Úgy éreztem ugyanis, hogy a vita moderátoraként (és félig-meddig résztvevőjeként) sikerült olyasmit is kiköhögtetnem Csikós Józseffel, az agitprop helyettes vezetőjével, amit akkoriban nem lehetett még szóba hozni sem. Legalábbis nem az első nyilvánosságban. Sokáig tartott a huzavona, volt nem kevés fogcsikorgatás, cenzúrázó hajlam a hatalom és tévéelnökség részéről, de nagy nehezen megígérték, hogy változtatás nélkül adásba engedik majd '89 márciusában. Én ebben nem bíztam. Már csak azért sem, mert közben hírét vettem, hogy az MTV saját gyártásban elkészített egy másik riportfilmet a szamizdatról, és ezt feltűnő sietséggel beszerkesztették a Hazai Tükör című adásba. Kőszeg azt írja: "Amikor Mester Ákos értesült a történtekről, felhívta K.-t, hogy tiltsa le az adást. Õ volt az első, aki interjút készített a szamizdatról, hogy jönnek ahhoz mások, hogy most elébe vágjanak."
Másként emlékszem. Nem azért hívtam Kőszeget, hogy letiltassak vele egy tévéadást (erre módja sem lett volna), hanem azért, hogy megoszszam vele azt a sejtésemet és dühömet, hogy a televízió vezetése a Hazai Tükör riportjának bemutatásával akarja megúszni Moldoványi Ferenc filmjének (és persze benne a stúdióvitának) műsorra tűzését.
Ettől függetlenül: ha Kőszeg Ferenc továbbra is határozottan állítja, hogy márpedig ő emlékszik jól, nincs vele vitám. De nem azért mert - kölcsönveszem szóhasználatát - "barátias viszonyunk" időközben "elenyészett", hanem épp ellenkezőleg: jobban bízom Kőszeg tisztességében, mint a magam memóriájában.
A Narancs és Kőszeg iránti változatlan nagyrabecsüléssel:
Mester Ákos
