Hamarosan beköszön a klímakatasztrófa, de addig is itt van nekünk Kövér László

  • B.P.M
  • 2019. május 16.

Narancsblog

Nagy bajban lennénk, ha a szén-dioxid kibocsátás növekedése és az Országgyűlés elnökének együgyű nyilatkozatai között lenne összefüggés.

Nem olyan jó az, ha valaki egy Magyarországról megfogalmazott baljós gondolatsort azzal zár, hogy „ezért tart itt ez az ország.” Az még rosszabb, amikor egy szerencsétlen nyilatkozat után az adott személyről – akár egy politikusról – azt a következtetést vonjuk le, hogy az állítása „mindent elmond róla.” De néha megesik az ilyesmi.

Mindazonáltal Kövér László minapi klímaváltozást is érintő beszéde, ha nem is mindent, de sokat, talán túl sokat is elárul róla, hiába próbálta kimagyarázni magát később.

Ugyanis a fideszes politikusokat két csoportra lehet osztani: vannak a „misszionáriusok”, akik hisznek az „ügyben”, és vannak a „kóklerek”, akik csak azért tesznek és beszélnek valamit, mert akkor csörög a kassza.

Kövér László feltehetőleg az előbbi halmaz egyik képviselője, hiszen az olykor teátrális, legtöbbször zilált és alpári, de minden esetben destruktív kijelentéseit még a cinizmus élő homokszobra, Bayer Zsolt is megirigyelhetné. Márpedig, aki ilyen szenvedélyesen szerepel, az nagy valószínűséggel el is hiszi azt, amit mond. És hát lássuk be, az említett „misszionáriusok” nyilatkozzák a legnagyobb blődségeket, ugyanis ők nem csak a dolgozatukat olvassák fel kötelességből, hanem próbálnak kreatívak lenni.

De miről is beszélt az ország második közjogi méltósága?

Tulajdonképpen azt mondta, hogy nyugaton az „agymosás” miatt félnek jobban a klímaváltozástól, mint a migrációtól.

Tehát még véletlenül sem azért, mert ez egy valós probléma lenne. Hiszen novemberben nem perzselődött fel Kalifornia, a zöldségárak igazából nem is emelkedtek a közelmúltban, pár hete – április végén, május elején – pedig nem havazott Magyarország egyes területein (a klímaváltozás alapvetően nem felmelegedést, hanem instabil időjárást eredményez).

Mind ezek után okkal feltételezhetjük, hogy a túlnépesedést is csak ádáz propaganda termékének véli az Országgyűlés elnöke – ezért sem szabad abbahagyni a szülést! –, ahogyan a műanyag- és légszennyezés önmagában baromság, az erdőírtásokról és az állat- és növényfajok pusztulásáról szóló cikkek pedig csak ferdítésekkel és csúsztatásokkal teli álhírek.

De bezzeg a migráció! Az van, és egyre csak gyűjti áldozatait!

Félreértés ne essék: tényleg van migráció, és problémákat is hordoz magában, ezt senki nem vitatja. Ahogyan klímaváltozást sem kéne: a Kövér László által vélt „agymosást” – tehát, hogy a közvéleményt foglalkoztatja a Föld nevű bolygó sorsa – már több évtizede, tán százada tartó diskurzus szegélyezi, és ahogyan hajtjuk előre a történelem kerekét, úgy egyre nagyobb annak az esélye, hogy végezetes következmények állnak be, melyek mindannyiunk életét megkeseríthetik.

A világ teljesen kiszolgáltatta magát a fosszilis energiahordozóknak, pedig kutatások szerint a készleteink felét már elégettük, és még nem sikerült megtalálnunk az alternatíváját (persze úgy nehéz, hogy egyes kormányok és nagyvállalatok manipulálják az adataikat).

A tengerek, óceánok elveszítik a szén-dioxid felszívó képességüket, ezért hamarosan még melegebb lesz. A jégsapkák elolvadnak – vagy épp becsúsznak a vízbe –, így a tengerszint megemelkedik – ez a kérdés okkal aggasztja Hollandiát vagy az Egyesült Államok számos városát, például San Franciscót.

Egyes épületek Amerikában – és más országokban – több milliárd (!) dollár értékűek, a biztosítási piacot a természeti katasztrófák váratlanul érhetik, aminek hatása lehet a világgazdaságra, illetve a tőzsdére – és már el is jutottunk az átlagpolgárokhoz.

Mert mi a baj ezzel az egész klímaváltozással? Tán az, hogy még nem érezzük igazán a közvetlen hatását. Oké, oké melegebb van, az évszakok eltolódnak, néha nyáron havazik – és akkor mi van?

Ez olyan, mint amikor az ember kezd beteg lenni: mielőtt ledönt minket a nátha, észlelünk magunkon egyes tüneteket, például fejfájást vagy fáradékonyságot. Valami ilyesmi zajlik most a Földdel is.

Nem mellesleg arról érdemes tájékozódni, hogy gyakorlatilag amióta létezik élet a planétán, azóta az emberiség – és az állat- és növényvilág – alkalmazkodott a klímához. (Erről Wolfgang Behringer kiváló könyvéből lehet többet megtudni.) Továbbá az is előfordult, hogy egy lehűlés vagy felmelegedés során civilizációk tűntek el a Föld felszínéről – például azért, mert a mezőgazdasági termelés megfeneklett, az emberek az élelmiszerhiány következtében pedig jobban ki lettek téve a járványoknak –, tehát a klíma nem most kezdte el az életünket befolyásolni.

Az persze lehet éppenséggel közös a migrációban és a klímaváltozásban, hogy jelenleg Magyarországon még nincsenek végzetes következményeik. A zöldségárak nem emelkedtek tarthatatlanul, és májusban is fel tudjuk venni a sálat, sapkát, hogy ne fázzunk. Ahogyan migránst sem láttunk 2015 –16 óta, és nem is fogunk egy darabig – ha csak a kormány be nem engedi őket.

(Borítóképünkön Kövér László, az Országgyűlés elnöke lakossági fóruma előtt sajtótájékoztatót tart Pakson 2019. május 6-án. MTI/Sóki Tamás)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.