"Cameron a több mint egyórás beszédben kijelentette: nincsenek illúziói; ha a Konzervatív Párt jövő tavasszal kormányra kerül, megszorításokat kell bevezetnie a közkiadásokban, és ezek 'fájni fognak'. Hozzátette: a közelgő választások előtt sem ígér semmi olyasmit, amit nem tud teljesíteni."
(Hír a toryk 2009-es kongresszusáról)
A patetikus hazudozó Michael Moore-ral ellentétben én tényleg szeretem a kapitalizmust. Tehát nem kisebbik rossznak tartom, valamiféle sajnálatos, igazságtalan, de jólétteremtő berendezkedésnek, aminek a "vadhajtásait" az első adandó alkalommal le kell nyesegetni - nem. Azért kell kapitalizmus, mert morálisan ez a helyes.
Nem az igazolja a szabadpiaci, versenyalapú berendezkedést, hogy az ismert láthatatlan kéz majd jól elrendezi a forrásokat, és akkor a köznek is jó lesz (mondjuk, ez igaz, de nem ez a lényeg), hanem hogy kizárólag ilyen viszonyok között virul az emberi szabadság és kreativitás, csak itt garantálható az egymással szorosan összefüggő két szabadságjog, az élethez és a tulajdonhoz való jog. Aki mást akar, az valamiféle (nemzeti) szocialisztikus izében utazik - és pontosan ezt látjuk ma Magyarországon, ahol néhány hét múlva részt vehetünk az elmúlt húsz év legnagyobb téttel bíró parlamenti választásán.
Ha csak az lenne a tét, hogy a kétharmados többségbe került "polgári" párt alkotmányosan, közjogilag kedvére átszabhatja a köztársaságot, ahogy eddig ismertük, már az is épp elegendő ok lenne elmenni, és egy jelentőségteljeset x-elni ez ellen. (Ezt a kétharmadot természetesen minden más pártnál is meg kellene akadályozni.) Ennél is súlyosabb következménye lehet azonban az áprilisi győzelemnek, hogy az ország még húsz évre így marad, ahogy most kinéz, hogy tehát a Fidesz-kormány politikai kontroll alá vonhatja a gazdaság számos szegmensét, szereplőjét, miközben semmiféle érdemi reformba nem vág bele. Legalábbis eddig semmi ilyesfélének nem adta jelét.
De ha ez így van, ha a Fidesz némely kozmetikai gyakorlat után úgy hagyja az országot, ahogy van, abba konkrétan beleroppanhatunk: nem nő a gazdaság, nem változik az adó-, a nyugdíj- és az egészségügyi rendszer, a bürokrácia továbbra sem értünk közigazgat, hanem ellenünk; a jónép pedig megmarad motiválatlan, közönyös, irigy, cinikus, mások bukásának örvendő társadalomnak, amely csak menekvésre készteti a tehetségeket. Gyurcsány Ferenc legfrissebb víziójával szemben ("polgári Magyarországot sok-sok szocializmussal") nem kevesebb, hanem lényegesen több egyéni felelősség, több kapitalizmus kell. Márpedig ezt a mai választékban csak egy jelölt, pontosabban: annak személyes hitele és piacpárti programja garantálja.
*
Ha Bokros Lajos elképzeléseinek csak egy töredéke megvalósulna, Magyarország számos, a rendszerváltás óta felhalmozódó morális és gazdasági adósságát törlesztené saját népe felé. Bokros programja nem kevesebbet mint a rendszerváltás befejezését jelentené.
De miért érné meg rá szavazni? - kérdezhetik azok a demokraták, akik azon gondolkodnak, milyen választói magatartással, milyen taktikai szavazattal tegyenek keresztbe a Fidesz kétharmadának vagy a Jobbik landslide győzelmének. Én azt mondom, felejtsük el a taktikázást, hagyjuk végre abba a kisebbik rossz állandó mérlegelését. A Fidesz kétharmadát szinte illúzió megakadályozni, a Jobbik meg úgyis bekerül, és hogy "lent" tartsuk, mindenképpen el kell menni szavazni. Hadd javasoljam, hogy tekintsünk méltósággal önmagunkra és demokráciánkra: éljünk az elvi, meggyőződéses szavazat esélyével! Már ha vannak elveink.
Aki olyan Magyarországot akar, amilyet a Fidesz, az MSZP, a Jobbik vagy az LMP kínál, az szavazzon rájuk. És ne essék félreértés: aki bármilyen okból rájuk szavaz, olyan Magyarország létrejöttét segíti elő. Aki viszont nem akar agresszív "polgári" nyomulást, korrupt és hiteltelen szoci vircsaftot, rasszista vagy ökoszocialista rémálmot; aki nem akarja, hogy továbbra is csak a vékony középosztály vagy a reálisan létező vállalkozók tartsák el a minimálbérre bejelentett kvázi ingyenélők és szociális esetek tömegét, ellenben valamiért fontosnak tartja az egyén szabadságát, teljesítményét, tulajdonát, adóforintját, az állam drasztikus visszaszorítását, a velünk élő kádárizmus lebontását, az szerintem szavazzon Bokrosra.
Felejtsük el azt az aggodalmaskodónak tűnő érvet is, hogy mi értelme az MDF-re voksolni, ha aztán nincs meg az öt százalék! Folytassuk a gondolatot: akkor emiatt hagyjuk veszni az elvi szavazatunkat, és támogassunk egy erősebbnek tűnő lúzert? Konkrétan azt a korrupciós ügyektől hemzsegő MSZP-t, amelyik 2002 óta bizonyítja, hogy sem az országot, sem önmagát nem képes menedzselni? Aki nem bízik abban, hogy van az országban 5 százaléknyi konz./lib. szavazó, az tényleg voksoljon másra.
A kormányfői posztra totálisan esélytelen Bokrosra adott szavazat természetesen főként protest szavazat, a demokrácia legnemesebb hagyományainak jegyében: tiltakozás a nagy- és kispártok közti, egyre makacsabb populista konszenzus ellen. Az ingyenebéd hazugsága ellen, a fenntartható nyugdíjrendszer hazugsága ellen, az adócsökkentéssel párhuzamosan növekvő kiadások illúziója ellen, az életünkbe minden elképzelhető gazdasági, szociális és ökológiai ürüggyel beavatkozó állam ellen.
Mivel sajnos értelmesnek tűnő polgártársaimtól is azt hallom és olvasom, hogy mérlegelik az MSZP vagy a Fidesz beikszelését, muszáj mindkettőre kitérni.
A szocialistákra leadott minden szavazat csak megjutalmazza őket azért, amit 2002 óta tettek, illetve - még inkább - elmulasztottak megtenni. Gyurcsány Ferencnek (remélem, eljön az idő, amikor a jelenleginél méltányosabban lehet megítélni őt) legalább volt elképzelése arról, honnan hová akar eljutni, de képtelen volt kormányozni, és nemcsak alkata, hanem pártja okán is. Legnagyobb bűne kétségtelenül az, hogy semmit nem értett meg saját őszödi beszédéből: szinte ugyanott folytatta a nemkormányzást, ahol önostorozva abbahagyta. Tulajdonságok nélküli pártja pedig soha nem akart valódi egészségügyi, nyugdíj- és adóreformot, ellenben semmit nem tanult a múltból: éveken át tűrte fiatal, mutyizó lokális akarnokok felemelkedését. Az MSZP a mostani nyugdíjasok foglya, amikor a fiatal generációk nyugdíjváltozásairól kéne dönteni; az egy rendszerrel korábbi titkosszolgák foglya, amikor teljes adatnyilvánosság kéne; a múlt foglya, amikor jövőt kéne vizionálni.
A Fidesz nevű homályzóna viszont teljesen alaptalanul épít a józan, polgári rendteremtő imázsra a szocik által hátrahagyott kétségtelen káosz után. Ez a párt, amely a szocikkal (és ha már itt tartunk: az SZDSZ-szel) együtt megszavazta a 100 napos osztogatást, a szocik anyázásán és Orbán Messiássá PR-ozásán kívül semmit nem tett azért, hogy elhiggyük: képes valóban polgári Magyarországot teremteni a posztszoci mocsárból. Eleve nem tudjuk, mit akar: több belső műhely verseng a hiteles message-ért, de ha valamelyikük valami konkrétat vagy értelmeset mond (Mádi László, Sió László), azt megbüntetik, még jó, hogy Orbánt békén hagyták, amikor kikotyogott ezt-azt a nagyberuházásokról meg a nyugdíjasokról. Simán részt vettek a Kossuth téri árpádsávos őrületben, és a Jobbik is csak azóta elvi probléma a számukra, hogy a fejükre nőtt. A "szociális népszavazás" nevű bohózat azonban sikerrel állította populista pályára az MSZP-t is, azóta együtt védik meg a nyugdíjas-társadalmat az újabb korhatáremeléstől és a Nagy Svéd Horrortól.
Cameronnal ellentétben Orbán soha nem közölné választóival, hogy megszorításokat kell bevezetnie a közkiadásokban, és ezek "fájni fognak", meg a választások előtt sem ígér semmi olyasmit, amit nem tud teljesíteni. Hát persze hogy nem. A Pécsi Vízmű tanulságos esete épp eleget üzent arról a Mad Max típusú válságmenedzsmentről, amihez a közeljövőben szerencsénk lesz.
*
És az MDF nem ciki? De, sok szempontból. Senki nem állítja, hogy a Bokros mögött álló, khm, személyi állomány feltétlen garancia lenne feddhetetlenségre, kompetenciára.
Nemcsak az MDF-re, de az egész demokráciára nézvést kínos lenne, ha kiderülne, hogy Herényiék tényleg bezsarolták Almássy Kornélt az UD Zrt.-ügyben (bár az összképet nézve mintha Dávid Ibolyáék inkább az áldozati, mint a tettesi oldalon lennének). Kínos volt - bár hasznos - anno Lezsákék törvénytelen kirúgása. Kínos volt a Tisztelet Társaságának térnyerése, pláne kínos volt, hogy Schmuck rúgta ki őket, nem fordítva. Kínos volt Lengyel "Farok" Zoltán rövid frakciókarrierje, kínos Bánk Attila beépítése, kínos volt a Kapolyinál történt érdeklődés némi lóvé után, kínos, hogy az egyik potenciális liberális szponzoruk éppen előzetesben ül.
De ez a vergődés legalább őszinte: az MDF-nek, amely egyedüli pártként még választói bázisát is kész volt lecserélni az ideológiai rebranding jegyében, annyira nincs pénze és embere, hogy ráfanyalodott a kurválkodásra. Ez van. Meg az, hogy kizárólag ők vállalták fel a) a széles körben gyűlölt "kapitalizmus" szó adekvát használatát, b) a még szélesebb körben gyűlölt, évekig kizárólag elvetemült gonosztevőként beállított Bokros Lajos importját, és a reformprogramja melletti felsorakozást.
Elég régóta úgy gondolom, hogy a valódi politikai különbség nem bal- és jobboldal, hanem individualizmus és kollektivizmus, racionalitás és irracionalitás között van. Az utóbbi szférába tartoznak azon polgártársaink, akik szerint a pártprogram lényegtelen, azt a választó úgysem olvassa, elég a... ööö... mi is? Az üzenet? A személy? Hát, csak ha van üzenete. De ha nincs? Ha csak arra telik mondjuk egy konkrét személynek, hogy "országértékelő" beszédében spekulánsozzon, pénzkapitalizmusozzon, pistikés vicceket meséljen, meg azt éreztesse, hogy már csak pár hetet kell aludni, és minden jóra fordul, mert akkor vééégre mi jövünk, és akkor lesz majd hajrá, Magyarország?
Az MDF jó pár éve fordult a "normalitás", a racionalitás - és ezzel szoros összefüggésben: a kapitalizmus - felé, de ez enyhén szólva nem mindig látszott. Az egészségügyi reform vitájában például szónokuk nem mondott nagyon mást, mint a Fidesz antireformerei. Bokros importjával azonban két folyamat is lezáródott egyszerre: egyrészt egyedüli pártként racionális és koherens reformprogrammal vágnak neki a választásoknak, és ezzel azt jelzik, hogy van koncepciójuk az ország mikéntjéről (képzavar), másrészt lezárták a hazai liberalizmus egy húszéves szakaszát is. A szabad demokrata resztlinek az MDF-be való betagozódása azt a reményt táplálhatja a valódi (klasszikus) liberalizmus hívében, hogy a szabadelvűség eddig szinte kizárólag ballib értelmezésű verziója helyett végre a gazdasági liberalizmusnak is lesz politikai pártja Magyarországon.
*
Szóval, hogy miért Bokros? Mert ő az egyetlen jelölt, aki nem tekinti infantilis hülyének a választópolgárt, nem gügyög, nem ígér nyugdíjat nem létező hónapok után. Mert tényleg túl kevesen fizetnek túl sok adót. Mert tényleg meg kell adóztatni a minimálbért, ki kell iktatni a sok adókedvezményt. Mert meg kell reformálni a tarthatatlan segélyrendszert, és be kell vezetni (nem monoki módra) a szociális kártyát. Mert tandíj kell a felsőoktatásban, be kell zárni egy rakat egyetemet, és "emelt fővel indokolt meghirdetni, hogy a felsőoktatás egyáltalán nem állampolgári jogon járó és mindenki számára hozzáférhető ingyenes közszolgáltatás". Mert egyszer esélyt kéne adni a józan észnek.
A szerző a Hírszerző főmunkatársa.
