Ez nyilván így van, ámbár azért akad némi különbség. Például a hazai hitelintézeti szabályozás nem egy fiókból kihullott, sebtében összetákolt salátatörvényben bújt meg, hanem egy részletes és alaposan kidolgozott, konszenzuson alapuló jogszabály. Továbbá Németországban a mindenkori kormány nem szokta fenyegetésként használni a törvényeket, a hatóságok sem a hatalom ostoraként funkcionálnak. Azon az „érven” pedig, hogy a jogszabály-módosítás nem több, mint egy elméleti lehetőség biztosítása, egyszerűen kacagni kell. Hasonlóképpen „elméleti lehetőség” volt a könyvek fóliázására vagy a „szuverenitásvédelemre” vonatkozó törvény is.
A versenytörvény módosítása kábé egy napig volt szakmai egyeztetés alatt – igaz, ennyi idő is elégnek bizonyult ahhoz, hogy lássuk a lényegét. Az Országgyűlés majd szépen megvitatja, megszavazza, legújabb büszkeségünk, a köztársasági elnök pedig alá fogja írni. Ezt követően a GVH-nak „elvi lehetősége” lesz arra, hogy belebarmoljon vállalatok működésébe, és erről ráér utólag beszámolni, amikor már úgyis mindegy, mert addigra be lesz hintve minden sóval, vagy valaki esetleg megvette az egész kócerájt.
A törvény módosítása két jelentős újdonságot tartalmaz. Az egyik az alapvető jelentőségű vállalkozás fogalma, a másik az esetleges piactorzulást kutató ágazati vizsgálatok indítása (meg nyilván a hozzájuk kapcsolódó intézkedések). Elméletben nem lenne ezekkel semmi probléma, hiszen arról van szó, hogy a monopolhelyzetben lévő cégek ne éljenek vissza erőfölényükkel, és ha ezt megteszik, akkor a hatóság szankcionálja azt.
A GVH versenyfelügyeleti eljárásban vizsgálhatja, hogy egy cég alapvető jelentőségű-e. Ez függ a piaci részesedésétől, beágyazottságától, attól, hogy mi történne, ha hirtelen nem tudna működni – mondjuk, ha egy távközlési cég vagy bank holnaptól leállna, az okozhatna gondot, ezért is fontosak az ágazati törvények. Ha az eljárás eredménye szerint alapvető jelentőségű lesz egy vállalkozás, a GVH kötelezettségeket írhat elő a számára. Hasonlóképpen járhat el akkor is, ha az ágazati vizsgálat során kiderül: az adott vállalkozás visszaél erőfölényével, torzítja a versenyt. Mindezeket úgy állapíthatja meg a hivatal, hogy közben nem kell jogsértésre hivatkoznia, jogsértést megállapítania.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
