Az ellenzéki előválasztásra készülő Márki-Zay először egy július végi Facebook-bejegyzésben vont párhuzamot a Szájer-ügy és Orbán Gáspár helyzete között: „Orbán a lebukása után a 30 éve ismert barátját is megtagadta, kitagadná-e saját fiát is, ha kiderül Gáspárról, hogy meleg?” – tette fel a kérdést a kormány homofób népszavazási kezdeményezésére reagálva. Később egy videóján az alábbi felirat jelent meg: „Kit zavar az apján kívül, ha Orbán Gáspár meleg?”, és ebben a videóban azt állította Orbánról, hogy „adott esetben lehet, hogy az egyik gyermeke homoszexuális”. A ZSHOW augusztus 10-i műsorában azután így fogalmazott: „Ha az én gyerekem lenne meleg, megtagadnám-e, mint Orbán Viktor? Nem tudnám megtagadni.” Majd a műsorvezető visszakérdezésére megerősítette: „Én úgy látom, hogy [Orbán] megtagadja.”
Bevallom, azok közé tartozom, akikben zsigeri ellenérzéseket keltettek Márki-Zay nehezen félreérthető célozgatásai. Ebben a cikkben megpróbálom megmagyarázni, miért.
*
Az outing, azaz ismert emberek szexuális irányultságának (beleegyezésük nélküli) kiteregetése a nyilvánosság előtt az LMBTQ-közösségen belül is ellentmondásos megítélésű gyakorlat, még csak megközelítőleg konszenzusos szabályrendszere sincs. Az egyik oldalról azt kell mérlegelni, hogy az outing a megcélzott egyén számára elkerülhetetlenül sérelmet, rosszabb esetben traumát okoz. A coming out mélységesen személyes döntés, és számtalan oka lehet annak, ha valaki úgy dönt, nem él vele. Ha egy embertől elveszik ennek a döntésnek a lehetőségét, azzal mindenképpen sérül a magánszférája; hogy ezt mekkora kellemetlenségként éli meg, az attól is függ, vállalta-e már homoszexualitását a szűkebb környezete előtt, egyáltalán van-e meleg vagy leszbikus identitása, vagy esetleg saját magában sem tisztázta még teljesen szexuális késztetéseit. Azt is figyelembe kell venni, hogy az outing eredeti szándékától függetlenül óhatatlanul kiteszi valamilyen mértékű homofób gyűlölködésnek a leleplezett személyt. Az érdeksérelem akkor is bekövetkezhet, ha a leleplezés téves előfeltevésen alapul, és az illető valójában nem homoszexuális. Ebben az esetben szégyenként élheti meg, hogy a társadalom egy része homoszexuálisnak gondolja, de még ha a maga részéről abszolút elfogadóan áll a kérdéshez, egy heteronormatív társadalomban akkor is magyarázkodásra kényszerülhet, és meg kell birkóznia a felé áradó gyűlölettel.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
