Hit

Publicisztika

Érte-e kár az államot (a liftből, medencéből kifolyólag)? - kérdezte Szijjártó Péter Gyurcsány Ferencet a lapzártánk idején folytatott vizsgálóbizottsági meghallgatáson.

Érte-e kár az államot (a liftből, medencéből kifolyólag)? - kérdezte Szijjártó Péter Gyurcsány Ferencet a lapzártánk idején folytatott vizsgálóbizottsági meghallgatáson. Amennyire vissza tud emlékezni az ember, Orbán Viktortól is tudakoltak - ugyancsak folyamatban lévő parlamenti vizsgálat során - valami hasonlót egykori szőleje kapcsán. Hogy mit válaszoltak az érintettek, történetünk szempontjából elhanyagolható, ugyanakkor persze kitalálható (majd azt, hogy igen, de nem halt bele). A lényeg, hogy kérdezték tőlük.

Mert mi van? Az van, hogy már-már magunk is láttuk, amikor Gyurcsány szinte láthatatlanná válva kiosont a Központi Felvonó Elosztóból, majd beszakadt a háta a nagy rohadt lift alatt, amit cipelt. A zsebéből meg kilógott egy medence, talán konkrétan a Kárpát-medence, vízforgatóval együtt. Orbánról meg ki ne tudná, hogy dolomittal burkoltatta a tőkéi közti járást, saját sztrádát építtetett állami pénzből a felcsúti futballpálya és a kínai bolt közé, koszt vasz koszt, csak le ne maradjon, ha új nyakkendők érkeznek, mert ott azt szétkapkodják. És így tovább.

A régóta folyó választási kampány legszembeötlőbb üzenete ez: az ellenfél várható miniszterelnök-jelöltje egy csaló gazember, tolvaj, anyaszomorító. Bizonyos, még elfogadhatónak számító hatékonyságot feltételezve az érdekelt médiáról, úgy érkezünk el a 2006-os választásokhoz, hogy a választópolgárok többségének a szemében két erkölcsi hulla küzd azért, hogy Magyarország kormányfője lehessen. De nem kell félni, mert ugyanez a média azt is lendületesen igyekszik sulykolni, hogy az ő kutyájuk kölyke viszont ártatlan, mint a hó. S innen visszafordíthatatlanul hitbéli kérdéssé válik az, aminek politikainak kéne lenni: ti. kit is válasszunk. A törzsszavazók megmaradnak hitükben, a mienk jó, a tiétek rossz. A bizonytalanokban megerősödik a hit, mely szerint minden politikus csaló, tolvaj, kapcabetyár. Kurva jó, nem kell politizálni, hisz a hit úgyis hegyeket mozgat meg, szavazóhegyeket. Teljesen feleslegessé válnak a tények, az adatok, a közélet szótárából töröltetik a program kifejezés, legalább nem kell grafikonokat bogarászni. Az a lényeg, melyik tódít nagyobbat. E folyamat biztató távlatokkal kecsegtet: adatok nélkül megszűnik a számonkérhetőség, az ország kormányzása azon dől el, hogy kinek a szavára mozdul több fanatikus. Meg jobb is, ha távol tartjuk az emberektől a politikát, még belepofáznának. Nekik is jobb, ha azzal a tudattal térnek nyugovóra, hogy a páciens elevátort (vagy ófurmintot) lopott, nem pedig azzal, hogy mit kellett volna tennie mondjuk az euró útjának egyengetéséért. Nekik is jobb, ha megadhatják maguknak az áldozati szerephez bónuszként járó felmentést, hisz még templomba se kell menni érte, nincs vesződség a búcsúcédulákkal.

Másra is jó még e gyakorlat. A kis pártok régóta áhított végleges taccsra vágására, például. Aki ugyanis nem tud felmutatni egy enyveskezű istent, nem sokat keresgélhet a kegytárgypiacon. Nekik legjobb esetben a mitikus hőst segítő járókelő szerepe jut, hisz lehet, hogy strandsíbolókkal, állami pénzekre kedvvel rájárókkal ők is rendesen el vannak eresztve, de miniszterelnöki szinten nem űzték soha. Kicsit lopni viszont túlságosan sokáig volt bocsánatos bűn mifelénk. Így nekik az marad, hogy pár szavazatot elszedjenek valamelyiktől, vagy ha véletlenül bekerülnek a törvényhozásba, koalíciós partnerként hatalomra segíthetik valamelyiket.

Félreértés ne essék, nem azt akarjuk, hogy lophassanak szabadon legfőbb vezetőink. Azt sem állítjuk, hogy a jelenlegiek valamelyike bűnös (vagy ártatlan) lenne. Még azt sem, hogy a momentán terhükre rótt cselekedetek egy normális országban azonos súlyúak lennének.

Hanem azt, hogy ez a tempó arra irányul, hogy elvegye az emberektől a politikát. Elvegye tőlünk azt, ami a mienk, cserébe valami maszlagért, amiben ha akarunk, hihetünk. Volt már ilyenre példa, amikor a politikát elvették az emberektől, akkor mindenüket is elvették. Volt már arra is, hogy azt igyekeztek beleverni a fejükbe, hogy boldogok a lelki szegények. Nem kell újból felülni, frászt boldogok, boldogtalanok, és még a seggük is kinn van a gatyából.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.