain árult kávénak - már ami a fizikai tünetek intenzitását illeti. Az újabb kutatások szerint előfordulhat ugyanakkor, hogy a fűszívás egyes erre genetikailag hajlamos fiataloknál felszínre hozhatja mentális betegségek tüneteit. Egy szintén nemrég publikált brit vizsgálat szerint azonban ezek elszigetelt esetek lehetnek: a 90-es években a szkizofréniás megbetegedések száma nem nőtt számottevően, miközben a cannabisfogyasztás a tinédzserek körében drámai növekedésnek indult. Míg az alkoholfogyasztás az erőszakos bűncselekmények és a közlekedési balesetek fő okai közé tartozik, a fűszívásról ugyanez nem mondható el. Bárhonnan is nézzük: a dohányzás és az alkoholfogyasztás nagyságrendekkel nagyobb közegészségügyi és társadalmi veszélyességgel bír, mint a fűszívás.

Ennek tükrében képmutató az a jogalkotás, ami a cannabist termesztőket gyilkosokkal megegyező szigorral sújtja, míg az alkohol- és dohányfogyasztás terjedését támogatja. A képviselők külön törvényt alkottak csak azért, hogy megfosszák Farkas Péter édesanyját az olimpiai bajnoknak biztosított járadékától. Ugyanezen képviselők nagy egyetértésben hozták létre a Pálinka Nemzeti Tanácsot, amelynek célja, hogy a több százezer alkoholista országában népszerűsítse a pálinkát - amelynek fogyasztása a hírek szerint az utóbbi időszakban megháromszorozódott. Az állam szentesítésével a Kossuth-téren a pálinka napján ingyenpálinkát osztogatnak a járókelőknek - miközben a füvet termesztőket ugyanez az állam börtönbe zárja. Az Országgyűlés elutasítja a drogfogyasztás dekriminalizációját, de ugyanígy elutasította a dohányzást a zárt közterületekről kiszorító törvényjavaslat napirendre vételét, amit a WHO támogatásával számos EU-tagállam már bevezetett. Mikor a média szembesítette az országot azzal, hogy a képviselők semmibe veszik a szabályokat, és ott dohányoznak az épületben, ahol csak nem szégyellnek, a parlament korábbi elnöke nem a renitenseket rendszabályozta meg, hanem a kamerákat tiltotta ki az Országgyűlés folyosóiról. Sőt az Országgyűlés jelenlegi (dohányos) elnöke azt nyilatkozta a sajtónak, hogy szerinte egyenesen jót tesz a körülötte ülőknek, ha a jelenlétükben füstöl! Vannak, akik egyenlőbbek az egyenlőknél is, és amit nem látunk, az nincs - ez a magyar utas drogpolitika.

*

Lehetnek persze olyanok is, akik szerint a marihuána nem különösen veszélyes drog - mégis úgy érzik, a Farkas fivérek megérdemlik a büntetést, mivel illegális úton adómentes jövedelemre akartak szert tenni. Ezzel a feketepiacot erősítik, és senki nem ellenőrzi, hogy az áru nem fiatalkorúak zsebében landol-e. Kockázatot vállaltak, veszítettek, ilyen az élet. Egyetértek azzal, hogy az illegális drogtermesztés káros a társadalomra, és az illegálisan termesztőket meg kell büntetni. Az érem másik oldala viszont az, hogy ha az állam biztosítaná a cannabis termesztésének és forgalmazásának legális szabályozását, akkor a Farkas-féle "vállalkozóknak" eleve nem érné meg jobban fűtermesztésbe fektetni a pénzét, mint mondjuk bortermelésbe vagy kenyérsütésbe. Ellenben ha betiltanánk az alkoholt vagy a kenyeret, akkor mérget vehetünk rá, hogy hirtelen elszaporodna az illegális szeszfőzdék és földalatti pékségek száma, ahonnan ki tudja, milyen szennyező anyagokkal felütött kannás borok és cipók áramolnának a feketepiacra. Ha betiltunk egy olyan dolgot, amire egyébként nagy kereslet mutatkozik, akkor az valóságos mágnesként vonzza mindazokat a bűnözőket, akik adófizetés nélkül szeretnének gyors extraprofitra szert tenni. Vajon van olyan ember az országban, aki komolyan gondolja, hogy a Farkas-féle ültetvény felszámolásával sikerült visszaszorítani a fűszívást az országban? Mindig lesz olyan, aki a lebukott termesztők helyébe álljon. Az egyedüli megoldás az lenne, ha a fű iránti keresletet legális csatornákon keresztül elégítenék ki állami engedéllyel rendelkező termesztők, akik adót fizetnének, és fogyasztóvédelmi előírásoknak tennének eleget. Az így megtermelt füvet speciális boltokban, limitált mennyiségben adhatnák el a felnőtt polgárok számára. A legális szabályozás sokkal több lehetőséget teremt arra, hogy az állam közegészségügyi szempontokat érvényesítsen, mint a totális tiltás. Hollandiában például a coffee shopokban megvásárolható a fű, a termék brandingje és reklámozása ugyanakkor tilos - és kevesebb fiatal próbálja ki a marihuánát, mint a szigorú Franciaországban. Sokat tanulhatunk a dohányzás szabályozásából is. Kaliforniában a dohányzást úgy sikerült 60 százalékkal visszaszorítani, hogy akár egyetlen embert börtönbe zártak volna, a dohánytermékeket sem tiltották be - csak éppen a gátlástalan marketingnek vetettek véget, és korlátozták a fogyasztás helyszíneit. Ugyanez az állam jelenleg azt tervezi, hogy a marihuánát is hasonló legális eszközökkel szabályozza: a börtönök ugyanis zsúfolásig teltek az ottani Farkas Péterekkel, a droghelyzet azonban nem javult, csak romlott. Magyarországon viszont annak is örülhetünk, ha az Európa egyik legszigorúbb drogjogi szabályozását "ultraliberálisnak" minősítő ellenzéki párt a választások után nem szigorít tovább.

 

A szerző a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa.

Neked ajánljuk