Szutykos, őszi este Budapesten. Az utcasarkon magányos alak ácsorog. Ballonkabát, napszemüveg, körülötte csikkek. Percenként megnézi világító kvarcóráját, idegesen tekinget jobbra-balra, vár valakit. Mi lesz már?

n Szutykos, őszi este Budapesten. Az utcasarkon magányos alak ácsorog. Ballonkabát, napszemüveg, körülötte csikkek. Percenként megnézi világító kvarcóráját, idegesen tekinget jobbra-balra, vár valakit. Mi lesz már?

Lekapcsolt fényszórókkal zárt furgon kanyarodik elé. "Na végre!" - sziszegi maga elé a várakozó. A furgonból szakembernek látszó személy száll ki, a kocsiajtót épp csak behajtja, a sofőr a helyén marad, járó motorral várakozik. A szakemberszerű is körbepillant, mielőtt az emberéhez lép.

"A jelszót!" - mondja a ballonkabátos. "Mehr Licht!" - veti oda a szakférfi. "Fiat Lux, maga barom" - méltatlankodik tompán a várakozó. "Bocs, germanisztikán végeztem - tárja szét karját a másik. - De ne lopjuk tovább a napot."

Mindketten érzik, hogy ennek a mondatnak nagy jelentősége van. A közeli kapualjhoz lépnek, a kulcs csendesen fordul a délután megolajozott zárban. Liftet nem használhatnak, halálos csapda lehet, a lépcsőházi villany fölgyújtása kizárt dolog. Kicsit lihegve állnak meg a harmadikon az egyik ajtó előtt.

A ballonos becsenget. Fürdőköpenyes, zilált alak nyit ajtót, szemüvegét igazgatja.

"Te vagy az Józsi, mi járatban, kerüljetek beljebb!"

"Bocs, szomszéd, de lenne itt egy kis meló" - mondja a kalapos, a szakember már benn is van az előszobában, az ördög sem tudja, mikor varázsolta elő a fényképezőgépet, célra tart, vaku villan. Egy pillanatra élesen kirajzolódik a villanyórából kiálló fogkefe.

Biztos így képzelik.

Magyarországon az utóbbi hetekben hihetetlen óriásplakátok és nagyméretű, színes újsághirdetések jelentek meg, decens képi világgal és a következő szöveggel:

"Hiába spórol, ha más helyett is Ön fizet. Az áramtolvajok évente több milliárd forint kárt okoznak, amelyet a tisztességes fogyasztók közvetlenül, például a magasabb közös költségben, közvetve a villamos energia növekvő árában fizetnek meg. A felderítés leghatásosabb eszköze a fogyasztásmérők rendszeres ellenőrzése. Kérjük, segítse munkatársaink tevékenységét saját érdekében is! Az áramlopás közös gondunk!"

Ennyi. Meg egy telefonszám, ahol éjjel-nappal lehet bejelentést tenni.

Jelentsd fel apád, anyád, barátaid - lehet névtelenül is -, szaglássz felebarátaid után, mert ha nem, fizetni fogsz! Sőt örülhetsz, ha nem mi jelentünk föl bűnpártolásért.

Úristen az égben, mi ez? Visszatért az ÁVH, csak most ELMÜ a neve? Mi közük az ELMÜ ügyfeleinek (mindnyájunknak) ahhoz, hogy az ELMÜ rosszul működik, és nem tudja megakadályozni az áramlopást? És mi az, hogy egy monopólium a saját rossz működésének a költségeit ráhárítja a vásárlóira - és még dicsekszik is vele? Mennyi az ELMÜ menedzsmentjének a fizetése? És a jutalma?

Minden diktatúrával, diktatórikus fellépéssel szemben a leghatékonyabb eszköz a polgári engedetlenség. Hogy nézhetne ki az ilyesmi az ELMÜ-vel szemben? Mit szólnának e betegesen romlott hirdetés kiagyalói, elfogadói, engedélyezői, ha művük hatására tömegek tagadnák meg a díjfizetést? Statáriumot vezetnének be?