Az amerikai kivonulás és Afganisztán összeomlása

A vereség ára

Külpol

Dollármilliárdokkal támogatták, mégis kártyavárszerűen omlott össze az afgán hadsereg a tálibok augusztusi offenzívája hatására. A végkifejlet talán elkerülhetetlen volt, a felelősségen pedig több egymást követő washingtoni kormányzat osztozik – a visszavonulás módja azonban számos kérdést felvet.

„Biztonságos és rendezett visszavonulásról” beszélt Joe Biden, amikor júliusban egy­értelművé tette: tartja magát korábbi bejelentéséhez, és augusztus végéig kivonja Afganisztánból a visszamaradt amerikai csapatokat. „Ez nem Saigon” – mondta kevéssé meggyőzően még vasárnap reggel is Antony Blinken külügyminiszter, miközben a tévécsatornák a nagykövetségi dolgozókat evakuáló helikopterek képei mellé a fél évszázaddal korábbi dél-vietnami felvételeket vágták be. Ám csupán órákkal Blinken nyilatkozatát követően a valóságot már nem lehetett tovább tagadni: Asraf Gháni afgán elnök elhagyta az országot, kormánya pedig összeomlott – ami senkit sem érhetett váratlanul, miután a tálibok a megelőző héten minden ellenállás nélkül száguldhattak keresztül a tartományi központokon.

Az amerikai visszavonulás tehát semmiképpen sem tekinthető „biztonságosnak” vagy „rendezettnek” – a kabuli repülőtérről érkező hétfői képek még sokáig fogják kísérteni az Egyesült Államok külpolitikájának irányítóit. (A felszálló katonai repülőgép hajtóművébe kapaszkodó, onnan a mélybe zuhanó afgánokról készült sokkoló felvételek a 2001. szeptember 11-én a lángoló ikertornyokból halálba ugrók fotóit idézhették fel, és együtt tragikus keretbe foglalják az elmúlt húsz év történéseit.) A drámai események hatására voltak, akik az Egyesült Államok teljes hidegháború utáni globális stratégiájára vagy éppen napjaink esetleges amerikai hanyatlására vonatkozóan vontak le messzemenő – és a megfelelő narratívákba illeszkedő – következtetéseket. Jelen pillanatban azonban a legfontosabb kérdés az, hogy mi lesz a sorsuk azoknak a tíz-, vagy családtagokkal együtt akár százezreknek, akikre az amerikaiak támaszkodhattak korábban az országban, és akik most joggal tartanak a tálibok megtorlásától. Tolmácsok, fordítók, sofőrök, egyéb nagykövetségi és katonai dolgozók tartoznak közéjük – az emberi jogi és különösen a nők jogaival foglalkozó aktivistákról nem is beszélve, akik sokszor arcukat adták a veszélyes politikai kampányokhoz. Eddig mint­egy kétezren távoztak Amerikába az ún. különleges bevándorlóvízummal, de legalább ennyien Afganisztánban ragadhattak, tízezrek vízumelbírálása pedig folyamatban van. Ráadásul ezt a vízumkategóriát csak azok kaphatják meg, akik az amerikai hadsereg vagy nagykövetség szolgálatában álltak, a különböző civil szervezetek alkalmazottai nem – igaz, hétfő délutáni beszédében Biden utalt arra, hogy a kimenekítendők körét ki kell szélesíteni.

AFGHANISTAN-CONFLICT

 
A rémület
Fotó: Europress Fotóügynökség

Az evakuációt nehezíti, hogy sem a főváros, sem a reptérre vezető út nem biztonságos. Ugyan a tálibok hivatalos megnyilatkozásaikban azt jelezték, hogy nem akadályozzák meg senki távozását, de a nem hivatalos források arról számolnak be, hogy a militánsok házról házra járva keresnek bizonyos listákon szereplő embereket. Sötét jövőt jelez az is előre, hogy már az elmúlt 18 hónapban több újság­író, kutató és aktivista vált merénylet áldozatává – ezekért általában a tálibok nem vállaltak felelősséget. Nem véletlenül aggasztja az evakuációban érintett emberi jogi csoportokat a Biden-kormányzat felkészületlensége: láthatóan nem voltak konkrét menekítőtervek, és még az amerikai nagykövetség kiürítésének időzítése is váratlanul érte őket. Jeff Stein veterán nemzetbiztonsági riporter beszámolója szerint ráadásul a washingtoni külügyminisztérium rendkívüli vízumokat elbíráló e-mail-fiókja vasárnap nem bírta a terhelést és összeomlott, tovább nehezítve a fenyegetettek biztonságos kijutását. Innen nézve erősen aggályos, hogy miközben Biden a kivonulás tényére vonatkozó döntésért messzemenőleg vállalta a felelősséget, a megvalósítás ügyében már másokra mutogatott: az afgán kormányra (amely nem akarta, hogy egy túl gyors mentőakció aláássa a bizalmat a központi hatalom stabilitásában), és magukra az érintettekre (akik közül sokan állítólag kivártak a meneküléssel, bár ennek ellentmond a feldolgozatlan vízumkérelmek mennyisége).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”