Hé, hatvannyolc!

  • 1999. december 2.

Publicisztika

Jogi szempontból nincs semmi meglepő abban, hogy a török Semmítőszék helybenhagyta Abdullah Öcalan halálos ítéletét. Nem merült fel ugyanis semmítési ok. A szeparatizmussal, terrorizmussal és harmincezerszeres gyilkossággal vádolt gerillavezér, akinek ideológiájában jól megfért egymással a hatvanas évek szélsőbalossága, a nacionalizmus és az iszlám, azt az ítéletet kapta, amit az érvényes török jog szerint megérdemelt. Szabadsághősnek vagy politikai bosszú áldozatának épp úgy nem tarthatjuk, mint ahogy a hozzá képest kispályás Carlost sem. Az analógia nem légből kapott, Apo a hatvanas évek újbalos forradalmár-generációjának utolsó nagy túlélője, s az egyetlen, akinek - Fidelt és csapatát nem számítva - kis híján bejött a dolog. ´ az utolsó hatvannyolcas mácsó, és innen nyugati nimbusza is. A dolgok könyörtelen logikája viszont éppen abba az irányba mutat, hogy a hozzá hasonlók - ha nem a harcmezőn végzik -, akkor börtöncellák mélyén, vagy éppen a vérpadon találják meg az utat a halhatatlanságba.

Jogi szempontból nincs semmi meglepő abban, hogy a török Semmítőszék helybenhagyta Abdullah Öcalan halálos ítéletét. Nem merült fel ugyanis semmítési ok. A szeparatizmussal, terrorizmussal és harmincezerszeres gyilkossággal vádolt gerillavezér, akinek ideológiájában jól megfért egymással a hatvanas évek szélsőbalossága, a nacionalizmus és az iszlám, azt az ítéletet kapta, amit az érvényes török jog szerint megérdemelt. Szabadsághősnek vagy politikai bosszú áldozatának épp úgy nem tarthatjuk, mint ahogy a hozzá képest kispályás Carlost sem. Az analógia nem légből kapott, Apo a hatvanas évek újbalos forradalmár-generációjának utolsó nagy túlélője, s az egyetlen, akinek - Fidelt és csapatát nem számítva - kis híján bejött a dolog. ´ az utolsó hatvannyolcas mácsó, és innen nyugati nimbusza is. A dolgok könyörtelen logikája viszont éppen abba az irányba mutat, hogy a hozzá hasonlók - ha nem a harcmezőn végzik -, akkor börtöncellák mélyén, vagy éppen a vérpadon találják meg az utat a halhatatlanságba.

Azt mindenesetre bajosan állíthatnánk, hogy esetleges kivégzése népfelkeléshez vezetne Törökország délkeleti részén. Nem parancsol ő már senkinek és semminek arrafelé. Azt, hogy valóban ki fogják-e végezni, nagy valószínűséggel alvezérei, az előtte néhány héttel halálra ítélt Sakik-fivérek sorsából olvashatjuk majd ki. Törökország formálisan nem tűr és nem is tűrhet nyugati beavatkozást az ügyben. A török közvélemény a végsőkig elszánt, elvégre a törököket sújtotta a hosszú polgárháború minden kínja: alig van olyan török család, akit, ha csekély mértékben is, de ne érintett volna meg a délkeleti vihar szele.

Öcalannak most egy esélye van. Törökországban nincs se bitó, se hóhér: márpedig ezek hiányában nehézségekbe ütközik a kivégzés végrehajtása. Süleyman Demirel köztársasági elnök pedig már bejelentette: nem tesz lépéseket a kivégzés foganatosítása érdekében. Nem annyira az EU-tagjelöltség mézesmadzagja hatotta meg, Anatóliában már régen túl vannak az efféléken, jelenleg már az is EU-pártinak számít arrafelé, aki nem tiszta szívéből veti meg a perfid uniót, csak félzsigerből utálja őket. De Demirel az EBESZ-csúcs zárásaként megdöbbentő gesztust tett. A Törökországban négy évtizede betiltott kommunista költő, Nazim Hikmet versét idézte arról, hogy a történelem mindig megismétli önmagát azoknak, akik nem képesek tanulni belőle. Demirel ki akar lépni a török belpolitika hatvanas évek óta forgó mókuskerekéből. Az EBESZ-csúcs sikere után az európai politika doyenjeként pedig nem hagyja ki azt a ziccert, hogy végre ő és Törökország alázhassa vérig az EU-t, amelyik még úgy sem volt hajlandó kiadni Ankarának Öcalant, hogy előzetes garanciákat kapott volna arra nézve: nem ítélik halálra a gerillavezért.

És különben is: akasztott ember már nem tud hálás lenni.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.