Harrach, a mumus

  • 2001. november 15.

Publicisztika

Magyarországon a törvény, bár lehetővé teszi a nyílt örökbefogadást, azaz az örökbefogadásnak azt a változatát, amely a vér szerinti és az örökbe fogadó szülő megállapodásán alapul, azt megtiltja, hogy az örökbefogadó pénzt fizessen a vér szerinti szülőnek. Ma Magyarországon - hivatalosan - nem lehet gyereket vásárolni: aminek következtében a gyerekvásárlás kizárólag nem hivatalos, vagyis illegális úton történik. Ebből viszont az következik, hogy az állam szerveinek semmiféle kontrolljuk nincs az újszülöttek adásvétele fölött - hiszen alapesetben mind az eladónak, mind a vásárlónak elemi érdeke az, hogy a tranzakció részleteire ne derüljön fény. Az állam ennélfogva az illegálisan, az esetek többségében nyilván csak szóban megkötött szerződések betartása fölött nem tud őrködni, és könnyen becsaphatóvá, illetve korrumpálhatóvá válnak azok a szervei is, amelyek arról lennének hivatva gondoskodni, hogy az örökbe fogadott gyermekek megfelelő körülmények közé kerüljenek. A törvény tehát, amely az örökbe fogadott gyermekek védelmére hivatkozik, és őket akarja megóvni az "emberkereskedőktől" meg a "szervcsempészektől" (ebben a diszkurzív niche-ben ez a két figura körülbelül ugyanazzal a funkcióval bír, és annyira valós is, mint egy másikban a kaftános, hosszú pajeszos terményfelvásárló), épp az örökbe fogadott gyerekek érdekeit sértheti. Valamint: kiszámíthatatlanná és veszélyessé teszi az eladó és a vevő, e két valóban létező, hús-vér figura viszonyát.

n Magyarországon a törvény, bár lehetővé teszi a nyílt örökbefogadást, azaz az örökbefogadásnak azt a változatát, amely a vér szerinti és az örökbe fogadó szülő megállapodásán alapul, azt megtiltja, hogy az örökbefogadó pénzt fizessen a vér szerinti szülőnek. Ma Magyarországon - hivatalosan - nem lehet gyereket vásárolni: aminek következtében a gyerekvásárlás kizárólag nem hivatalos, vagyis illegális úton történik. Ebből viszont az következik, hogy az állam szerveinek semmiféle kontrolljuk nincs az újszülöttek adásvétele fölött - hiszen alapesetben mind az eladónak, mind a vásárlónak elemi érdeke az, hogy a tranzakció részleteire ne derüljön fény. Az állam ennélfogva az illegálisan, az esetek többségében nyilván csak szóban megkötött szerződések betartása fölött nem tud őrködni, és könnyen becsaphatóvá, illetve korrumpálhatóvá válnak azok a szervei is, amelyek arról lennének hivatva gondoskodni, hogy az örökbe fogadott gyermekek megfelelő körülmények közé kerüljenek. A törvény tehát, amely az örökbe fogadott gyermekek védelmére hivatkozik, és őket akarja megóvni az "emberkereskedőktől" meg a "szervcsempészektől" (ebben a diszkurzív niche-ben ez a két figura körülbelül ugyanazzal a funkcióval bír, és annyira valós is, mint egy másikban a kaftános, hosszú pajeszos terményfelvásárló), épp az örökbe fogadott gyerekek érdekeit sértheti. Valamint: kiszámíthatatlanná és veszélyessé teszi az eladó és a vevő, e két valóban létező, hús-vér figura viszonyát.

A törvény rossz.

A lapunk beltestében tárgyalt Terry Black-történet fordulatai, melyek a társadalom perifériájának sötét bugyraiból immár a nagypolitikáig habzanak fel, részben ennek tudhatók be. Az anya egy tévéműsorból értesül Rácz vásárlási szándékáról, és mint valami hirdetésre, úgy jelentkezik eladóként; a háttérben a munkanélküliség, a nyomor és a legszörnyűbb kiszolgáltatottság kontúrjai sejlenek fel egyrészt, másrészt a vélelem, hogy a nő nem az első gyerekét akarná pénzzé tenni. A vevő, aki, ha mégoly látványosan is, de szintén a társadalmi margón él, belemegy az üzletbe, miközben az első pillanattól fogva tudja, hogy nem fog fizetni. Hogy biztosra menjen, az áru leszállítása után még fel is nyomja az eladót a rendőrségen. A rendőrség, majd a Rácz által felkeresett minisztériumi tisztviselők persze nem csinálnak semmit: egy zavaros nemű látványbuzi és egy félig-meddig hajléktalan proli elszámolási vitája, úgy látszik, nem lépi túl az ingerküszöbüket. Kevéssé fogékonyak Dosztojevszkijre; gyermekkereskedelem pedig, ugyebár, nincs Magyarországon. Hisz a törvény tiltja. Intézzék el egymás közt.

Pedig ha valami e történetből, hát ez, a rossz törvény és annak következményei kellene hogy a szociális és családügyi minisztert foglalkoztassák. De Harrach Pétert csak azután kezdte érdekelni Danika, hogy kiderült: egy közismert transzvesztita fogadott örökbe gyereket Magyarországon. Valami buzeránsféle. Csak ezután kezdett el serénykedni az ügyészség; és ezután igyekszik a gyámhivatal megsemmisíteni saját, Ráczot az örökbefogadásra alkalmasnak nyilvánító határozatát. Márpedig az a határozat jogszerűen született: Rácztól egy jogállamban ezért nem lehetne elvenni Danikát. És ettől a ponttól kezdve mindegy, hogy mit gondol a miniszter, hogy vajon a gyermekért érzett őszinte és mély aggodalom vezérli-e, vagy pusztán arra számít, hogy a homofóbia tisztes hasznot hajthat fél év múlva a választásokon: itt neki nincs lap osztva.

Megeshet persze, hogy kiderül: egy egyedülálló, homoszexuális férfi nem fogadhat örökbe gyereket Magyarországon, hogy a politikai nyomásnak nem fog tudni ellenállni a törvény szövedéke. Ne adjunk gyereket buziknak. De mi legyen azokkal a buzikkal, akik csak később buzultak be, és előtte még legyártottak néhány gyereket? És mi legyen a kurvák gyerekeivel? Vegyük el tőlük?

És még kitől?

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.