Diszfunkciók

  • A szerk.
  • 2005.09.01 00:00

Publicisztika

A 2005. őszi parlamenti ülésszak kezdete, a költségvetés beterjesztése, valamint nyolc-kilenc hónappal az országgyűlési választások előtt a magyar politika két középponti problémája a következő...

A 2005. őszi parlamenti ülésszak kezdete, a költségvetés beterjesztése, valamint nyolc-kilenc hónappal az országgyűlési választások előtt a magyar politika két középponti problémája a következő: abban az ügyészségi helyiségben, ahol Kulcsár Attila "videós" kihallgatása zajlott, légkondicionáló avagy szellőző működik-e, mégpedig funkcionálisan avagy "diszfunkcionálisan"; és Orbán Viktor hétvégi kijelentését a privatizáció esetleges felülvizsgálatáról a kormánypártok vagy Orbán hívei tudják-e jobban megmakkolni. A szereplők szeretik azt hajtogatni, hogy ezek mondvacsinált "ügyek", szándékos félreértelmezések, és a "hisztériakeltés" az ellenérdekeltek javát szolgálja. Mintha maguk is szégyellnék: pedig ők csinálják, a fene egye meg. Az ügyészség, e nagy tekintélyűnek tételezett állami hatóság - amelynek legfőbb vezetői maguk is mindenfélének nevezték már az elhíresült szerkezetet - újságíró-szafarikat szervez a mondott terembe, empirikus úton bizonyítva, hogy csakis a zörgő szellőztető-légkondira gondolhatott Kulcsár, amikor valaminek a rájuk szakadását vizionálta. (Ezek a jelenetek legalább annyira abszurdak, mint amikor annak idején Polt Péter egy állami intézményben a saját agancsai - "vadásztrófeái" - között tájékoztatta a közt arról, hogy egyik sem ennyi vagy annyi deka, hanem csak emennyi.) És miközben az állam vádhatósága a legnagyobb komolysággal, a törvényeket "maximálisan betartva" (fotózni tilos!) kalauzolja a sajtót kihallgatótermében, képtelen nyilvánosságra hozni az általa az évtized bűnügyének nevezett ügy vádiratát úgy, hogy a törvényt minimálisan betartsa. Az internetre kitett (majd fél óra múltán korrigált) dokumentumból a vádlottak valamennyi személyes adata megtudható volt, épp csak az nem, mikor vesztették el a szüzességüket. Márpedig "az ügyészség tekintélyének aláásása" (a hivatal kedvenc fordulata) az ilyen malőrökből eredeztethető, és nem a közvádlók munkájára vonatkozó nyilvános kérdésfeltevésekből. A Kulcsár-ügy vádiratát ismertető sajtótájékoztatón a fővárosi főügyész mindenesetre leteremtette a sajtót a kekeckedése miatt; holott a jelek szerint az infantilis demonstrációk mellett olykor nem ártana a saját porta előtt is sepregetni. (A vádiratot Nagyítás rovatunkban vizsgáljuk.)

Valami hasonló történt Orbán könnyű nyár végi szómenésével. A magyarság főmérnöke győzelme esetén privatizációt vizsgálna felül, de nemcsak a piszkosakat (ami a komcsi magánosítások evidens velejárója, nemdebár), hanem a szabályosakat is, ha azok ellentétesek a nemzet (=Fidesz=Orbán Viktor) érdekeivel. Orbán azt mondaná ekkor, hogy legyenek szívesek a vevők a vagyontárgyat visszaadni, és szerinte vissza is adnák, mert amit egy kormány mond, ha mégoly szelíden is, az nagyon meg van mondva. Ennek a kijelentésnek éppúgy nincs semmi értelme, mint mondjuk a nemzetről oly sűrűn öblögetett szövegeknek. A privatizáció revízióját emlegető kampányduma süketelés volt már 1994-ben is, amikor Horn Gyula harciaskodott, vagy 1998-ban, amikor Orbán először jött ezzel. (Emlékeznek még a lázálomszerű Horn-Orbán vitára, ahol mindkét kormányfőjelölt úgy köpte a Mátrai Erőmű adatait, mintha azzal feküdnének-kelnének?) Orbán kijelentéseiből azonban "ügy" lett: a miniszterelnök kármentést kért a minisztereitől, ugyan nyugtatnák meg a Nyugatot meg a Keletet, mert a hétvége óta nyilván befektetők ezrei merednek reményvesztetten maguk elé. De nem kevésbé dermesztő, ahogyan a jobboldal takarít a Főnök után. Jaj, hát nem érti a baloldal meg a média nagy része a viccet! Jaj, Orbán nem úgy gondolta, csak meg akart felelni a közönség elvárásainak! (Ez viszont, reméljük, tényleg csak vicc: mert mi van, ha a közönségnek kissé vadabb az elvárása?)

A rendszerváltással eme egyidős stupid igazolósdi Jeszenszky Géza külügyminiszterségével kezdődött; Antall József rokona volt ugyanis az első új demokráciánkban, akinek valamennyi nyilatkozatához értelmező szótárt kellett (volna) csatolni. De azok a mondatok, ha ostobán előadva is, olykor legalább a valóság valamely szeletére vonatkoztak. Ezek a mostaniak viszont az égvilágon semmire sem. A haladás szembetűnő.

Neked ajánljuk

Elveszve az éjszakában

  • Bacsadi Zsófia

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Tuti Tati

Hatalmas a tülekedés Wes Anderson új filmjében, a korábbiaknál is nagyobb, pedig már A Grand Budapest Hotelben is annyi volt a sztár, a szín, a szimmetria – ó, az a híres andersoni szimmetria és keretezés! –, hogy alig látszott ki a sztori.

Elég ez?

  • Puskás Panni

A Kabarét az 1976-os magyar bemutatója (Ódry Színpad) óta közel negyvenszer mutatták be a hazai színházak. És vannak rendezők, ilyen az ősbemutatót jegyző Szinetár Miklós, de Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is, akiket az anyag nem hagy nyugodni, és többször is színpadra állítják.

Újrarendezés

  • Erdei Krisztina

Az idei Fotóhónapról néhány hete még alig volt elérhető információ. A kivételt épp a ki­emelt eseményről, a kanadai Margaret Watkins kiállításáról szóló hír jelentette.

Hamis minden ízében

  • A szerk.

Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?

0:1

  • A szerk.

Múlt pénteken a Kúria elkaszálta a kormány legújabb propagandamutatványának, a „gyermekvédelmi népszavazásnak” az egyik kérdését, azt, amelyik arról kérdezte volna az ország polgárait, támogatják-e, hogy „kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nem­átalakító kezelések”.

Sokan, mégis kevesen

  • Lannert Judit

A két pedagógus-szakszervezet négy pontban foglalta össze a napokban legfőbb követeléseit, ezek közt szerepel a pedagógusok bérének emelése és a munkaterheinek csökkentése is.

Postatiszta nemzeti vagyon

Pár hete derült ki, hogy az állam 42 milliárd forintért vette át a Bélyegmúzeumot a Magyar Postától. Arról nem esett szó, hogy miért ennyiért és miért most, de arról sem, hogy a valóságban mi is az a Bélyegmúzeum, és milyen értéket képvisel.

„Az államnak van életvédelmi kötelezettsége”

  • Bányai György
Vajon bíróság elé citálható-e az állam akkor, ha nem tesz semmit a járvány megfékezése érdekében? Vagy ha épp túlzott agilisságával, lezárásaival és tiltásaival okoz elkerülhető károkat? És ki lehet a felperes? Maga az állampolgár? Vagy egy másik állam?

Lépegetve, lopakodva

  • Molnár Róbert

Szlovákia csendben elviselte, hogy hosszú éveken át támogatások érkezzenek Magyarországról az országba különféle csatornákon, ám a magyar állam nagyszabású termőföldvásárlási terveit már nem hagyták szó nélkül.

„Véletlenül rátalálnak”

Operatőrből lett filmrendező, de amikor elhagyta Ceaușescu Romániáját, mindent újra kellett kezdenie. Ausztráliába települve oktatóként folytatta, most pedig új filmmel jelentkezett: az Éjjeli őrjáratot a héten mutatják be a mozik.