A súgó: lyuk

  • 1999. december 2.

Publicisztika

Persze: fekete. A mi fekete bárányunk, a mi fekete kutyánk kölyke. A tékozló fiú. És innen már generációs probléma az, ami első blikkre médiavircsaftnak tűnik.

Persze: fekete. A mi fekete bárányunk, a mi fekete kutyánk kölyke. A tékozló fiú. És innen már generációs probléma az, ami első blikkre médiavircsaftnak tűnik.

Édesanyám, lelkem, ne sirasson engem, de bevallom országnak-világnak: én bizony úgy fújtam be őt s másokat, mint dorogi szél a korpát.

Ha már generációs ügyként kell e mai, jócskán megkésett vitára vetni tekintetünk, hát nekünk is vannak emlékeink. Az általánosban a hetesen kívül jelentett még: a köpeny-, a virág-, a tisztaság- és a hazamenés-felelős is. Ki nem öltött köpönyeget, ki nem locsolt, kinek koszos a körme, ki rosszalkodott hazafelé a téren át. Ám van itt egy jelentős különbség. Ezek a jelentések az általános iskola 6.b osztálya előtt hangzottak el, úgyszólván a nyilvánosság előtt.

"Áruló nem leszek, ilyet soha nem teszek" - szólt a dal, melynek szövegét alig serdült korunkban is a föld legsúlyosabb ostobaságának éreztük. Oszt´ mire mentünk vele.

Bottal ütjük mocskainkat.

Kedvencünk a VIP-listán, a másik meg besúgott, úgy is mint áldozat.

Ha csak az nem, a szerencsétlen (más kontextusban: mosdatható szerecsen).

Na, erre tessék hördülni legott!

Akkor tessék: felemelnénk szavunk. Apánk, anyánk nevében. Meg azért is, mert valahogy úgy alakult, hogy tíz éve napra nap hordunk el mocskokat, és mocskosul nyomaszt, hogy mindet feltétlenül a magunkénak kell érezni. Holott a saját vajunk önfejünkön se túl könnyű.

Tessenek hát sarunkat hétről hétre médiásítani. Hálásak lennénk, ha valaki még szóba hozná: a legtöbb, Európára, a fél világra lebontott besúgó velünk kélt mindig is, úgy náci mint komcsi szinten.

Ha apánkkal, anyánkkal, akkor is ránk szárad a cucc. Tíz éve, mikor ők a nyugdíjkorhatár peremén vicsorogtak ránk, úgymond szülőit, akkor köllött volna, nekünk pokolra vágni a föld összes vamzerét! A Vasmű felé integető Brezsnyevért! Az örökkévalóságért.

Az örökkévalóság ugyanis csak első olvasatban klerikális kamu. Magunk is túl vagyunk mindenen. Ölelkezzetek, magyarok. Besúgók és besúgottak.

A szégyen oszthatatlan.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.