Diszfunkciók

Publicisztika

A 2005. őszi parlamenti ülésszak kezdete, a költségvetés beterjesztése, valamint nyolc-kilenc hónappal az országgyűlési választások előtt a magyar politika két középponti problémája a következő...

A 2005. őszi parlamenti ülésszak kezdete, a költségvetés beterjesztése, valamint nyolc-kilenc hónappal az országgyűlési választások előtt a magyar politika két középponti problémája a következő: abban az ügyészségi helyiségben, ahol Kulcsár Attila "videós" kihallgatása zajlott, légkondicionáló avagy szellőző működik-e, mégpedig funkcionálisan avagy "diszfunkcionálisan"; és Orbán Viktor hétvégi kijelentését a privatizáció esetleges felülvizsgálatáról a kormánypártok vagy Orbán hívei tudják-e jobban megmakkolni. A szereplők szeretik azt hajtogatni, hogy ezek mondvacsinált "ügyek", szándékos félreértelmezések, és a "hisztériakeltés" az ellenérdekeltek javát szolgálja. Mintha maguk is szégyellnék: pedig ők csinálják, a fene egye meg. Az ügyészség, e nagy tekintélyűnek tételezett állami hatóság - amelynek legfőbb vezetői maguk is mindenfélének nevezték már az elhíresült szerkezetet - újságíró-szafarikat szervez a mondott terembe, empirikus úton bizonyítva, hogy csakis a zörgő szellőztető-légkondira gondolhatott Kulcsár, amikor valaminek a rájuk szakadását vizionálta. (Ezek a jelenetek legalább annyira abszurdak, mint amikor annak idején Polt Péter egy állami intézményben a saját agancsai - "vadásztrófeái" - között tájékoztatta a közt arról, hogy egyik sem ennyi vagy annyi deka, hanem csak emennyi.) És miközben az állam vádhatósága a legnagyobb komolysággal, a törvényeket "maximálisan betartva" (fotózni tilos!) kalauzolja a sajtót kihallgatótermében, képtelen nyilvánosságra hozni az általa az évtized bűnügyének nevezett ügy vádiratát úgy, hogy a törvényt minimálisan betartsa. Az internetre kitett (majd fél óra múltán korrigált) dokumentumból a vádlottak valamennyi személyes adata megtudható volt, épp csak az nem, mikor vesztették el a szüzességüket. Márpedig "az ügyészség tekintélyének aláásása" (a hivatal kedvenc fordulata) az ilyen malőrökből eredeztethető, és nem a közvádlók munkájára vonatkozó nyilvános kérdésfeltevésekből. A Kulcsár-ügy vádiratát ismertető sajtótájékoztatón a fővárosi főügyész mindenesetre leteremtette a sajtót a kekeckedése miatt; holott a jelek szerint az infantilis demonstrációk mellett olykor nem ártana a saját porta előtt is sepregetni. (A vádiratot Nagyítás rovatunkban vizsgáljuk.)

Valami hasonló történt Orbán könnyű nyár végi szómenésével. A magyarság főmérnöke győzelme esetén privatizációt vizsgálna felül, de nemcsak a piszkosakat (ami a komcsi magánosítások evidens velejárója, nemdebár), hanem a szabályosakat is, ha azok ellentétesek a nemzet (=Fidesz=Orbán Viktor) érdekeivel. Orbán azt mondaná ekkor, hogy legyenek szívesek a vevők a vagyontárgyat visszaadni, és szerinte vissza is adnák, mert amit egy kormány mond, ha mégoly szelíden is, az nagyon meg van mondva. Ennek a kijelentésnek éppúgy nincs semmi értelme, mint mondjuk a nemzetről oly sűrűn öblögetett szövegeknek. A privatizáció revízióját emlegető kampányduma süketelés volt már 1994-ben is, amikor Horn Gyula harciaskodott, vagy 1998-ban, amikor Orbán először jött ezzel. (Emlékeznek még a lázálomszerű Horn-Orbán vitára, ahol mindkét kormányfőjelölt úgy köpte a Mátrai Erőmű adatait, mintha azzal feküdnének-kelnének?) Orbán kijelentéseiből azonban "ügy" lett: a miniszterelnök kármentést kért a minisztereitől, ugyan nyugtatnák meg a Nyugatot meg a Keletet, mert a hétvége óta nyilván befektetők ezrei merednek reményvesztetten maguk elé. De nem kevésbé dermesztő, ahogyan a jobboldal takarít a Főnök után. Jaj, hát nem érti a baloldal meg a média nagy része a viccet! Jaj, Orbán nem úgy gondolta, csak meg akart felelni a közönség elvárásainak! (Ez viszont, reméljük, tényleg csak vicc: mert mi van, ha a közönségnek kissé vadabb az elvárása?)

A rendszerváltással eme egyidős stupid igazolósdi Jeszenszky Géza külügyminiszterségével kezdődött; Antall József rokona volt ugyanis az első új demokráciánkban, akinek valamennyi nyilatkozatához értelmező szótárt kellett (volna) csatolni. De azok a mondatok, ha ostobán előadva is, olykor legalább a valóság valamely szeletére vonatkoztak. Ezek a mostaniak viszont az égvilágon semmire sem. A haladás szembetűnő.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Éltanulók

Az elmúlt években Magyarországon is részben marketinges buli lett a Budapest Pride, ám most, hogy a kormány betiltaná a felvonulást, elkezdtek mellőle eltűnni a multik. Úgy tűnik, idén a legnagyobb látható partner Budapest önkormányzata lesz.

Kutyaharapást szőrivel

Néhány milliárd forint és a működő külföldi módszer átvétele kellene a kóborkutya-állomány felszámolásához. A kormány ehelyett szigorú szabályokat hozott, amelyek irreálisan nagy büntetést szabnak ki a vétkes gazdákra, az önkormányzatok pedig nem tudják az előírásokat betartatni.