Egy amerikai nyomdagép.
Azzal kezdeni az ipart az nagy dolog, Büdszentmihályon, 1909-ben?
Schächter Mózes tudná rá a választ.
Amikor kutatni kezdtem, a nyomába eredtem, hogyan haltak meg a családom tagjai, igen hamar egy sokkal szebb részét találtam a halálnak. Az életet.
Országokon, városokon és évszázadokon átívelő valós és képzeletbeli utazások során kis részletekből, nyomokból és emlékekből épült fel egy világ, amelyben másképp látom már magamat és a körülöttem élőket. Megszólítottak valaha élt emberek, rám bízva, hogy meséljem el történetüket, idézzem fel nevüket, munkásságukat, tartsam életben az emlékezetet.
Schächter Mózest is így találtam.
Bár nem őt kerestem, s létezéséről sem tudtam, hiszen nagyapám, Schächter László szülőhelyére indultam.
Tiszavasvári nem a világ közepe.
Egy az észak-alföldi települések közül, mely a nyolcvanas évek közepén nyert városi rangot. Ha valamiről híres, akkor az a Kabay János alapította Alkaloida Vegyészeti Gyár, mely a morfin előállításának szabadalmát jegyzi, és Vasvári Pál, a márciusi ifjak egyike, aki itt született. A helyi polgárokat egy bölcsőde, öt óvoda, négy általános iskola – az egyik zeneiskola – és két középiskola szolgálja. Város a Tisza bal partján, tizenháromezer lakossal. A nevét az ötvenes években kapta, egészen addig Büdszentmihályként szerepelt a térképen, még korábban Szentmihály és Büd, két szomszédos falu volt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
