Hit

Publicisztika

Érte-e kár az államot (a liftből, medencéből kifolyólag)? - kérdezte Szijjártó Péter Gyurcsány Ferencet a lapzártánk idején folytatott vizsgálóbizottsági meghallgatáson.

Érte-e kár az államot (a liftből, medencéből kifolyólag)? - kérdezte Szijjártó Péter Gyurcsány Ferencet a lapzártánk idején folytatott vizsgálóbizottsági meghallgatáson. Amennyire vissza tud emlékezni az ember, Orbán Viktortól is tudakoltak - ugyancsak folyamatban lévő parlamenti vizsgálat során - valami hasonlót egykori szőleje kapcsán. Hogy mit válaszoltak az érintettek, történetünk szempontjából elhanyagolható, ugyanakkor persze kitalálható (majd azt, hogy igen, de nem halt bele). A lényeg, hogy kérdezték tőlük.

Mert mi van? Az van, hogy már-már magunk is láttuk, amikor Gyurcsány szinte láthatatlanná válva kiosont a Központi Felvonó Elosztóból, majd beszakadt a háta a nagy rohadt lift alatt, amit cipelt. A zsebéből meg kilógott egy medence, talán konkrétan a Kárpát-medence, vízforgatóval együtt. Orbánról meg ki ne tudná, hogy dolomittal burkoltatta a tőkéi közti járást, saját sztrádát építtetett állami pénzből a felcsúti futballpálya és a kínai bolt közé, koszt vasz koszt, csak le ne maradjon, ha új nyakkendők érkeznek, mert ott azt szétkapkodják. És így tovább.

A régóta folyó választási kampány legszembeötlőbb üzenete ez: az ellenfél várható miniszterelnök-jelöltje egy csaló gazember, tolvaj, anyaszomorító. Bizonyos, még elfogadhatónak számító hatékonyságot feltételezve az érdekelt médiáról, úgy érkezünk el a 2006-os választásokhoz, hogy a választópolgárok többségének a szemében két erkölcsi hulla küzd azért, hogy Magyarország kormányfője lehessen. De nem kell félni, mert ugyanez a média azt is lendületesen igyekszik sulykolni, hogy az ő kutyájuk kölyke viszont ártatlan, mint a hó. S innen visszafordíthatatlanul hitbéli kérdéssé válik az, aminek politikainak kéne lenni: ti. kit is válasszunk. A törzsszavazók megmaradnak hitükben, a mienk jó, a tiétek rossz. A bizonytalanokban megerősödik a hit, mely szerint minden politikus csaló, tolvaj, kapcabetyár. Kurva jó, nem kell politizálni, hisz a hit úgyis hegyeket mozgat meg, szavazóhegyeket. Teljesen feleslegessé válnak a tények, az adatok, a közélet szótárából töröltetik a program kifejezés, legalább nem kell grafikonokat bogarászni. Az a lényeg, melyik tódít nagyobbat. E folyamat biztató távlatokkal kecsegtet: adatok nélkül megszűnik a számonkérhetőség, az ország kormányzása azon dől el, hogy kinek a szavára mozdul több fanatikus. Meg jobb is, ha távol tartjuk az emberektől a politikát, még belepofáznának. Nekik is jobb, ha azzal a tudattal térnek nyugovóra, hogy a páciens elevátort (vagy ófurmintot) lopott, nem pedig azzal, hogy mit kellett volna tennie mondjuk az euró útjának egyengetéséért. Nekik is jobb, ha megadhatják maguknak az áldozati szerephez bónuszként járó felmentést, hisz még templomba se kell menni érte, nincs vesződség a búcsúcédulákkal.

Másra is jó még e gyakorlat. A kis pártok régóta áhított végleges taccsra vágására, például. Aki ugyanis nem tud felmutatni egy enyveskezű istent, nem sokat keresgélhet a kegytárgypiacon. Nekik legjobb esetben a mitikus hőst segítő járókelő szerepe jut, hisz lehet, hogy strandsíbolókkal, állami pénzekre kedvvel rájárókkal ők is rendesen el vannak eresztve, de miniszterelnöki szinten nem űzték soha. Kicsit lopni viszont túlságosan sokáig volt bocsánatos bűn mifelénk. Így nekik az marad, hogy pár szavazatot elszedjenek valamelyiktől, vagy ha véletlenül bekerülnek a törvényhozásba, koalíciós partnerként hatalomra segíthetik valamelyiket.

Félreértés ne essék, nem azt akarjuk, hogy lophassanak szabadon legfőbb vezetőink. Azt sem állítjuk, hogy a jelenlegiek valamelyike bűnös (vagy ártatlan) lenne. Még azt sem, hogy a momentán terhükre rótt cselekedetek egy normális országban azonos súlyúak lennének.

Hanem azt, hogy ez a tempó arra irányul, hogy elvegye az emberektől a politikát. Elvegye tőlünk azt, ami a mienk, cserébe valami maszlagért, amiben ha akarunk, hihetünk. Volt már ilyenre példa, amikor a politikát elvették az emberektől, akkor mindenüket is elvették. Volt már arra is, hogy azt igyekeztek beleverni a fejükbe, hogy boldogok a lelki szegények. Nem kell újból felülni, frászt boldogok, boldogtalanok, és még a seggük is kinn van a gatyából.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.