Jelentéstervezet

  • 1997. február 6.

Publicisztika

Persze megint a Népszabadság, méghozzá címlapon, kurva kellemetlen, pedig meg lett mondva mindenkinek, hogy tartsa a pofáját, a süketeknek meg külön is odaírták a lap tetejére, hogy
A bizottság döntéséig nem nyilvános, ami azért elég világos utasítás. Nem is értem, hogy a szerkesztőségben hogy nem vették észre, amikor betették, vagy esetleg direkt, gondolták, oda van írva, hogy nem, de ők csak azért is, ki nem szarja le, hogy mi van odaírva, nekik igenis kötelességük tájékoztatni az olvasókat.

Ilyenkor persze azonnal jön a felhördülés, ami még jó is, mivel semmi artikuláció, csak a hörr, ezt lehet, igaz, félremagyarázni, de nem szokás. A második lépés aztán már jó nagy marhaság, Deutsch Tamás cáfol, nem is ez a tervezet, meg nincs is tervezet, pedig a hülye is látja, hogy ott a papír tetején, hogy az. Meg azt is mondja, hogy ez nem a végleges, ami ugye logikus, ha egyszer tervezet, de nem elégszik meg ennyivel, tovább beszél, mondja: a kódot, amivel be lehet lépni a számítógépprogramba, csak a bizottsági tagok ismerik, kiprintelt példánya (igen, ezt mondja: kiprintelt, hiába, a régi reflexek, látszik, hogy csak nemrég nép meg nemzet, ha baj van, akkor meg rögtön kiugrik a kozmopolita bitang) meg csak a közvetlen munkatársaknak. Ez meg azért hülyeség, mert ha a megjelent áltervezet nem is az igazi tervezet, akkor ki a francot érdekel a szóba jöhető kiszivárogtató szocibérencek lehetséges köre?! Azt azért ő sem gondolja komolyan, hogy ha valaki már lenyúlta a gépből a tervezetet, akkor olyan kisgazda tanácsadó lesz, hogy direkt megkutyulja az anyagot.

Ilyenkor jobb lenne megállni a hörrnél, aztán széttárni a kezeket, és azt mondani: ha lenyúlták, hát lenyúlták, ha hülyét csináltak belőlünk, hát hülyét csináltak, mi már nem fokozzuk ezt az állapotot - igen, ez a tervezet. Aztán meg lehet keresni a bűnöst, és a kezébe adni a tökeit.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.