Kalózok

Publicisztika

Csak kis túlzás lesz, ha azt mondjuk, hogy egy ország nézte döbbenten, amikor a múlt pénteken, Zágrábban a K4 férfi 1000 méter előfutamában az olimpiai bajnok magyar egység (Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor) az indonéz vagy a tunéziai négyes mögött, tökutolsóként ért célba.

Csak kis túlzás lesz, ha azt mondjuk, hogy egy ország nézte döbbenten, amikor a múlt pénteken, Zágrábban a K4 férfi 1000 méter előfutamában az olimpiai bajnok magyar egység (Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor) az indonéz vagy a tunéziai négyes mögött, tökutolsóként ért célba. A végét talán már nem is mutatta a kamera, az utolsó képünk valószínűleg ez róluk: a távolban, a mezőny mögött szinte nem is eveznek, csak halkan halad hajójuk, fekete, mély vízen, fehér sziklák alatt.

A döbbenet aztán keserűségbe és felháborodásba csapott, és ez egyfelől igazságtalanság az egész válogatottal szemben, amikor róluk van beszélve, akkor nincs mondjuk a Kovács, Janics vagy a Kökény, Kucsera párosról, az egy-másfél hajóról, amivel az előbbi verte a mezőnyt három ízben, s a másképp, de ugyancsak felfoghatatlan kettőszázad másodpercről, amivel az utóbbi nyerte futását; hogy számolatlan egyéb hősünkről ne is szóljunk. Másfelől meg: amit láttunk, az szabotázs volt. Véletlenül nem lehet nem evezni. A négy férfi így döntött. Pedig ennek az országnak a nevében indultak a világbajnokságon; és sportoló direkt nem veszít, vagy csak nagy ritkán, sportszerűségből, ha valami magasabb erkölcsi megfontolás indokolja. Ez a verseny tehát kettő darab - hogy is mondjuk finoman? - megcsalás volt. Azoké az embereké, akik szorítottak értük, azonosultak velük, örülni akartak az ő sikerüknek, miközben minden előre el volt döntve; és a sport, a tiszta vetélkedés s a tiszta hierarchiák eszméjének az elárulása is. Veszíteni persze lehet, pláne a megnyert olimpia utáni évben: de így nem. Talán ezt nem értették meg - hogy nincs az a hatodik hely, ami ne lett volna menthetőbb e performansznál.

De álljunk meg egy pillanatra, mielőtt kivetnénk őket szívünkből, és tekintetünket e négy férfiról fordítsuk más irányba. Magunk felé, konkrétan. Ha ugyanis az a kilenc olimpiai arany, aki abban a zágrábi hajóban ült, mi vagyunk, ha mi vagyunk a Kammerer, Storcz páros sydneyi, meg a négyes sydneyi és athéni győzelme, ha mi vagyunk a Dunán töltött megszámlálhatatlan óra, hónap s év, a veríték meg a fizikai fájdalom, akkor most már nincs választásunk. Nincs mit számon kérnünk e férfiaktól; a saját életükért, a sikerekért éppúgy, mint a kudarcokért felelősséggel maguknak tartoznak. A velünk kötött szerződésüket már teljesítették, az azonosulás pedig a mi döntésünk volt. Ahhoz meg, hogy bírái legyünk személyes rokon- és ellenszenveiknek, egymáshoz fűződő bonyolult viszonyuknak, egyéni ambícióik diktálta vetélkedésüknek és együttműködésüknek (s nem kérdés, hogy a siker vagy a kudarc épp e viszonyokon múlik), nem jövünk sehogy. Hisz egyikünk sem járt soha olyan fent, mint ők.

És különben is: nincs az a kisszerűség, hiúság, ostoba elhatározás, ami a kilenc aranyat le bírná dönteni. Úgy maradnak meg nekünk, ahogy utoljára mutatta őket a kép. Négy nagyszerű, esendő férfi, távol a mezőnytől.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.