Ijesztő gondolatok a történelem-alaptantervben

Szakmai elemzés a NAT történelem és állampolgári ismeretek tantárgyról szóló részéről.

Aktuális lapszámunkban Diószegi-Szőcs Máté írt publicisztikát a történelem-alaptanterv furcsaságairól. Ízelítő a cikkből:

Bármit mond is az emberminiszter, az új Nemzeti alaptanterv körül óriási vita zajlik, és széles az elégedetlenség. A következőkben megpróbálom kizárólag szakmai szempontból elemezni a NAT történelem és állampolgári ismeretek tantárgyról szóló részét. Hiszek ugyanis abban, hogy egyszer újra számít majd a döntéshozatal folyamatában a szakmai párbeszéd. (...)

Ez az írás azonban nem született volna meg, ha belenyugodnék abba, hogy Kádár János Magyarországát éltessük tovább. Ha ugyanis ilyen kevés a megtanulandó tényanyag, ráadásul, szintén nagyon helyesen, biztosítva van 22 óra érettségire készülés a 12. évfolyamon, akkor a kerettantervet szabadon alkalmazhatom, mert az érettségi tényanyagának elsajátítása és a típusfeladatok gyakorlása bőven megoldhatónak tűnik. (Már ha olyan
diákokkal dolgozom, akiknek nincsenek elemi szövegértési problémáik.) Ha a NAT történelem tantárgyi részének elméleti bevezetője nem érdekel (hiszen a kerettanterv és az érettségi követelmény számít), akkor szintén nem ragadtam volna klaviatúrát. Csakhogy a történelem tantárgyhoz fűzött elméleti bevezetőben egészen ijesztő dolgokat találunk.

Velük élő történelem

Fotó: MTI/Kászoni László

A szöveg szerzője vagy szerzői szerint a történelem azért is fontos, mert a történelmi folyamatok meghatározzák a jelent. Stimmt. Arról azonban szó sem esik, hogy a történelmi tudás csak úgy értelmezhető, ha szem előtt tartjuk azt, hogy a jelen is meghatározza a múltat. A múlt értelmezése mindig jelenbéli helyzetünk függvénye: még a legfontosabb események is változnak annak tükrében, hogy milyennek éljük meg a saját jelenünket. Abban a korban, amelyben központi kérdés megkülönböztetni az álhíreket a valódiaktól, és amelyben az identitás lett a modern politika legfontosabb szervező elve, nem megtanítani azt, hogy miként változnak a történeteink a jelen eseményeinek tükrében – nagy hiba. Nem elvárni, hogy a diákok megtanulják a történelmi tudás keletkezésének a folyamatát, hogy értelmezni tudják az ugyanazon eseményekről és folyamatokról alkotott párhuzamos narratívákat – súlyos felelőtlenség. Hogyan remélhetjük így azt, hogy a diákok gondolkodjanak, véleményt alkossanak, és képesek legyenek a forráskritikára?

Az e heti Magyar Narancsban további érdekes szempontokat olvashat a történelem-alaptantervben foglaltakról. A lapot keresse az újságárusoknál vagy vásárolja meg online!