Kalózok

Publicisztika

Csak kis túlzás lesz, ha azt mondjuk, hogy egy ország nézte döbbenten, amikor a múlt pénteken, Zágrábban a K4 férfi 1000 méter előfutamában az olimpiai bajnok magyar egység (Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor) az indonéz vagy a tunéziai négyes mögött, tökutolsóként ért célba.

Csak kis túlzás lesz, ha azt mondjuk, hogy egy ország nézte döbbenten, amikor a múlt pénteken, Zágrábban a K4 férfi 1000 méter előfutamában az olimpiai bajnok magyar egység (Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor) az indonéz vagy a tunéziai négyes mögött, tökutolsóként ért célba. A végét talán már nem is mutatta a kamera, az utolsó képünk valószínűleg ez róluk: a távolban, a mezőny mögött szinte nem is eveznek, csak halkan halad hajójuk, fekete, mély vízen, fehér sziklák alatt.

A döbbenet aztán keserűségbe és felháborodásba csapott, és ez egyfelől igazságtalanság az egész válogatottal szemben, amikor róluk van beszélve, akkor nincs mondjuk a Kovács, Janics vagy a Kökény, Kucsera párosról, az egy-másfél hajóról, amivel az előbbi verte a mezőnyt három ízben, s a másképp, de ugyancsak felfoghatatlan kettőszázad másodpercről, amivel az utóbbi nyerte futását; hogy számolatlan egyéb hősünkről ne is szóljunk. Másfelől meg: amit láttunk, az szabotázs volt. Véletlenül nem lehet nem evezni. A négy férfi így döntött. Pedig ennek az országnak a nevében indultak a világbajnokságon; és sportoló direkt nem veszít, vagy csak nagy ritkán, sportszerűségből, ha valami magasabb erkölcsi megfontolás indokolja. Ez a verseny tehát kettő darab - hogy is mondjuk finoman? - megcsalás volt. Azoké az embereké, akik szorítottak értük, azonosultak velük, örülni akartak az ő sikerüknek, miközben minden előre el volt döntve; és a sport, a tiszta vetélkedés s a tiszta hierarchiák eszméjének az elárulása is. Veszíteni persze lehet, pláne a megnyert olimpia utáni évben: de így nem. Talán ezt nem értették meg - hogy nincs az a hatodik hely, ami ne lett volna menthetőbb e performansznál.

De álljunk meg egy pillanatra, mielőtt kivetnénk őket szívünkből, és tekintetünket e négy férfiról fordítsuk más irányba. Magunk felé, konkrétan. Ha ugyanis az a kilenc olimpiai arany, aki abban a zágrábi hajóban ült, mi vagyunk, ha mi vagyunk a Kammerer, Storcz páros sydneyi, meg a négyes sydneyi és athéni győzelme, ha mi vagyunk a Dunán töltött megszámlálhatatlan óra, hónap s év, a veríték meg a fizikai fájdalom, akkor most már nincs választásunk. Nincs mit számon kérnünk e férfiaktól; a saját életükért, a sikerekért éppúgy, mint a kudarcokért felelősséggel maguknak tartoznak. A velünk kötött szerződésüket már teljesítették, az azonosulás pedig a mi döntésünk volt. Ahhoz meg, hogy bírái legyünk személyes rokon- és ellenszenveiknek, egymáshoz fűződő bonyolult viszonyuknak, egyéni ambícióik diktálta vetélkedésüknek és együttműködésüknek (s nem kérdés, hogy a siker vagy a kudarc épp e viszonyokon múlik), nem jövünk sehogy. Hisz egyikünk sem járt soha olyan fent, mint ők.

És különben is: nincs az a kisszerűség, hiúság, ostoba elhatározás, ami a kilenc aranyat le bírná dönteni. Úgy maradnak meg nekünk, ahogy utoljára mutatta őket a kép. Négy nagyszerű, esendő férfi, távol a mezőnytől.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.