Hit

Publicisztika

Érte-e kár az államot (a liftből, medencéből kifolyólag)? - kérdezte Szijjártó Péter Gyurcsány Ferencet a lapzártánk idején folytatott vizsgálóbizottsági meghallgatáson.

Érte-e kár az államot (a liftből, medencéből kifolyólag)? - kérdezte Szijjártó Péter Gyurcsány Ferencet a lapzártánk idején folytatott vizsgálóbizottsági meghallgatáson. Amennyire vissza tud emlékezni az ember, Orbán Viktortól is tudakoltak - ugyancsak folyamatban lévő parlamenti vizsgálat során - valami hasonlót egykori szőleje kapcsán. Hogy mit válaszoltak az érintettek, történetünk szempontjából elhanyagolható, ugyanakkor persze kitalálható (majd azt, hogy igen, de nem halt bele). A lényeg, hogy kérdezték tőlük.

Mert mi van? Az van, hogy már-már magunk is láttuk, amikor Gyurcsány szinte láthatatlanná válva kiosont a Központi Felvonó Elosztóból, majd beszakadt a háta a nagy rohadt lift alatt, amit cipelt. A zsebéből meg kilógott egy medence, talán konkrétan a Kárpát-medence, vízforgatóval együtt. Orbánról meg ki ne tudná, hogy dolomittal burkoltatta a tőkéi közti járást, saját sztrádát építtetett állami pénzből a felcsúti futballpálya és a kínai bolt közé, koszt vasz koszt, csak le ne maradjon, ha új nyakkendők érkeznek, mert ott azt szétkapkodják. És így tovább.

A régóta folyó választási kampány legszembeötlőbb üzenete ez: az ellenfél várható miniszterelnök-jelöltje egy csaló gazember, tolvaj, anyaszomorító. Bizonyos, még elfogadhatónak számító hatékonyságot feltételezve az érdekelt médiáról, úgy érkezünk el a 2006-os választásokhoz, hogy a választópolgárok többségének a szemében két erkölcsi hulla küzd azért, hogy Magyarország kormányfője lehessen. De nem kell félni, mert ugyanez a média azt is lendületesen igyekszik sulykolni, hogy az ő kutyájuk kölyke viszont ártatlan, mint a hó. S innen visszafordíthatatlanul hitbéli kérdéssé válik az, aminek politikainak kéne lenni: ti. kit is válasszunk. A törzsszavazók megmaradnak hitükben, a mienk jó, a tiétek rossz. A bizonytalanokban megerősödik a hit, mely szerint minden politikus csaló, tolvaj, kapcabetyár. Kurva jó, nem kell politizálni, hisz a hit úgyis hegyeket mozgat meg, szavazóhegyeket. Teljesen feleslegessé válnak a tények, az adatok, a közélet szótárából töröltetik a program kifejezés, legalább nem kell grafikonokat bogarászni. Az a lényeg, melyik tódít nagyobbat. E folyamat biztató távlatokkal kecsegtet: adatok nélkül megszűnik a számonkérhetőség, az ország kormányzása azon dől el, hogy kinek a szavára mozdul több fanatikus. Meg jobb is, ha távol tartjuk az emberektől a politikát, még belepofáznának. Nekik is jobb, ha azzal a tudattal térnek nyugovóra, hogy a páciens elevátort (vagy ófurmintot) lopott, nem pedig azzal, hogy mit kellett volna tennie mondjuk az euró útjának egyengetéséért. Nekik is jobb, ha megadhatják maguknak az áldozati szerephez bónuszként járó felmentést, hisz még templomba se kell menni érte, nincs vesződség a búcsúcédulákkal.

Másra is jó még e gyakorlat. A kis pártok régóta áhított végleges taccsra vágására, például. Aki ugyanis nem tud felmutatni egy enyveskezű istent, nem sokat keresgélhet a kegytárgypiacon. Nekik legjobb esetben a mitikus hőst segítő járókelő szerepe jut, hisz lehet, hogy strandsíbolókkal, állami pénzekre kedvvel rájárókkal ők is rendesen el vannak eresztve, de miniszterelnöki szinten nem űzték soha. Kicsit lopni viszont túlságosan sokáig volt bocsánatos bűn mifelénk. Így nekik az marad, hogy pár szavazatot elszedjenek valamelyiktől, vagy ha véletlenül bekerülnek a törvényhozásba, koalíciós partnerként hatalomra segíthetik valamelyiket.

Félreértés ne essék, nem azt akarjuk, hogy lophassanak szabadon legfőbb vezetőink. Azt sem állítjuk, hogy a jelenlegiek valamelyike bűnös (vagy ártatlan) lenne. Még azt sem, hogy a momentán terhükre rótt cselekedetek egy normális országban azonos súlyúak lennének.

Hanem azt, hogy ez a tempó arra irányul, hogy elvegye az emberektől a politikát. Elvegye tőlünk azt, ami a mienk, cserébe valami maszlagért, amiben ha akarunk, hihetünk. Volt már ilyenre példa, amikor a politikát elvették az emberektől, akkor mindenüket is elvették. Volt már arra is, hogy azt igyekeztek beleverni a fejükbe, hogy boldogok a lelki szegények. Nem kell újból felülni, frászt boldogok, boldogtalanok, és még a seggük is kinn van a gatyából.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.