Van egy baljós képlet a fejemben. Bár fontosnak tartom az egyének felelősségét, nem hiszek abban, hogy a társadalom a döntéshozók nélkül képes olyan problémákra megoldást találni, mint amilyen a klímaváltozás. A világ kormányai viszont a hosszútávú tervek között kezelik ennek – és más környezeti károk – megfékezésének a kérdését, aminek kiváltó oka nagyon egyszerű: addig feszítik a húrt, ameddig csak lehet, hiszen a környezetvédelem a gazdasági fejlődés gátja.
Amennyiben a társadalmi felháborodás nem fokozódik annyira, hogy politikai tőkét lehet belőle kovácsolni, akkor csak az fog a szabályozói hozzáálláson változtatni, ha bekövetkeznek a katasztrófák: az éhezés, a járványok, a felperzselt erdők és a víz alá bukó városok látványa átalakíthatják a hétköznapjainkat, viszont arra nincs garancia, hogy nem az elitet kiszolgáló, a népet pedig kizsákmányoló rendszerek alakulnak majd ki.
De miért is írom ezt? Korábban már próbáltam szemléltetni Németh Szilárd példáján keresztül, hogy az Orbán-kormányban a valamilyen politikai feladatot ellátó, de egyébként önálló hatalommal nem rendelkező képviselőket hogyan kenyerezi le a miniszterelnök, milyen „játszóterekkel” jutalmazza meg őket.
Áder János – ha a politikai tevékenységét nem nézzük – egyébként a legtöbb fideszes potentáthoz képest rokonszenvesebb: nem kedveli az alacsony színvonalú közbeszédet, egy Semjén Zsolttal szemben például nem vadászni, hanem horgászni jár. Az ő személyes játszótere a környezetvédelem köré épül fel, éppen ezért a Budapesti Víz Világtalálkozó fővédnöke is, ami független bal- és jobboldaltól sokak számára szimpatikus lehet – a klímaváltozást bagatelizáló publicistákat és „elemzőket” most hagyjuk.
| ||
Ugyanakkor ez nem oldozza fel a felelősség súlya alól: mint Magyarország első számú közjogi méltóságának az lenne a feladata, hogy minden megszavazott törvényt értékeljen, majd adott esetben visszadobjon, ha azt aggályosnak találja. Áder ezt nem teszi meg, válogatás nélkül mindent aláír, ezen a téren Schmitt Pál színtjére süllyedt, így ő maximum csak egy pártkatonáként, legkevésbé sem köztársasági elnökként értelmezhető. Hogy mi ebben az újdonság?
Tulajdonképpen semmi, régóta ezt a tevékenységet űzi, de az tagadhatatlan, hogy pályafutásában egy csavar állt be a közelmúltban. Nem szólalt fel, amikor Kövér László „liberális agymosásnak” nevezte a klímaváltozás tematizálását, és azt sem tartotta problémásnak, hogy a kormány megvétózta az Európai Unió klímatervét, ami mögött egyértelmű külpolitika elköteleződés áll.
Hamarosan beköszön a klímakatasztrófa, de addig is itt van nekünk Kövér László
Nagy bajban lennénk, ha a szén-dioxid kibocsátás növekedése és az Országgyűlés elnökének együgyű nyilatkozatai között lenne összefüggés. Nem olyan jó az, ha valaki egy Magyarországról megfogalmazott baljós gondolatsort azzal zár, hogy „ezért tart itt ez az ország."
Áder Jánosnak van egy környezetvédelmi alapítványa, ami annak ellenére hozott össze tízmilliós veszteséget, hogy a kormány milliárdokkal támogatja. Egyébként kiderítettük, hogy a Kék Bolygó nem tétlenkedik: közvélemény–kutatásokat készítetett, könyvek megjelenését segíti, konferenciát szervez, valamint zöld vállalkozások felfuttatásán tüsténkedik – és ez még a jobbik olvasat, hiszen könnyen elképzelhető, hogy valami olyasmi van a háttérben, aminek semmi köze a környezetvédelemhez. Azonban ez mit sem ér annak tükrében, hogy Áder aláírta a Magyar Tudományos Akadémia szétverésére vonatkozó törvénymódosítást, amivel nem állította meg azt, hogy a kormány politikai tőrt döfjön a hazai tudomány szabadságába.
A képlet, amit a fejemben dédelgetek így szól részletesebben: hiába vannak reményt keltő társadalmi megmozdulások a klímaváltozás megfékezésére, ha a kormányok nem vezetik be mihamarább a megfelelő törvényeket, hiszen rendszerszintű gondokkal küzdünk.
Elképzelhető, hogy a döntéshozók csak akkor fognak érdemben reagálni, amikor kénytelenek lesznek rá, ebben viszont benne van annak a kockázata, hogy visszafordíthatatlan változások állnak be a planétán, és ha még lépéskényszerbe is terelődnek a szabályozók, akkor is fenáll a veszély, hogy a diktatórikus, totalitárius rezsimek gombamódra szaporodnak el világszerte, valamint háborúk törnek ki minden csepp ivóvízért és kiló burgonyáért.
Persze lehet, hogy rosszul látom, túl borulátó vagyok, de a Föld romlását, valamint a történelmi eseményeket tekintve nem lehetek túl bizakodó, ráadásul nekem – 1993-ban születtem – már abszolút terveznem kell ezekkel a lehetőségekkel is, főleg ha családot akarok alapítani.
Nehéz a világ vezető politikusaiban megbízni, hiszen minden abba az irányba halad, hogy a jelenlegi termelés–fogyasztás nem lesz tartható, előbb–utóbb a bolygó kizsákmányolásának következményei rajtunk fognak lecsapódni, ők viszont még mindig csak maszatolnak vagy tagadnak.
Az egyetlen igaz reménységünk a kutatókban, tudósokban, feltalálókban van: abban bízhatunk, hogy korunk Darwinjai, Einsteinjei és Teslái megfogalmazzák a megfelelő törvényeket, elméleteket, kidolgozzák az eljárásokat, megalkotják a találmányokat, amelyekkel felvehetjük a versenyt az idővel – ezzel egyébként a köztársasági elnök a nyilatkozatai alapján tisztában van.
Ez viszont úgy nem működhet, ha a politika nagyítót tesz a fejük fölé annak érdekében, hogy megakadályozza a tevékenységére káros tanulmányok megszületését, illetve rendelkezzen a forrásaik felett. Márpedig Áder János erre adta az áldását, így már nem csak mint Magyarország köztársasági elnökeként, hanem mint a kormány egyetlen környezetvédelmet kiemelt területként kezelő politikusaként is kudarcot vallott, hiába akar zöld startupokat finanszírozni – márha tényleg ez a célja a Kék Bolygóval.
Kapcsolódó:
Van, amiben egyre csak távolodunk Európától. Pedig tényleg az utolsó órában vagyunk!
Amíg Európa-szerte megerősödtek a zöldek, nálunk megbukott az ökopolitika, a kormány pedig megtalálta új ellenségét. Van egy élvezeti cikk, amelynél mételyezőbbet nagyon nehéz találni - nem túlzás összehasonlítani a II. világháború alatt ledobott atombombák pusztító hatásával, hiszen évente sok milliónyi emberéletet követel.
(Borítóképünkön: Áder János köztársasági elnök (b) és Lovász László, az MTA elnöke az átadott Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Agroverzum Tudományos Élményközpontjának bejárásán, Martonvásáron 2019. május 27-én. MTI/Koszticsák Szilárd)
